A prágai szövetség: Erdély összefogása a királyi Magyarországgal és a román fejedelemségekkel

A Múltunk wikiből
1593
augusztus eleje III. Murad szultán hadat üzen I. Rudolfnak.
augusztus 26. Gyulafehérvárra portai parancs érkezik, a fejedelem készüljön a királyság elleni hadjáratra.
szeptember 1. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Nem dönt a háborúhoz csatlakozás ügyében.)
1594
február 23. Báthori Zsigmond a török elleni szövetség ügyében követeket küld I. Rudolfhoz.
május 12. Erdélyi országgyűlés Tordán. (Elhatározza, hogy csak Buda visszavétele után szakít a Portával.)
június 11. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Nem hajlandó szakítani a Portával.)
július 11. Erdélyi országgyűlés Tordán. (Harmadszor utasítja vissza a fejedelem javaslatát a Portával való szakításról.)
július vége Báthori Zsigmond lemond a fejedelemségről. (Augusztus 8-án visszaveszi a fejedelemséget.)
augusztus 17. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Megszavazza a Portától való elszakadást.)
augusztus 28. Báthori Zsigmond elfogatja az elszakadást ellenző urakat, tízet közülük kivégeztet.
nyara Husztnál tatár sereg tör az országba.
1595
január 27. III. Mehmed lép trónra Konstantinápolyban. (Uralkodik 1603-ig.)
január 28. Törökellenes szövetség Bécsben Báthori Zsigmond fejedelem és I. Rudolf király között. (Erdély a Báthori család kihaltával Rudolfra, illetve örököseire száll.)
április 16. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott, (A Portától való elszakadást törvénybe iktatja; kimondja a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallás szabadságát; jóváhagyja az ellenzék 1594. évi kiirtását.)
július 1. A török Esztergomot ostromolja. (Szeptember 3-án felhagy az ostrommal.)
augusztus 6. Báthori Zsigmond és Habsburg Mária Krisztina főhercegnő házassága.
augusztus 18. Az erdélyi csapatok visszaveszik a töröktől Lippát.
augusztus 23. A török elfoglalja Bukarestet. Mihály vajda a hegyekbe húzódik.
augusztus Toborzás a szabadságjogok visszaadásának ígéretével a közszékelyek között.
szeptember 15. Erdélyi országgyűlés Feketehalmon. (Jóváhagyja a közszékelyek szabadságára tett ígéretet.)
október 3. Báthori Zsigmond Mihály vajdával szövetségben Havasalföld felszabadítására indul. (November elején tér haza.)
október 17. Miksa főherceg Szolnokot ostromolja. (November elején felhagy az ostrommal.)
október 18. Tirgovistét a szövetségesek visszaveszik a töröktől.
október 22. Jenő várát erdélyi katonaság visszaveszi a töröktől.
október 29. Gyurgyevónál az erdélyi és havasalföldi szövetségesek nagy győzelmet aratnak a török felett.
december 13. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Visszavonja a közszékelyek szabadságára, tett ígéretet.)

Mindjárt a háború kezdetén Erdély nehéz választás előtt állt. Szinán nagyvezír azt kívánta, hogy élelemmel és fegyveres erővel segítse a török hadakat. Erdélyben erős tábora volt a törökkel mindenáron való békének. Olyan tekintélyes főurak szorgalmazták, hogy Erdély maradjon távol a háborútól, még a töröknek nyújtott katonai segély árán is, mint Kendy Sándor, a fejedelem nagykorúsága előtt szervezett kormányzó tanács volt tagja, valamint veje, Kovacsóczy Farkas kancellár, továbbá a fejedelem unokatestvérei: Báthori Boldizsár országos főkapitány és két öccse, István és András. A török elleni háború nagy lehetőségeit felismerő politikai csoportosulás élén Bocskai István váradi kapitány, a fejedelem nagybátyja állt. Az ő, továbbá Geszty Ferenc dévai kapitány és mások tanácsára Báthori Zsigmond vállalta a török elleni háborút. 1593 elején a török adót kénytelen volt ugyan megfizetni, de sereget és élelmet nem adott; azzal védekezett, hogy a császáriak várható támadása miatt otthon kell tartania csapatait. Ugyanekkor gyóntatóját, Alfonso Carillo jezsuitát Prágába és a pápához küldte, hogy a török elleni együttműködésről tárgyaljon. Báthori néhány tanácsosával együtt azt tervezte, hogy azonnal szakít a törökkel, és megkezdi ellene a harcot.

