A rendi konföderációk

A Múltunk wikiből
1608
augusztus 20. Mátyás főherceg és Báthori Gábor szövetsége. (A fejedelem kötelezi magát, hogy Erdélyt nem idegeníti el a koronától.)
szeptember 20. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Esküt tesz az augusztus 20-i kassai szerződés megtartására. Követeket választ a pozsonyi országgyűlésre. Kimondja, hogy a jövőben a rovás ne az adózók vagyoni állapota szerint történjék, hanem 10–10 jobbágy alkosson egy portát.)
1611
március 24. II. Mátyás lemondatja bátyját, II. Rudolf császárt a cseh királyi címről. (Május 23-án Mátyást Csehország királyává koronázzák Prágában.)
1612
január 20. Prágában meghal II. Rudolf császár (1608-ig magyar király.)

A bécsi béke országgyűlési elfogadtatásával elhárult az akadály a Habsburg-dinasztia és a magyar rendek megegyezése elől, ugyan nem a makacs Rudolf császárral, hanem a trónkövetelő Mátyás főherceggel. Február 1-én Pozsonyban az alsó- és felső-ausztriai rendek konföderációra léptek a magyarokkal, hogy egyesült erővel szembeszálljanak a hajdúkkal, és hogy lemondassák Rudolfot Mátyás javára. Miután sikerült eloszlatniok a morva rendek hangadójának, Karel Zerotinnak a törvényes uralkodó elleni lázadás miatt érzett vallási aggodalmait, áprilisban azok is csatlakoztak a konföderációhoz.[1]

A magyar urak azonban hiába várták, hogy Mátyás főherceg a hajdúk ellen fordítja a konföderáció fegyvereit: szüksége volt rájuk Rudolf makacsságának megtörésére. Most már ő maga vette fel a tárgyalásokat Nagy Andrással, s nemcsak a Bocskai által adományozott helységeket ígérte meg a hajdúknak, hanem két másikat is adományozott: Polgárt és Szentmargitát, kilátásba helyezve, hogy Kálló várát hajdúkapitányság székhelyévé teszi. Az egyezményt Homonnai kötötte meg Várkonyban 1608. április 13-án, s megkezdődött a hajdútoborzás Rudolf ellen. Mátyás főherceg és a magyar-osztrák-morva konföderáció seregéhez 6 ezer hajdú csatlakozott. Háborúra azonban nem került sor. Június 25-én Rudolf, megtartva császári és cseh királyi címét, átengedte gyűlölt öccsének a magyar koronát s vele Alsó- és Felső-Ausztriát, valamint Morvaországot. (A cseh királyságról 1611-ben mondott le, és 1612-ben meghalt.)

A dinasztia családi viszálya véget ért, de ezzel nem oldódott meg a Habsburgok hatalmi válsága. Nyugaton a hollandiakkal 1609-ben kötött fegyverszünettel nyilvánvalóvá vált a spanyol ág világuralmi terveinek csődje, keleten pedig az osztrák ág meghátrált országainak rendjei előtt. 1608. június 29-én Sterbeholban a magyar, osztrák és morva rendek eredetileg a hajdúk ellen és Mátyás főherceg támogatására kötött konföderációjukat most már jövendő uralkodójuk esetleges önkényuralmával, törvényszegéseivel szembeni közös ellenállásra újították meg. Bocskai kezdeményezései kezdtek valóra válni. Legfőbb kívánsága is teljesülni látszott: 1608. augusztus 20-án Báthori Gábor követe a Mátyás főherceget képviselő Illésházyval Kassán megkötötte Erdély és a magyar rendek szövetségét a bécsi béke védelmére és kölcsönös katonai segítségadásra, a török elleni háborút kivéve. A közép-kelet-európai országok rendi testületeinek összefogása és a rendi államok konföderációja a megvalósulás küszöbére lépett. Megindult az a politikai fejlődés, amelyet Velence bécsi követe egy évtized távlatából visszatekintve, 1619-ben majd így fog jellemezni: „Mindinkább kiderül, hogy ezeknek a tartományoknak igazi és fő célja konföderációt kötni egymással, és a svájciakéhoz vagy a hollandiai rendekéhez hasonló kormányzatot bevezetni, amennyiben az osztrák ház uralma alól kivonják magukat, vagy azt annyira korlátozzák, hogy névlegessé válik.”[jegyzet 1]

E nagy horderejűnek ígérkező politikai átalakulás jövője azonban attól függött, hogy tud-e a Habsburg-országok rendisége a kezébe esett önrendelkezéssel úgy élni, hogy jobb gazdája lesz országainak, mint volt a válságban megbénult Habsburg-kormányzat. Tud-e saját hivatali szervezetet kiépíteni, amely legalább olyan jól, sőt jobban ellátja feladatait, mint a gyűlölt Habsburg-bürokrácia?

Lábjegyzet

  1. Idézi: Wittman Tibor, A harmincéves háború keletkezésének és jellegének kérdéseihez. Sz 1957. 603.

Irodalom

A konföderációkhoz: P. Chlumecky, Carl von Žierotin und seine Zeit, 1564–1615. I–II (Brünn, 1862–1879).

  1. Žerotin és Khlesl politikájáról lásd a fentebb idézett műveket.


Az osztrák Habsburgok hatalmi válsága
A hajdúk szövetkezése Báthori Gáborral Tartalomjegyzék A magyar rendiség hatalomátvétele