A szabadelvű párt és a Nemzeti Munkapárt publicisztikája

A Múltunk wikiből
1911.
A Magyar Figyelő megindulása.

A századforduló utáni években a szabadelvű párti liberalizmus vezető orgánuma a Vészi József szerkesztette Budapesti Napló volt. A lap igyekezett megőrizni a párt eredeti liberális ideológiáját és kereste a módot az elavult Tisza-féle szabadelvűség korszerűsítésére. E megújulási szándék jegyében adott otthont a lap éveken át Ady Endre publicisztikájának is.

A liberalizmus pozíciói a századfordulót követő politikai vihar éveiben gyengültek, de az újjászerveződött munkapárton belül a historizáló szemlélet előretörése és mintegy hivatalos állásponttá válása nem jelentette minden további nélkül, hogy a liberális álláspont kifejtésének más formái teljesen kiszorultak volna a pártból. A nagytőkés szárny álláspontját, bármennyire alkalmazkodott is az a nagybirtokos partner konzervativizmusához, még mindig valamiféle halvány liberalizmus fejezte ki a legmegfelelőbb formában. A nagyburzsoá liberalizmus publicisztikai képviselői helyet kaptak a párt vezető garnitúrájában, képviselői jelen voltak Tisza István személyes környezetében. Itt foglalt helyet a Társadalomtudományi Társaság liberális induló szakaszában feltűnt Farkas Pál, személyében is vezető tőkés család fia, aki tevékenyen részt vett a Magyar Figyelő munkájában is; itt található Hegedűs Lóránt, az ipari tőke érdekképviseleti szervezete, a GYOSZ vezető funkcionáriusa.

Liberalizmusuk elsősorban a nagytőkés álláspont közvetlen igazolására irányult a nagybirtokos és a proletár érdekekkel szemben. Érvelésük nem feltétlenül tapadt ugyan a napi politika eseményeihez, de elméleti általánosításaik formája csupán egy, a tőkés ipar össztársadalmi jelentőségét hangoztató, homályos körvonalú „indusztrializmus” volt. A nagytőke érdekeit közvetlenül kifejező liberalizmus nem tudott átfogó koncepciót kialakítani a magyar polgárosodásról; nem tudott állást foglalni a világméretekben válságba jutott liberalizmus egyetemes problémája: a monopolista fejlődés és az arra épülő imperializmus elfogadása vagy elvetése kérdésében sem.

Bizonyos ideológiai aktivitást csupán a polgári radikális mozgalom előretörése provokált. Az ő tevékenységük ellensúlyozására, az értelmiségre gyakorolt hatásuk csökkentésére Tisza környezete is hasonló jellegű világnézeti-kulturális általános folyóiratot alapított, mint a polgári radikális Huszadik Század: a Magyar Figyelőt. Itt folyt a harc a progresszista értelmiség ideológiai-politikai tevékenysége és a Nyugat irodalmi forradalma ellen. E világnézeti harc során, az ellenérvek formulázásának sodrában tolódik jobbra, a kombattáns konzervativizmus terére, sőt a jobboldali radikalizmus mezsgyéjére a munkapart szoros értelemben vett ideológus gárdájának jelentős része. A Magyar Figyelő a fóruma Réz Mihály és Szegedy Miklós nézeteinek és az anakronisztikussá vált „népi-nemzeti” irodalmat mint „nemzeti irodalmat” kanonizáló és a Nyugattal szemben kijátszó kísérleteknek.


Politikai gondolkodás 1890–1918 között
Az állagőrző liberalizmus Tartalomjegyzék A nacionalizmus átalakulása