A pápai udvar külön követet küldött, hogy sürgesse Erdély csatlakozását a törökellenes táborhoz. Meggyorsította a döntést, hogy a Temes-vidéki rácok 1594 tavaszán felkeltek a török ellen, és Zsigmondtól, akit despotájukká kiáltottak ki, segítséget kértek. Zsigmond kipróbált hadvezérét, Székely Mózest küldte melléjük, de a temesvári pasa a rácok megmozdulását leverte. Ugyanakkor északkeletről tatár hadak készültek betörésre. Zsigmond csapatokat küldött a tatárok ellen, annak ellenére, hogy 1594 nyarán a gyulafehérvári országgyűlés, majd a gyulafehérvári tanács, végül a tordai országgyűlés úgy foglalt állást, hogy nem hajlandó elszakadni a Portától, míg Buda keresztény kézre nem kerül. Erre Zsigmond lemondott, és Kővárra menekült. Távollétében a rendek többsége unokaöccsét, Báthori Boldizsárt készült fejedelemmé választani, de Zsigmond hívei, elsősorban Bocskai István, keresztülvitték, hogy visszahívják őt, és fegyveres erőkkel látták el. Zsigmond csapatok élén vonult be Kolozsvárra, és a megfélemlített országgyűlés most már nem mert kifogást emelni a török háború ellen. Zsigmond véres bosszút állt az ellenzéken. 1594. augusztus 28-án tizenöt főurat elfogatott. 30-án ötüket – köztük Kendy Sándort – a fejedelem ellen szőtt összeesküvés címén, vizsgálat és ítélet nélkül Kolozsvár piacán lefejeztette. Egyeseket Szamosújvárra meg Gyaluba hurcoltak, és fejedelmi utasításra titokban megfojtottak. Így fejezte be életét Báthori Boldizsár és Kovacsóczy Farkas is. A megfélemlített rendek ellenállása megtört, az országgyűlés utólag jóváhagyta a törvénytelen kivégzéseket és gyilkosságokat, az elítéltek javait pedig a török elleni háború költségeire rendelte fordítani.

Zsigmond közben a román fejedelemségekkel fűzte szorosabbra kapcsolatait, hogy Havasalföld és Moldva is szembeforduljon a törökkel, és így a három fejedelemségből erős hatalmi tömb alakuljon ki.[1] A Habsburg-udvar közvetlenül is igyekezett Havasalföldet és Moldvát megnyerni, de Báthori megelőzte a vajdák ilyen lépéseit, és „konföderációt” kötött velük a török ellen. Horváth Mihály kapitánysága alatt csapatokat küldött Havasalföldre, melyek 1594. november 5-én Mihály vajda katonáinak és a helyi lakosságnak a részvételével lemészárolták a bukaresti török politika képviselőit és a kereskedőket, majd Mihály vajda hadaival és balkáni önkéntesekkel egyesülve, a dunai hidat őrző Gyurgyevó kivételével elfoglalták a Havasalföldet ellenőrző Duna-balparti török erődöket. Ugyanez történt Moldvában, ahol Barcsay András vezette székely csapatok vettek részt a török kereskedők lemészárlásában, valamint a legészakibb Dnyeszter menti török vár, Bender ostromában.

Visszalépésre ezek után már nem volt mód, készülni kellett a török ellentámadásra. A keresztény összefogást meg kellett erősíteni, amiben a havasalföldi bojárok és Báthori egyetértettek. Mihály vajda önállósági szándékaival nem törődve, a havasalföldi klérus és bojárság küldöttsége 1595. május 20-án Gyulafehérváron Báthorit ismerte el fejedelmének, akinek Mihály vajda csak helytartója, s csak 12 tagú bojártanács beleegyezésével vethet ki adót, nevezhet ki főtisztviselőket; birtokelkobzást, halálos ítéletet pedig csak az erdélyi fejedelem jóváhagyásával rendelhet el. A bojártanács az erdélyi országgyűlés egyik rendi testülete lett, s 1596-ig valóban résztvevője is volt. Ezzel a havasalföldi bojárok régóta óhajtott rendi szervezkedése valósult meg, amire a moldvaiak már korábban is törekedtek, a lengyel rendiséget tekintvén példának.

