A talajerő pótlása

A Múltunk wikiből

A mezőgazdaság tőkés fejlődésének fél évszázada alatt egyrészt a szántók területének óriási méretű növekedésével, másrészt a mélyebb talajművelés térhódításával párhuzamosan megnőtt az elvont talajerő pótlásának szüksége. A szakirodalom legalább másfél évszázad óta folytonosan hangoztatta a trágyázás jelentőségét, korszakunkban pedig a szaklapoknak talán a legtöbbet ismételt témája volt. A gyakorlat azonban csak vontatottan követte a tudomány ajánlását. A szántók területéhez viszonyított alacsony állatállomány miatt a közép- és nagybirtokon változatlanul a 6–12 évenkénti trágyázás divatozott, amit a jobban kezelt gazdaságokban az időközönkénti úgynevezett féltrágyázás egészített ki. A 4 és 6 éves ciklusokban trágyázó uradalmak már szinte mintagazdaságnak számítottak. A parasztbirtokokat viszont inkább a rossz trágyakezelés miatt marasztalta el a kritika. A fában szegény Alföldön, ahol a állattartás aránya különben is a legalacsonyabb volt, súlyosbította a helyzetet, hogy a trágya legnagyobb részét az évszázados hagyományokhoz híven tüzelésre használták. Erre a fahiány még nyújtott némi mentséget, de arra már nem, hogy az őszi és tavaszi sárban trágyával töltötték meg az utak kátyúit, és ezzel magasították áradások, belvizek idején az árkok és csatornák töltéseit is. Az ország nyugati és északi részein a paraszti gazdaságok a gyengébb földeket általában 4, a jobb talajokat pedig 5–6 évenként trágyázták.

Az istállótrágyának ugyan még elsődleges szerep jutott a talaj termőerejének pótlásában, de a századforduló után a műtrágya használata is gyorsan növekedett. Az 1890-es években hazai gyárak létesültek szuperfoszfát előállítására. Ezek lettek a műtrágyázás legtevékenyebb propagátorai. A legtöbb vidéken az első néhány mázsa műtrágyát ingyen kellett kiosztani, hogy a néppel megismertessék az agrokémiának ezt a termelést forradalmasító produktumát. Az 1890-es években még az uradalmakat is ezzel a módszerrel kellett a műtrágyázás számára megnyerni. A hazai gyárak szuperfoszfát termelése 1911-re 1,8 millió mázsát ért el. Ezzel egyidejűleg a szuperfoszfát és Thomas-salak behozatala az 1895. évi 74 ezer mázsáról 1910-re 509 ezer mázsara emelkedett.

A hazai termelést és a behozatalt figyelembe véve, az 1910-es évek elején az évi műtrágyafogyasztás a 2 millió mázsát is meghaladta. A fejlődés rendkívül nagynak tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy az 1890-es évek elején 200 ezer mázsa körül lehetett az évi használat mennyisége; viszont elégtelen, ha a fejlettebb európai országokkal összehasonlítva vizsgáljuk a hazai eredményeket.

Műtrágyafogyasztás néhány európai országban (1907–1908)
(kg/1. kat. hold szántó)
Ország Foszfor- Nitrogén- Kálium-
tartalmú
Belgium 98 40 15,0
Anglia 83 13 8,0
Németország 54 15 37,0
Franciaország 38 6 1,0
Olaszország 55 3 0,5
Ausztria 17   2,5
Magyarország 7   0,1

A legtöbb műtrágyát a nyugat-dunántúli megyékben, továbbá Pozsony, Nyitra vidékén használtak. Itt a foszfortartalmú műtrágyák fogyasztásában már alig maradtak el Németország mögött, viszont kelet felé haladva folyamatosan csökkent a használat mértéke, Erdély egyes megyéiben átlagban már csak 1 kg jutott egy kat. hold szántóra.


A mezőgazdaságVörös Antal
A mezőgazdasági technika Tartalomjegyzék A művelési ágak átalakulása és a növénytermelés