A polgári radikalizmus ideológiájának elméleti kérdései

A Múltunk wikiből
1894. december 22.
Alfred Dreyfust bűnösnek mondja ki a francia bíróság.
1898. január 13.
ZolaVádolom” című röpirata a Dreyfus-ügyben.

Miközben a századfordulón az uralkodó osztályok a nemesi liberalizmust az ennél konzervatívabb állagőrző liberalizmussal váltották fel, a fiatal értelmiség jelentős csoportjai a liberalizmus polgári alapra helyezésén fáradoztak. Törekvéseik az 1905–1906-os évek harcai idején teljesen elszigetelődtek az uralkodó osztályok fő erőitől. A Társadalomtudományi Társaságban 1906-ban bekövetkezett baloldali fordulat a liberalizmus megújítására irányuló próbálkozásokat jelentős mértékben radikalizálta s kitermelte belőlük a polgári radikalizmus néven ismert baloldali áramlatot.

Az erjesztőanyag, amely a mozgalom kialakulását kiprovokálta, a századforduló újkonzervatív offenzívája, a nemzetiségi kérdés elmérgesedése és a marxizmus „kihívása” volt. Szélesebb politikai horizontként ott volt a háttérben a századforduló Franciaországának nagyszabású színjátéka: a Dreyfus-rehabilitáció győzelmes kiharcolása a francia progresszió részéről, majd ennek folytatásaként az antiklerikális kultúrharc. A példakép a diadalmas francia radikális párt volt, tőle vette a magyar mozgalom nevét,

A liberalizmusból radikalizmusba fordult polgári értelmiségi avantgarde éppen azáltal, hogy elszakadt osztálya fő erőinek közvetlen politikai törekvéseitől, sőt azokkal szembekerült, abba a helyzetbe jutott, hogy az önmagát mind politikai, mind világnézeti téren feladó magyar burzsoázia öntudatává és lelkiismeretévé vált. Abban a történelmi szituációban, amikor a társadalmi fejlődés a polgárosodás alapjait megvetette, fel kellett vetni újra a polgári alapon álló magyar társadalom továbbfejlődésének problematikáját s új választ keresni rá.

A személy szerinti eszmei ösztönző, akinek szellemében a polgári radikalizmus zászlóját kibontotta, a pozitivista filozófia második hullámának vezéralakja, az angol filozófus és szociológus Herbert Spencer volt. Az angol teoretikus hatása Magyarországon a 19. század utolsó két évtizedében kibontakozott, s a Társadalomtudományi Társaság gárdája már kezdeti, még tisztán polgári liberális korszakában is elsősorban az ő befolyása alatt állott. A pozitivizmus még egyszer s utoljára egységes világszemléletet adott a polgári világnak: liberális, radikális vagy konzervatív törekvések egyaránt megfogalmazhatók voltak fogalomkészletében. Utolsó kifejezése volt a szcientista evolúció hitének: a múlt század derekán viruló klasszikus polgári korszak szemléletének. Magyarországon a baloldali értelmiségi mozgalom számára a természettudományos ihletésű szcientizmus a klerikális szemlélet elleni harcnak szolgált általános eszmei keretéül. Nem katedrán termett filozófia volt a polgári radikálisok pozitivizmusa, hanem a szó legközvetlenebb értelmében gondolati fegyver, amellyel valóságos politikai harcot vívtak.

A Huszadik Század köre számára a szociológia is elsősorban egy aktuális harcokban kiforrott politikai ideológia tartozéka volt, amint ennek volt világnézeti kerete a pozitivizmus. A szociológia a historizáló közjog szemléletével, annak tradicionalizmusával szemben adott tudományos vértezetű, a társadalom valóságos viszonyai megismerésére támaszkodó társadalomképet. A szociológiai publicisztika elsősorban a Huszadik Század hasábjain jelent meg, helyt kapott a Társadalomtudományi Társaság és a Galilei Kör vitáin, mindig politikai aktualitásokhoz kapcsolódva s nem, vagy csak igen csekély mértékben fejtve ki általános szociológiai módszertani vagy fogalomtisztázó munkásságot. A polgári radikális szociológia nem adott számottevő eredményeket az egyetemes szociológia tudományos fejlődéséhez, előfutára lett viszont a két háború között más ihletésű mozgalom áramában naggyá fejlődött szociográfiai módszereknek, a leleplező erejű monografikus társadalomrajznak, amely feltérképezi egy-egy falu, nagybirtok, iskola vagy üzem társadalmi viszonylatait, s az átfogóan leírt jelenséghalmazzal reprezentatív példákat ad az egész társadalomra jellemző, égető szociális problémákra. A publicisztikus jelleg ugyan gátolta a szigorú tudományosság kialakulását, de probléma- és életközelsége réven egyúttal meg is óvta a polgári radikális szociológiát a katedraszociológia néhány jellegzetes fogyatékosságától, elsősorban a történetietlen megközelítésmódtól, az empirikus mikroszociológia jellegzetes hibaforrásától. A Huszadik Század köréből kikerült munkák szemlélet- és tárgyalásmódja mindenkor beágyazta a szociológiai tárgyat a történeti előzményekbe, a históriai fejlődés perspektívájába. Legnagyobb hatást elért írásaik, amelyeket mind maguk, mind a kortársak jellegzetes szociológiai írásoknak tekintettek, vagy kifejezetten történeti munkák voltak, mint Ágoston Péter könyve a magyar világi nagybirtokról, vagy részben történeti munkának tekinthetők, mint Szende Pál nevezetes tanulmánya a magyar adórendszer igazságtalanságairól és Jászi dolgozata a magyar kulturális elmaradottságról, valamint könyve a nemzetiségi kérdésről.

Irodalom

A polgári radikális ideológia első átfogó jellemzését adja demokratikus szemszögű megközelítéssel Mérei Gyula, Polgári radikalizmus Magyarországon, 1900–1919 (Budapest, 1947). A polgári radikalizmus problémaköréről reprezentatív képet ad a Huszadik Század cikkeiből összeállított antológia: A szociológia első magyar műhelye. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta Litván GyörgySzűcs László. I–II. (Budapest, 1973). A kötet bevezetője egyben a polgári radikalizmus történetének eddigi legjobb összegezése. A pozitivizmus és a polgári radikalizmus viszonyát behatóan tárgyalja a hazai pozitivizmust feldolgozó marxista monográfia: Szabó Imre, A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (Budapest, 1955) és R. Várkonyi Ágnes, A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. I–II. (Budapest, 1974). A polgári radikálisok szociológiai felfogásának reprezentatív műve: Jászi Oszkár, Mi a szociológia? (Budapest, 1908) és Felix Somló, Zur Gründung einer beschreibenden Soziologie (BerlinLeipzig, 1909). A polgári radikális társadalomelméletet egyes problémákra alkalmazza Ágoston Péter, A magyar világi nagybirtok története (Budapest, 1913); Szende Pál, A magyar adórendszer igazságtalanságairól (Budapest, 1908), Jászi Oszkár, Kulturális elmaradottságunk okairól (Huszadik Század, 1905. 2), Jászi Oszkár, A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés (Budapest, 1912).


Politikai gondolkodás 1890–1918 között
A szabadkőművesség és a liberalizmus polgári újjáélesztése Tartalomjegyzék Marxizmus és polgári radikalizmus