A szociáldemokrata párt vezető gárdája

A Múltunk wikiből

A 20. század első évtizedében megizmosodott, országos hatalommá nőtt baloldali, parlamenten kívüli ellenzék vezető ereje a munkásosztály; a magyar demokrácia táborának gerince, szervezett csapata a szociáldemokrata párt volt. Az évtized kemény harcaiban a párton belül is új vezető gárda nevelkedett fel. Az „első ember” továbbra is a művelt, Marx és Engels írásait jól ismerő Garami Ernő maradt, de a pártvezetésben osztozott vele Weltner Jakab, s hamarosan nagy befolyásra tett szert Kunfi Zsigmond.

Weltner, aki 1898-tól 1905-ig volt a szociáldemokrata párt központi titkára, tönkrement kispolgári szülők munkássorba került gyermeke, mint Garami, akinél kisebb műveltséggel, de talán több életismerettel rendelkezett. Joviális egyénisége, sok szempontból bohém életmódja, az egyszerű emberek mindennapi problémái iránti fogékonysága széles körben népszerűvé tette. Garamival és Kunfival együtt Ady első elismerői és méltánylói közé tartozott. Kunfi, az egykori temesvári főreáliskolai tanár, a polgári radikalizmuson át, Szabó Ervin baráti támogatásával jutott el a szocialista munkásmozgalomig. Nagy műveltségű értelmiségi, akiben – Landler Jenő találó megállapítása szerint – két lélek lakozott: a reformer és a forradalmár lelke. Ideológiai és politikai kérdésekben általában Garamitól balra állt. Töprengő, vívódó természet volt, némi ellenzéki velleitással, amit a pártegység iránt tanúsított nagyrabecsülése és vezető pozíciója mérsékelt.

Amíg Garami, Weltner és Kunfi a magyar munkásmozgalom mértékével mérve nagyformátumú politikusok voltak, addig Buchinger Manó, központi titkár (1905–1918) inkább jó szervezőkészségével tűnt ki. A németül tökéletesen tudó egykori könyvkötő a párt nemzetközi ügyeiért volt elsősorban felelős. Bokányi Dezső – fiatal korában kőfaragómunkás – nagyhatású szónok, a pártvezetőség szócsöve. A mozgalom vezérkarába tartoztak a szakszervezeti mozgalom irányítói is. Teszársz Károly vasmunkás, erőteljes, határozott egyéniség – a Szakszervezeti Tanács elnöke –, régi típusú, mondhatnánk: konzervatív szakszervezeti vezető. Jászai Samu nyomdász, a szaktanács titkára, kitűnő szervező, de a szervezeteket túlságos óvatossággal féltő, sokszor az öncélú szakszervezeti munkáért lelkesedő, nemegyszer a párt vonalát is túlságosan radikálisnak tartó vezető. Garbai Sándor az építőmunkások szövetségének – ugyancsak munkássorból kinőtt – elnöke volt. Jó szónok, a munkásság mindennapi érdekeinek energikus képviselője. A földmunkásszövetség élén Csizmadia Sándor és Nyisztor György állott. Fiatal korukban mindketten földmunkások voltak. Csizmadia a magyar szocialista líra egyik első képviselője, autodidaktaként jelentős műveltségre tett szert, a mezőgazdasági proletariátus előtt népszerű, de szeszélyes ember volt. Nyisztor megfontoltabb, politikai tekintetben radikálisabb, egyike azoknak, akik a kongresszusokon nemegyszer bírálták a párt irányvonalát. Böhm Vilmos, a fiatal műszerész jó egyéni kvalitásai, intelligenciája, szervezőkészsége és nagy munkabírása következtében a párt ifjú reménységei közé tartozott. A tízes években jelentkeztek értékes elméleti írásokkal a mozgalomban olyan entellektüelek, mint Pogány József, Varga Jenő és Rónai Zoltán. A nő- és az ifjúmunkás-mozgalom első vezetői közül említést érdemel Gárdos Mária és Buchingerné Ladányi Szeréna, valamint Révész Mihály, aki egyben a Népszava szerkesztőségi titkáraként működött.

Felfogás és módszer tekintetében, amint jeleztük, a vezető garnitúrán belül voltak bizonyos eltérések. Garami kizárólagosan a németországi pártvezetés példájára esküdött. A reformista politikai gyakorlatnak ő volt a fő képviselője. Kunfi ezzel szemben fogékony volt más országok tapasztalatai iránt is: főleg a franciaországi mozgalom alakulását figyelte érdeklődéssel, és a politikában erősebben éreztette az ausztriai elveket, mint Garami. Egyébként ez utóbbi megállapítás Weltnerre is érvényes. A fő elméleti tekintély azonban szinte mindegyik vezető előtt Karl Kautsky és Viktor Adler volt. A magyar szociáldemokrácia a II. Internacionálé fórumain következetesen hozzájuk igazodott.


A szocialista munkásmozgalomErényi Tibor
A szociáldemokrata párt és a nemzetközi munkásmozgalom Tartalomjegyzék Munkásmozgalmi ellenzék: Szabó Ervin és köre