A társadalmi fejlődés fő vonalai

A Múltunk wikiből

Írta Vörös Károly.

A szatmári béke aláírása és az utolsó kuruc csapatok zászlóletétele 1526 óta először hozott megbékélést az ország egész területe számára, olyan megbékélést, melyet sem külső, sem belső támadás jó időre nem látszott többé veszélyeztetni. Bár az ország egy része ekkor még a török félhold uralma alatt állt, fenyegetése már megszűnt (aminthogy 1718-ra a pozsareváci békét követően ki is vonult Magyarországról), és a kuruc hadsereg végsőkig kitartó tisztjei és katonái is a hadakozással végsőkig betelten indultak el Majtényból hazafelé vezető útjukon. Mert az elmaradt háborús győzelem helyett a kompromisszumos béke képes volt új reménységet hozni: megteremteni végre a társadalom számára a termelés és a birtoklás biztonságát, az állami önállóság fenntartását. A termelés (alapjában a paraszti termelés) biztonságát elsősorban a hadak járásának és nyomukban az emberi életeket, termést, állatokat, felszerelést, épületeket fenyegető pusztulás veszélyének megszűnése ígérte; a birtoklás (alapjában a nemesi birtoklás) biztonságát pedig az, hogy a békekötés nem fenyegetett a fennálló birtokviszonyok erőszakos megváltoztatásával, sőt végre azok stabilizálódásával kecsegtetett, a hűségeskü letétele árán mintegy biztosítva a birtokban maradást (ha persze a szabályos birtokper útján való megtámadtatás ellen nem is nyújtott védelmet). És végül: az ország (illetve az országok: Magyarország és Erdély) „törvényeinek és immunitásainak”[1] fenntartása, országgyűlés tartásának ígérete legalább annak a közjogi állapotnak és a belőle következő rendi kollektív és egyéni előjogoknak fenntartását, illetve visszaállítását biztosította, amelyek a szabadságharc megindulása előtt léteztek.

  1. A társadalmi fejlődés új feltételei
  2. A társadalmi fejlődés új irányai a szűkebben vett Magyarországon
  3. A társadalmi fejlődés új irányai Erdélyben
  4. A társadalmi fejlődés konfliktusai

Lábjegyzet

  1. A szatmári béke 9. pontja. Közli: Lukinich Imre, A szatmári béke története és okirattára. Budapest, 1925. 341.

Irodalom

A szatmári békétől az úrbérrendezésig terjedő korszak története jelentőségéhez képest kevéssé, illetve legalábbis egyenetlenül van feldolgozva. Irodalmának felsorolása Kosáry Domokos, Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába II, A magyar történettudomány válogatott bibliográfiája, 1945–1968 (Budapest, 1971), Etudes Historiques Hongroises. I–II. (Budapest, 1975) (az 1969–1973. évi) és Etudes Historiques Hongroises. I–III. (Budapest, 1985) (az 1974–1984. évi bibliográfiával) megfelelő fejezeteiben található.

A korszak összefoglaló történetét illetőleg előadásunkban részint Horváth Mihály, Magyarország történelme. VII. (Budapest, 1873), részint Marczali Henrik, Magyarország története III. Károlytól a bécsi kongresszusig (A magyar nemzet története. Szerkesztette Szilágyi Sándor, VIII. Budapest, 1898), részint a korszak első átfogó, alapjában pozitív értékelését adó Szekfű Gyula munkáira (mindenekelőtt: Hóman BálintSzekfű Gyula, Magyar Történet. IV. Budapest, 19352), valamint a Magyarország története, 1526–1790 (Budapest, 1962) egyetemi tankönyv vonatkozó, Ember Győző és Wellmann Imre által írt fejezeteire hivatkozhatunk. A 18. század (benne az általunk tárgyalt évtizedek) értékelését illetőleg újabban figyelemre méltó szempontokat vetett fel az évszázad pozitív megítélése érdekében Kosáry Domokos, Magyarország a XVIII. században (Valóság, 1975. 1. sz.), vesd össze Benda Gyula, Megjegyzések Kosáry Domokos cikkéhez (Valóság, 1975. 3. sz.). A korszakot tárgyaló legújabb szintézist: Erdély története. Főszerkesztő Köpeczi Béla (Budapest, 1986) már nem volt lehetőségem felhasználni.

A részletkérdések közül: a rendek kibontakozási és újjáépítési elképzeléseire Kónyi Mária, Az 1715–22. évi rendszeres bizottság javaslatai (A Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve 1932); Magyarországnak a kor európai sajtótermékeiben való tükröződésére alapvető A. Apponyi, Hungarica, Ungarn betreffende im Auslande gedruckte Bücher und Flugschriften. IV. Neue Sammlung II. (München, 1927); a kor magyarországi sajtójára A magyar sajtó története. I. 1705–1848 (Budapest, 1979) megfelelő részeit (39–62, Kókay György munkája) használtuk. Erdélynek az európai információáramlásban perifériára kerülésére lásd Rettegi György, Emlékezetre méltó dolgok, 1718–1784. Kiadta Jakó Zsigmond (Bukarest, 1970). 82.


Kompromisszum az uralkodó és a rendek között (1711–1765)
A gazdasági élet Tartalomjegyzék A társadalom az életmód tükrébenVörös Károly
A társadalmi fejlődés új feltételei