A társadalom a 17–18. század fordulóján. Társadalomfejlődés és országegység

A Múltunk wikiből

írta R. Várkonyi Ágnes

Magyarország visszafoglalásában a kora újkori Európa hatalmas gazdasági, társadalmi és gondolkozásbeli fejlődésének teljesítményei összegeződtek. Az 1688-ban már az egész Európát átfogó háborúnak, mint általában a vesztfáliai békét követő hat évtized háborúinak hátterében a feudalizmus és a korai kapitalizmus mély és kölcsönösen felfokozott ellentmondásai feszültek.

Közép-Európa keleti részében a feudális társadalmi rend előtt még több mint egy évszázados jövő állt, de feltűntek már – különböző mértékben – a protoindusztriális fejlődés formációi; a kevésbé fejlett területeken is áthatották a társadalmat az új feszültségek.

A Habsburg Birodalom országai a 17. század végén gazdasági-társadalmi fejlettség tekintetében szembetűnően elütöttek egymástól. Az államhatalom a különböző országok udvari arisztokratáira, a hivatali, katonai és vállalkozói nemesi csoportokra támaszkodott, de már nem nélkülözhette a polgári világ értékeit sem. Ezek a döntő mértékben a nyugat-európai polgárság erőfeszítéseiből származó értékek nagy áttételekkel jutottak el az udvarba. Az első években a pápai állam az európai pénzembereket mozgósítva tudott több milliónyi segélyt nyújtani a háború céljaira, 1689 után egyre inkább az egész európai hitelszervezetet átfogni képes, nagy tranzakciókkal dolgozó Oppenheimer-bankház adott rendszeres kölcsönöket. A századfordulón pedig angol és holland bankházak a tiroli, a magyarországi és az erdélyi rézre és higanyra folyósítottak kölcsönöket. Lipót császár amellett, hogy új hitelforrásokat nyitott, és hatalmas adópréssel növelte bevételeit, kihasználta a század utolsó évtizedének konjunktúráját.

Magyarország társadalma nagy gazdasági terhek, erős társadalmi feszültségek között élte át a 17. századból a 18. századba vezető évtizedeket. Szűk negyed évszázad, megszakítás nélkül háborúkkal és politikai rendszerváltozásokkal terhelten, rövid és alkalmatlan idő új társadalomfejlődési vonulatok kibontakoztatására. Mégis korszakos jelentőségű szakasz. Különböző fejlődési tendenciák alakulnak ki a 18. századi uralkodó jellegű társadalmi folyamatok feszültségeiben, és megindul a visszafoglalt ország újjáépítése. Most dől el, hogy a korábbi fejlődés eredményei és tehertételei milyen arányban épülnek át a következő évszázadba.

Buda visszafoglalása után a Magyarországon megforduló külföldiek a társadalom legjellemzőbb sajátosságát a mérhetetlen megosztottságban vélték felfedezni. Részletesen leírták az országrészek, települési formák, osztályok, csoportok, nyelvek, vallások, szokások, életmódok szerint elkülönülő lakosság sokféleségét, és élénk színekkel ecsetelték a gazdagság és szegénység végletes ellentéteit.

Kettős társadalmi jelenség kíséri az utolsó évtizedébe forduló háborút és az új berendezkedést. Buda romokban hevert, és a hadjáratok útvonalán földig pusztult az ország. De nagy lendülettel megkezdődött az újjáépítés is. Egy vékony réteg hallatlanul meggazdagodott, miközben nagy tömegeket kerített be a fenyegető nyomor.

  1. Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek
  2. Változások a városfalak mögött
  3. Örökös jobbágyok és szabadmenetelűek
  4. A végvári katonaság végnapjai
  5. A Határőrvidék katonaparasztsága


A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc (1686–1711)
Magyarország gazdasága a 17–18. század fordulóján Tartalomjegyzék Az országos ellenállás kibontakozásaR. Várkonyi Ágnes
Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek