A nyomdászmozgalom

A Múltunk wikiből

Homlokegyenest ellentétes vonások jellemezték viszont a pest-budai nyomdászmozgalmat, amely éppen a legénymozgalom hanyatlásnak indulta után, április végén bontakozott ki, s amelyet a testvérvárosok nyomdáinak hazai és külhoni eredetű munkásai mindvégig töretlen egységben és teljes sikerrel folytattak le. A nyomdaipar ugyanis az összes többi iparággal ellentétben sértetlenül lábolt át a gazdasági válságon, sőt a sajtószabadságot megteremtő és a sajtótermékek iránti érdeklődést felcsigázó forradalom jóvoltából éppenséggel nagyszabású fellendülést ért meg 1848 tavaszán.[1] A nyomdászokat tehát más iparágak dolgozóitól eltérően egyáltalán nem fenyegette a munkanélküliség réme, s így az ő soraikon belül nem harapózhatott el a kenyéririgység szelleme sem. És a nyomdászokat harcuk következetes végigvitelétől nem tántoríthatta el a majdani önállósulás, azaz a munkássorból való egyéni kiemelkedés hiú reménye sem, mert önálló üzem létesítésének éppen a nyomdaiparban nem volt ugyan feltétele a mesterlevél előzetes megszerzése, de – részint a nyomdaipar viszonylag magas fokú gépesítettsége, részint a nyomdatulajdonosoktól megkövetelt biztosíték összegének nagysága miatt – feltétele volt akkora pénztőke birtoklása, amekkorára egyszerű nyomdászok csupán kivételes esetekben tehettek szert.

A nyomdamunkásoknak kezükre játszott az is, hogy munkáltatóiknak az ő esetleges sztrájkba lépésük a nyomdaiparra nézve kedvező konjunktúra miatt igen súlyos anyagi veszteséget okozott volna. Amikor tehát a nyomdászok április 30-án még csak petícióban kérték béreik tetemes jobbítását, a nyomdatulajdonosok kereken elutasították ugyan ezt a kérést, amikor azonban a munkások erre május 12-én bejelentették, hogy ha három napon belül nem tesznek eleget követeléseiknek, akkor a 15-ével kezdődő héten mindnyájan sztrájkba lépnek, ez a bejelentés nyomban hatott, s a 13-án tartott egyeztető tárgyaláson már meg is született a pest-budai nyomdászok és nyomdatulajdonosok első kollektív szerződése (amely egyben az első valamely iparág összes érdekeltjére kiterjedő érvényű kollektív szerződés volt Budapest történetében), ez a szerződés pedig szinte változtatás nélkül szentesítette azokat az új bértételeket, amelyek bevezetését az április 30-i petíció követelte.

Irodalom

A sajtó 1848-i fellendülésével és a nyomdászmozgalommal foglalkozik ezenkívül az emlékiratok közül Prohászka Ferenc, Visszapillantások az 1848-ik évre (Typographia, 1885), a feldolgozások közül pedig Ballagi Aladár, A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472–1877 (Budapest, 1878); Firtinger Károly, Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomtatás közelmúltjából (Budapest, 1900); Novitzky N. László, Egyesült erővel. A magyar könyvnyomdászok ötvenévi szakszervezeti tevékenységének története (Hely és év nélkül (Budapest, 1912)); Fitz József, A magyar nyomdászat 1848–1849 (Budapest, 1948); valamint Dezsényi Béla és Nemes György, A magyar sajtó 250 éve. I. (Budapest, 1954).

  1. A forradalom időszakában Magyarországon megjelent lapok részletes jegyzékével szolgál Busa Margit, Az 1848–49. évek sajtóbibliográfíája (In: Kemény G. Gábor, Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban. Budapest, 1957. függelék).


Munkásmozgalom 1848 tavaszán
A céhlegények harcai Tartalomjegyzék Proletármozgalmak