Mivel sem Áron vajda, sem bojárjai a havasalföldiekéhez hasonló szerződésre lépni nem akartak, Báthori székely megszálló csapatokat küldött Moldvába, melyek Stefan Razvant tették meg vajdává, a bojárok nagy része pedig a törökbarát havasalföldiekkel együtt Lengyelországba menekült.

Báthori felvette az Erdély, Havasalföld és Moldva fejedelme címet, s uralmának kiszélesített területi bázisán remélte nemcsak a törökellenes háború eredményes folytatását, hanem a Habsburgokkal szembeni önállóság megőrzését is.

Miután 1595 elején Bocskai István váradi kapitány vezetésével az erdélyi fejedelem ünnepélyes követsége megérkezett Prágába, január 28-án megkötötték a szövetséget Rudolf császár és Báthori Zsigmond fejedelem között. Rudolf megígérte, hogy a megkezdett török háborút folytatni fogja, és nem köt egyezményt vagy békét az ellenséggel a másik fél előzetes tudomása nélkül, miként Báthori Zsigmond sem Erdély részéről. A megállapodás kiterjedt Erdélyre és a Partiumra, továbbá Moldvára és Havasalföldre. A császár megígérte, hogy ágyúkkal, lőszerrel és egyéb hadieszközökkel segélycsapatokat küld Erdélybe. Ugyanezt a kötelezettséget Báthori Zsigmond is vállalta, aszerint, hogy hol lesz inkább szükség a segítségre. Egyúttal újból rendezték az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság közjogi viszonyát. Báthori teljes jogú fejedelemként uralkodik, de Magyarország királyát törvényes urának elismeri, és alávetettség kötelezettsége nélkül hűségesküt tesz. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a fejedelemséget visszacsatolják a királysághoz. Erre a fejedelem és a rendek esküvel kötelezik magukat; a király pedig az Erdélyben levő önkormányzatokat, kiváltságokat, szokásokat és az összes adományokat érvényben fogja hagyni, s az erdélyi rendek tagjai közül kormányzót vagy vajdát fog kinevezni. Ami a jelent illeti, mielőbb gondoskodik arról, hogy Zsigmondnak a Habsburg-házból, Károly főherceg leányai közül adjanak feleséget, s a spanyol királytól megszerzi számára az aranygyapjas rendet. A Német Birodalom védelmét igyekszik biztosítani Báthori és országai számára, egyúttal birodalmi hercegi címmel ruházza fel. Ha Erdélyt az ellenséges túlerővel szemben nem lehet védelmezni, és Báthori kénytelen elhagyni, Rudolf máshol biztosít számára lakóhelyet és méltóságához illő jövedelmet.

A szerződés megkötésével egy időben a császár Zsigmondot a német birodalmi hercegek sorába emelte. A számára kijelölt menyasszony, Mária Krisztina, Károly főherceg leánya pedig hamarosan Erdélybe utazott, és 1595. augusztus elején megtartották a menyegzőt.

Irodalom

  1. Erdély, Havasalföld és Moldva harcára: Marosvásárhelyi Nagy Szabó Ferenc memorialéja (Erdélyi történelmi adatok I); Baranyai Decsi János Magyar Historiája, 1592–1598. Közli Toldy Ferenc. (Monumenta Hungariae Historica II. Scriptores, Írók XVII); Demény Lajos, A székelyek és Mihály vajda (Bukarest, 1971).


Nemzetközi háború kibontakozása a török ellen
Kísérletek a török uralom alatt élő népek és országok bekapcsolására a felszabadító háborúba Tartalomjegyzék Esztergom megvétele és a gyurgyevói győzelem