A téli hadjárat

A Múltunk wikiből
1664
január 18. I. Lipót felfüggeszti Wesselényi Ferenc nádor helytartói és Zrínyi Miklós horvát bán főparancsnoki hatáskörét. Magyarország kormányzását biztosokra bízza.
január 29. Zrínyi Miklós vezette szövetséges csapatok elfoglalják Pécs városát.
február 2. A szövetségesek felégetik a török utánpótlást biztosító eszéki Dráva-hidat.
február 12. A szövetséges hadak elfoglalják Segesdet.
február 15. A téli hadjárat lezártával Zrínyi Miklós visszaérkezik a Muraközbe.
március 20. Apafi Mihály fejedelem Kolozsvárt végvárrá szervezi.

A Haditanács parancsára 1663 őszén a császári csapatok téli szálláshelyekre vonultak: Raimondo Montecuccoli hadereje a Csallóközben, Souches tábornok mintegy 9 ezer főnyi serege a bányavárosok vidékén várta, hogy régi hadiszokás szerint csak tavasszal kezdjék újra a hadműveleteket. Védekező harcoknál többre nem gondoltak, s Lipót követe, Reniger az udvar békeajánlatával a nagyvezír táborában tartózkodott. Ennek vágott elébe a téli hadjárat.

Az évszázados török háborúk ősi tapasztalata, hogy az oszmán hadsereg télen tehetetlen, s már Busbequius hangsúlyozta, s a magyar főméltóságok 1661. évi Opiniója is kifejtette a téli támadás előnyeit. A Török Áfium, miként a Vortrag is, szól róla, hogy a törököt télen kell megtámadni. A téli hadjárat kíméli az erőt, és a győzelem sem maradhat el soha. A Rajnai Szövetség Zrínyi kezdeményezésére döntött úgy, hogy téli támadással kezdi meg a törököt kiűző háborút. Hohenlohe jelentéseiből tudjuk, hogy a hadjárat részleteit 1663 végén Zrínyivel közösen dolgozták ki. Közvetlen céljuk, hogy Kanizsát és az egész nyugati török végvárrendszert elvágják az utánpótlástól, de a hadműveletek szervesen illeszkedtek a támadó háború stratégiájába. Magyarországon széles körű hadszervezés bontakozott ki. Újabb nádori kiáltvány tudatja: itt az ideje az oszmán hatalom elleni harcnak. Zrínyi elgondolása szerint fizetett hadakat akarnak felállítani. A főurak és egyes egyházi méltóságok egyenként 500–1200 zsoldos kiállítását vállalták magukra. Nádasdy 15 kompániát fegyverzett fel saját költségén.[1] A parasztság minden porta után 3–3 puskás, fegyveres gyalogost köteles adni. A nemesség személy szerint egy, birtoka után pedig meghatározott létszámú lovast kell hogy kiállítson. Hogy a katonaságot rendszeresen fizethessék, megkezdik az adóbehajtást. Számítanak Joanelli nagyobb kölcsönére, és János Fülöptől is pénzbeli támogatást kérnek. Egyes vármegyék és városok adtak össze annyi pénzt, hogy Barkóczy István és Koháry István vezetésével megkezdhették a fizetett lovasság toborzását. Megszervezik a katonaság ellátását. A vármegyékben comissariátusokat állítanak, és szigorú rendeleteket hoznak a kóborlók ellen. Mivel végváriak, zászlót bontott kisnemesek, fegyveres jobbágyok csoportba verődve élősködnek a falvakon, Zrínyi kijelenti: aki vitézkedni akar, álljon be a megszabatott hadi rendbe. A „szabad legénység” helyett rendben tartott hadsereggel akart harcolni.

1664 eleje Zrínyi életének legbizakodóbb ideje. „Az imperiumbeli fejedelmek oly szűvesen fogták az mi dolgainkat – írja Csáky Istvánnak –, hogy csak az mi magyarink egy szűvel-lélekkel fogjanak a magok dolgához és restituálják az militaris disciplinát, nem veszünk el, hanem megfordul jobbra még egyszer állapotunk.”[jegyzet 1] A támadó hadjárat 1664 elején már kész haditerve szerint majd három területen egyszerre indítják meg a hadműveleteket. Északkeleten Rákóczi László és Barkóczy István Várad ellen, a bányavárosok környékén Koháry István Souches császári generálissal együttműködve támad. A főerő azonban – a császári, a birodalmi és a magyar hadsereg – a Délnyugat-Dunántúlon és a Duna vonalán kezd harcba. A nagy hadjáratnak két előkészítő hadművelete a téli hadjárat és Kanizsa ostroma. A téli hadjáratot – mint Hohenlohe leveléből tudjuk – úgy szervezték meg, hogy a jobbágylakosságot ingóságaival együtt elszállították a Dráva menti hadműveleti vidékről.

