A reneszánsz érvényesülésének korlátai

A Múltunk wikiből

A humanizmus és a reformáció, illetve a reneszánsz fogalmával természetesen korántsem lehet a 16. századi Magyarország valamennyi lakójának gondolatait és életét jellemezni. Ilyen teljes azonosulás Európa egyetlen országában sem ment végbe.

Nyilvánvaló először is, hogy különböző középkori eszmék és velük a középkor életmódja valamilyen mértékben mindenütt áthúzódik erre művelődéstörténeti periódusra, hiszen az újkort jelző korszakváltásnál sokkal radikálisabb társadalmi-gazdasági átalakulások sem tudták soha a régit maradéktalanul eltörölni.

Magától értetődő továbbá, hogy a legújabb, a kortársak szempontjából modern eszméket – mint a történelemben mindig – csak a társadalom egy része, voltaképpen a töredéke érti meg az alkotókkal azonos szellemi színvonalon. Így az eszmék a befogadás során voltaképpen mindig el is torzulnak. Végül ugyanennyire természetes, hogy jóllehet a reneszánsz kultúra az egész társadalom művelődésének elemeiből épül fel, az egyének életére és eszméire távolról sem egyenlő mértékben hat. Sokkal későbbi, a tömegtájékoztatás eszközeivel felszerelt és a tömegtermelés termékeivel felruházott viszonyok között sem szűnnek meg a gondolkodás és az életmód különbségei. Egy-egy társadalmi rétegen belül is igen nagy eltérések vannak.

E nyilvánvaló tények mellett a reneszánsz, reformáció és humanizmus érvényesülését nehezen megfogható és ma még jórészt ismeretlen művelődési elemek jelenléte ugyancsak korlátozza. Mind határozottabb ugyanis a bizonyosság, hogy a művelődéstörténet hagyományos fogalmai szerint megismerhetetlen viszonyok is vannak az akkori emberek között, továbbá az ember és a természet kapcsolatában, tehát a cselekedeteket irányító eszmékben. Ez utóbbiakat – jobb híján, egyelőre – az „ősi hiedelmek” fogalommal lehet összefoglalni.

A hiedelmek érvényessége, illetve az őket létrehozó kapcsolatrendszer, valószínűleg tartalmi különbségekkel, egész Európában általános. Ugyanígy megtalálhatók, megint csak nagyon valószínű eltérésekkel, a társadalom minden részében és a műveltség minden szintjén.

Ezek az ősi hiedelmek valamilyen módon természetfeletti erő vagy erők létezésének és hatásának tudatát tükrözik. Nincs – vagy legalábbis úgy tűnik, hogy nincs – a vallásos ideológiákhoz hasonló, zárt eszmerendszerük. És talán a legfeltűnőbb jellemzőjük: a különböző vallások vagy egyházak tanításain kívül, sőt azok ellenére élnek. Ugyanakkor az egyházak képviselői sem mentesek tőlük.

A természetfeletti erőket mozgató boszorkány képzete mögött a 16. századi Európában egy szerteágazó hiedelemvilág bonyolult elemei húzódnak meg. Boszorkányok valóságos létezésében Luther éppen úgy hisz, mint a sok üldöző eljárást lefolytató hatósági ember vagy maguk a perbe fogottak. Saját boszorkányságukat általában tagadják ugyan, de olyanok is akadnak, akik voltaképpen önként vállalják a boszorkány szerepét.

A boszorkányhit nem új jelenség a 16. században; boszorkányokról már a bibliai népek is tudtak. Hasonlóképpen nem most keletkezik az a sok ősi hiedelem sem, amire a boszorkányok körüli izgalmak csak éppen utalnak. Új jelenség viszont a század elejétől mind határozottabban megélénkülő türelmetlenség a boszorkányokkal szemben. A boszorkányüldözés egész Európában elhatalmasodik. Úgy tűnik, mintha az ősi hiedelmek most válnának a társadalom számára teherré.

Ilyen értelemben a 16. század elején induló művelődéstörténeti periódus az ősi hiedelmek tekintetében is változást hoz. Valószínűleg nem annyira a tartalmuk alakul át, mint inkább a társadalom róluk alkotott felfogása. Egyelőre azonban semmit nem tudunk ezekről a dolgokról bizonyosan. Csupán az ősi hiedelmek kétségtelen létezése bizonyosság. Ha pedig léteznek, megvan a hatásuk is. Anélkül, hogy akár csak távolról is ismernénk a természetüket, állandó jelenlétükkel számolni kell.

A művelődéstörténet hagyományos fogalmai a 16. századi gondolkodás és az akkori élet teljességét nem fejezik ki.

Irodalom

A hiedelmekről: G. Längin, Religion und Hexenprozess (Leipzig, 1888); F. BischoffChr. d'Elvert, Zur Geschichte des Glaubens an Zauberei (Hexen und Vampire in Mähren und Österreich-Schlesien. Brünn, 1959); M. A. Murray, The Witchcult in Western Europe (Oxford, 1963); W. E. Peuckert, Gabalia, ein Versuch zur Geschichte der magia naturalis im 16. bis 18. Jahrhundert. (Berlin, 1967); H. R. Trevor-Roper, The European Witch Craze of the 16th and 17th centuries (London, 1963).


A reneszánsz új szakasza
A hazai kultúra fejlődésmenete Tartalomjegyzék