A nem magyar népek nemzeti ideológiája és mozgalmai a polgári fejlődés kezdetén (1790–1792)

A Múltunk wikiből

Írta Arató Endre

A soknemzetiségű Magyarországon a feudalizmus válságának időszakában, a kapitalizmus hajnalán bontakozott ki a nem magyar népek nemzeti eszmerendszere, amely a polgári nemzetté válást volt hivatva előrevinni. Ugyanakkor a modern nemzeti mozgalomnak és ideológiának megvoltak a maguk történeti előzményei, amelyekre épültek a minőségükben új mozzanatok. A nép nemzetbe fogadásának demokratikus eszméje, a nyiladozó etnikai tudat, majd e kritérium előtérbe kerülése mellett a nyelvművelés korábbiakhoz képest szélesebb körű elterjedése, valamint a vallási különbségek jelentőségének csökkenése, a tolerancia és a kölcsönösség mint a belső nemzeti integráció egyik számottevő összetevője jelezte az új szakaszt.

Megindultak tehát a modern nemzeti mozgalmak, s azokkal együtt az ideológia is megtette első számottevő lépéseit. Mind e mögött azonban rendkívül szűk rétegek állottak. Egyetlen kivétel a szerbek temesvári kongresszusa volt, amely szinte az egész társadalmat megmozgatta, s ez vonatkozott az e mozgalomba bekapcsolódó ortodox románságra is. A modern nemzeti tudat különben a már polgári érdekeket is vállaló értelmiség körében alakult ki. Persze igen kisszámú csoport vállalta magára a nemzeti ügy támogatásából fakadó nem kevés és nem könnyű teendőket. Ez az értelmiség fogalmazta meg a nemzetiségi ideológiát is, mely azonban – a nem magyar népek nemzeti fejlődésének a magyarénál még visszamaradottabb voltából következően – a magyarhoz képest differenciálatlanabb formában jelentkezett, s így hordozót és kifejezőt keresve, mintegy kezdeményezőként, teremtőként működött a kultúra számos olyan ágában, melyek a magyar fejlődésben (ha nem is mindig és szükségképpen magyar nyelven) ekkor már saját autonóm fejlődésüket élték, és ilyenekként a magyar nemzeti ideológiának már kialakultan és csupán részlegesen váltak kifejezőivé. Ezért természetes, hogy a nem magyar népek esetén a kultúrának a most, a nemzeti ébredés sodrában kibontakozó nemzeti ideológia keretében még szinte szétbonthatatlan egységben megjelenő elemeit és eredményeit a magyartól eltérően már itt, és a továbbiakban is a nemzeti politikai mozgalom kapcsán, s annak részeként ismertetjük.

Magyarország valamennyi népét vizsgálva: később elsősorban a nemzetileg tudatos, s tovább differenciálódó polgári értelmiség száma növekedett, hozzá kapcsolódott a középbirtokos nemesség egy része (a horvátoknál), valamint a kézműves, s főként a kereskedő polgárság (szászok, szerbek, románok, horvátok, szlovákok) nem számottevő csoportja. A parasztság csatlakozása a nemzeti mozgalmakhoz általában nem következett be. A parasztok mindenekelőtt szociális helyzetük javítására törekedtek, nemzeti öntudatuk nem volt. A polgári forradalom és szabadságharc hozott e téren valaminő változást.

  1. A horvátok
  2. A szerbek
  3. Az erdélyi szászok
  4. A románok
  5. A szlovákok
  6. Az ukránok

Irodalom

A kötetünkben tárgyalt korszakot felölelő fő műveket az Előszóhoz fűzött tájékoztatóban soroltuk fel. Közülük az e fejezetben tárgyalt kérdésre csak egyet említünk: Arató Endre, A feudális nemzetiségból a polgári nemzetig. A magyarországi nem magyar népek nemzeti ideológiájának előzményei (Budapest, 1975), amely további részletes tájékoztatást ad az idevágó irodalomról.


Magyarország története 1790–1848
A magyar nemesi mozgalom (1790–1792)Benda Kálmán Tartalomjegyzék A magyar jakobinus mozgalom (1792–1795)Benda Kálmán
A horvátok