1664. január 21-én Zrínyi vezetésével a mintegy 15 ezer főnyi magyar és horvát hadsereg egyesült Hohenlohe 9-10 ezer főnyi haderejével, és rövid ostrom után megvették Berzencét, majd elfoglalták Babócsa és Barcs várát. Miután Szigetvárott a Nagy Szulejmán emlékére emelt türbét feldúlták, január 28-án körülzárták, másnap pedig rohammal bevették Pécset. A siker azonban nem volt teljes, a templomerődből alakított pécsi vár török őrsége vitézül ellenállt. Zrínyi a Rajnai Szövetség lovasságának felével és a teljes magyar lovassággal – mintegy 5 ezer főnyi haddal – délnyugatra indult, és február 1-én elérte az eszéki nagyhidat.

A Dráva több ágát átívelő, mintegy 6 kilométernyi hosszú cölöp- és hajóhíd a Török Birodalom egyik legfontosabb nyugati hadi átkelőhelyéül szolgált. Ezen vonult át a nyugati hadjáratokra a szultáni hadsereg. A két szekérnyomnál szélesebb, erős tölgyfagerendákból rótt korabeli hídépítészeti remeket innenső oldalán a Dárda erőd, a túlsón az eszéki vár védte. Dárdát Zrínyiék elfoglalták, majd nádat és rőzsét hordva a keményre fagyott Dráva jegére, felgyújtották a hidat. „Irtózatos látvány volt, főképp éjjel ezen sok ezer láb hosszú alkotmány égése” – számol be a páratlan hírű haditett egyik résztvevője, az akkor huszonkilencedik évében járó Esterházy Pál.[jegyzet 2] Elvágták a török legfontosabb utánpótlási vonalát. A tavaszi hadjárathoz legalább kéthónapi előnyhöz jutottak és Kanizsa várát minden segítségtől elszigetelték. Hohenlohe hadijelentéséből, amelyet János Fülöpnek küldött, a hadjárat néhány részlete más megvilágításba kerül, mint eddig tudtuk. A birodalmi sereg főparancsnoka szerint Pécsen rohammal haladtak át, nem említi, hogy itt a sereg két részre oszlott volna, s Mohács, Szécs, Szekcső, Újvár és Nádas palánkok és várak elfoglalásáról is ír. Hatalmas hadizsákmányról számol be: 20 ezer marha, 3 ezer ló jutott kezükre, több előkelő török foglyot ejtettek, és mintegy száz keresztény rabot kiszabadították. Ez volt a török ellen harcba bocsátkozó Rajnai Szövetség csapatainak első fegyverténye Magyarországon, a magyar és külföldi csapatok együttműködésének próbája. Hohenlohe szerint az utóbbi száz esztendőben nem történt ennél hasznosabb fegyvertény. Noha a hadjárat utolsó szakaszában Zrínyivel nézeteltérései támadtak, Hohenlohe a Rajnai Szövetség tanácsához küldött jelentéseiben is a közös harc sikerét és biztató kilátásait hangsúlyozta.[2]

Az eszéki híd felégetésének hírét Zrínyi Péter személyesen vitte meg Regensburgba. Hamarosan egész Európa a török ellen készülő nagy háborúról beszélt. Bory Mihály február végére meghozta János Fülöp hivatalos értesítését Magyarország nádorának a birodalmi gyűlés végzéséről (1664. február 15.): a francia királlyal és más hatalmakkal ligát alakítottak a török kiűzésére. Wesselényi ezt mint a nemzetközi koalíció erejével országot szabadító hadjárat megindulását bejelentő dekrétumot szétküldte a vármegyéknek, és az Áfium gondolatait visszhangzó kiáltványban harcba szólította az országot. „Fegyvert fogtak – írta –, Istenes ligát és szövetséget tettek az egész kereszténységből álló nagy hatalmasságok.” Amire generációk vártak, végre bekövetkezett, „serkenjen föl, vegyen erőt, éberkedjék, serénkedjék és jó példa adással” segítse az országért összefogott nemzetek igyekezetét.[jegyzet 3]

A magyar főméltóságok mozgalma szinte szárnyakat kapott, számolt be Bory Mihály Reifenberg bárónak, János Fülöp belső tanácsosának és titkárának az eszéki siker és a dekrétum hatásáról – miközben tájékoztatta, hogy nagy munkával készítik elő a tavaszi hadjáratot, mert meggyőződtek róla: elérkezett az ország felszabadításának rég várt ideje. Lippay György esztergomi érsek ugyancsak az ország nevében üdvözli János Fülöpöt, mert egyesítette Európa hatalmait a török elleni felszabadító hadjáratra.

A nemzetközi szervezkedés 1664 tavaszán már felöleli Erdélyt, Lengyelországot és Havasalföldet. A Belgrád környéki lakosság készülődéséről és általában a török balkáni hadmozdulatairól Zrínyit egy magát meg nem nevező tájékoztatja, csak annyit árul el önmagáról, hogy a „Societas” szervezetébe tartozik; a további kutatásoknak kell majd rekonstruálnia Zrínyi segítőinek táborát. A vármegyékben a nádor általános nemesi felkelést hirdet. Mozgósítják a városok erejét. A tervek szerint magyar, horvát és lengyel katonaság toborzásán kívül kozák lovasokat fogadnak zsoldba.

A birodalmi, császári és francia csapatokkal együtt mintegy 90 ezer főnyi hadsereg ellátására kellett felkészülniök. Tudták, hogy az idegen hadak ellátása Magyarországon nemcsak anyagi tehetség és szervezés dolga, hanem politikai kérdés. A nádor 1664. március 24-én pátensben szólította fel a vármegyéket, hogy gondoskodjanak „mindennemű élet, gabona, zab, széna, hús provisiokrul. Az be jüvő rettenetes hadaknak legyen az be jüvésekben mit enni, ne kellessék magának s az országlakosoknak veszedelmes károkkal eledelt keresni &hellip, az természetnek törvénye kinek kinek azt hozta magával, mielőbb éhel haljon, szülei harapó falatját is ki vájja szájából”.[jegyzet 4] Tegyenek félre tehát minden gyűlölködést, lássák el élelemmel a katonaságot, ha nem, abból a városok, falvak utolsó e származik. Trencsénben élelmiszerraktárt állítottak fel, és Felső-Magyarországon a hadsereg háromhónapi ellátására elegendő gabonát gyűjtöttek össze.

A téli hadjárat után, bízva a nemzetközi koalícióban, a vármegyék nemessége már többnyire felhagyott a török hódolás gondolatával. A vallásügy azonban változatlanul nyugtalansággal töltötte el a vármegyéket, kivált a felső-magyarországiakat. János Fülöptől biztosítékot vártak a szabad vallásgyakorlatra, védelmet az erőszakos térítésekkel szemben. Wesselényi és Zrínyi a készülő háború országos céljait hangsúlyozta: tegyék félre a vallási kérdést – intették a vármegyéket –, hiszen a religión kapdosván elvész az ország.

Miközben Regensburgban egymást váltják a magyarországi követek, János Fülöp március 10-én értesíti Lippay érseket, hogy a francia király és a pápa között sikerült elsimítania az ellentéteket, s mindketten készséggel vesznek részt a szent háborúban. Sőt, már fegyverben állnak az indulásra kész csapatok.

A hadjárat élén János Fülöp Zrínyit szerette volna látni. Alkalmasabb fővezért aligha találnak. Gyermekkora óta a végeken élt, jól ismerte a török hadiszokásokat és a korszerű európai harcászatot. Sem előtte, sem utána hosszú ideig nem volt magyar hadvezér, akire csaknem egész Európa ilyen nagy és szinte osztatlan bizalommal tekintett volna.

1664 kora tavaszi hónapjaiban Zrínyit adományokkal, üdvözlő és magasztaló levelekkel köszöntik Európa uralkodói. Nemcsak az eszéki híd felégetését ünneplik, XIV. Lajos, VII. Sándor pápa, IV. Fülöp spanyol király, az itáliai hercegek éppen a hadjárat fővezéréről döntő tárgyalások kilátásaival számolva üdvözlik Zrínyit. Tervezik, hogy beválasztják a birodalmi hercegek közé. Német, francia, angol röpiratok sokasága hirdeti harci sikereit, s nem valószínű, hogy ez csupán szenzációhajhászó üzleti vállalkozás lenne, inkább tudatos propaganda állhat mögötte. János Fülöp Szkander béghez hasonlítja Zrínyit, de tudja, hogy a császári kormányzat „nehézségeket” támaszt hadvezéri kinevezésével szemben. XIV. Lajos, miközben Bethlen Miklóssal levelet küldött Apafinak, és Regensburgon át megüzente: kész titkos szövetséggel támogatni a magyarokat, saját hadvezérét, Turenne-t szánta a birodalom erőinek főparancsnokságára. Lipót viszont a Regensburgban időző és máris halálosan megsértődött Raimondo Montecuccolit akarja a fővezéri poszton látni. Végül szerencsétlenül döntöttek: nem állítanak közös hadvezért a hadak élére, hanem az egyes országok csapatai saját hadvezéreik alatt harcolnak. A császári haderőt Raimondo Montecuccoli, a Rajnai Szövetségét Hohenlohe vezette. Lipót Vilmos badeni herceg parancsnoksága alá került a választófejedelemség hadereje, a francia csapatoknak Coligny-Saligny gróf a főparancsnoka. A magyar haderő Zrínyi keze alá került. Az egységes irányítást a szövetségesek képviselőiből külön erre a célra alakult Haditanács lenne hivatva biztosítani.

Fél évszázad óta nem állott készen Magyarországon olyan nagy létszámú katonaság, mint amilyen 1664 tavaszán várta a császári engedélyt a támadásra. Felső-Magyarországon Souches parancsnoksága alatt 9 ezer, Óvárnál Raimondo Montecuccoli vezetésével 28 ezer ember, amelyhez a Mura mellett Zrínyi, Hohenlohe és Strozzi császári generális összesen körülbelül 17 ezer s a várak mintegy 12 500 fegyverese társult. Felső-Magyarország és a Dunántúl egyenként körülbelül 10-10 ezer főnyi sereget állított ki. Ugyanakkor 4 ezer francia gyalogos és 2 ezer lovas Coligny, valamint a 6 ezer főnyi birodalmi sereg Badeni Lipót vezetésével úton volt Magyarországra.[3] A pápa és a spanyol király tetemes anyagi segítséget ajánlott fel. A Rajnai Liga fejedelmei 40 ezer katonát gyűjtöttek, s mintegy 500 ezer forint rendkívüli hozzájárulást is megszavaztak. Az örökös tartományok nagy mennyiségű pénzt, hadiszert, élelmet ígértek. Nagyszabású nemzetközi hadjárat volt készülőben.

Lábjegyzetek

  1. Zrínyi Csáky Istvánnak, 1664. január 6. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor Budapest, 1958. 342–343.
  2. Esterházy Pál, Mars Hungaricus. Kiadta Iványi Emma, s. a.
  3. Wesselényi kiáltványa a vármegyéknek, Stubnya, 1664. február 29. TT 1892. 723–724.
  4. Wesselényi rendelete, Murány, 1664. március 24. Országos Levéltár Kamarai levéltár E 199 Wesselényi levéltár fasc 9.

Irodalom

Az eszéki hidat felégető téli hadjárat összefoglaló újabb leírásai: Perjés Géza, Zrínyi Miklós és kora (Budapest, 1965, 343–354); Klaniczay Tibor, Zrínyi Miklós (Budapest, 19642. 751-760). Az ismert eseményeket némileg módosítja vagy kiegészíti Hohenlohe jelentése János Fülöpnek: Pettau, 1664. február 20. Haus-, Hof- und Staatsarchiv Mainzer Erzkanzlei-Archív, Reichstagsakten, Fasc. 219; Esterházy Pál, Mars Hungaricus. Sajtó alá rendezte Iványi Emma. (s.a).

  1. Nádasdy esetleges, 1663 végén történt főparancsnoki kinevezésére és Zrínyi leváltására Vitnyédi két levelének utalásán kívül egyértelmű forrást nem találtam. Fabó András, Vitnyédi István levelei (Magyar Történelmi Tár XVI. 137–145, 170); Nádasdyt a császár távollétében az ügyek vitelére kinevezett tanácshoz magyar tanácsosként s – mint ilyent – a császári hadsereg mellé beosztott tábornoknak nevezték ki, mivel a magyar viszonyokat jól ismerte. Ez Zrínyi főparancsnoki megbízását egyelőre nem érintette.
  2. Zrínyi, Hohenlohe és János Fülöp kapcsolatairól, a Rajnai Szövetség elnöke kiáltványáról, amit a nádornak küldött, stb.: R. Várkonyi Ágnes, Török világ és magyar külpolitika (Budapest, 1975).
  3. A francia segélyről: Köpeczi Béla, Franciaország a birodalom megmentője és a kereszténység bajnoka (Vasi Szemle 1964). Továbbá: Hohenlohe János Fülöpnek, Pettau, 1664. január 11. János Fülöp levelei Hohenlohénak, Regensburg, 1664. február 1. Zrínyi Miklósnak, 1684. január 22., február 26. Valamennyi: Haus-, Hof- und Staatsarchiv Mainzer Erzkanzlei-Archiv Reichstagsakten Fasc. 219–220.


Zrínyi mozgalma és a török háború
Orvosság a török áfium ellen Tartalomjegyzék Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata