A természettudományok

A Múltunk wikiből
1854. március 10.
Török János kollégiumi tanár és társainak kivégzése Marosvásárhelyt.
1861.
A fővárosban megjelenik a Pest'budinske vedomosti című szlovák politikai lap.
Az aninai vasművek üzembe helyezése.
Jedlik Ányos elkészíti dinamóját.
Korányi Frigyes javaslatára Szabolcs megye kötelezővé teszi a himlőoltást.
1863.
A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete működésének újraindulása.
A Dunántúli Történetkedvelők Egylete működésének megindulása.
Mentovich Ferenc: Az új világnézlet című munkájának elkobzása.

A természettudományok világszerte tapasztalható fellendülése szoros kölcsönhatásban állott a gazdasági-társadalmi változások páratlan felgyorsulásával. A fejlett országokban nemcsak a felismert szükségletek s az adott tudományos, technikai feltételek ösztönöztek inkább, mint nálunk, új tudományos felfedezésekre, hanem a gyakorlati alkalmazás nagyobb lehetőségei is. Jedlik Ányosnak, aki 1859-ben A villany-telep egész működésének meghatározása címmel tartotta akadémiai székfoglaló előadását, 1856-ban még meg kellett elégednie azzal, hogy galvánelemeivel a pannonhalmi főapátság udvarát borítsa fényárba, miután előző évben a párizsi világkiállításra kiküldött telepe a gondatlan szállítás miatt összetörve érkezett meg. 1861-ben elkészítette a világ első dinamóját, amely legalább hat évvel előzte meg Siemensét és Wheatstonét, de a pesti egyetem fizikai szertárában helyezte el, mivel az elmaradott hazai viszonyok között maga sem ismerte fel ipari alkalmazásának óriási lehetőségeit. Nagy tudományos jelentősége ellenére csupán borászati felhasználásra került Preysz Mórnak a pasztőrizálást megelőző eljárása az erjedés mesterséges megakasztására. A nehéz körülmények között született néhány kiemelkedő eredmény sem takarhatja el azt az ipari-technikai bázis fejletlensége sajátos mutatójának tekinthető tényt, hogy a hazai feltalálók által bejelentett szabadalmak száma – a jelek szerint – még az európai viszonylatban igen alacsony birodalmi átlagtól is elmaradt.

Az agrártudományok világszerte elért eredményeinek ismertetése és gyakorlati alkalmazásuk propagálása viszonylag rendszeressé vált. A konzervatív arisztokrácia befolyását sok társadalmi vonatkozású kérdésben érvényesítő Országos Gazdasági Egyesület újjászervezése csak 1857-ben történt meg, de addig is egy, a kormányzat által megtűrt intézőbizottság tartotta fenn a társulati élet folytonosságát, támogatta a szaksajtó megújítását, szakkiadványok sorának, köztük „jószágismertető” leírásoknak a megjelenését, gépbemutatók, szántóversenyek, hazai kiállítások szervezését és a részvételt jó néhány külföldin. Hasonló tevékenységet folytattak az erdélyi és a horvátországi gazdasági egyesületek. A központ szerepének provinciális változatait játszották az évtizedfordulón alakult vagy feltámasztott megyei szervezetek.

Természettudósok sora fáradozott azon, hogy elméleti és gyakorlati munkásságát Magyarország felemelkedésének a szolgálatába állítsa. A közérdek érvényesítésére különösen sokan mutattak példát azok közül, akik a polgári átalakulás útjára lépett nemzet önvédelmi háborújában is részt vállaltak. Szabó József, a magyar geológia megteremtője, 1848-ban a Kossuth vezette pénzügyminisztérium bányászati osztályán működött, majd a honvédsereg lőporellátásának a megszervezésében vállalt fontos szerepet. Az 1850–60-as években a legjobb külföldi eljárásokkal vetekedő, jórészt általa kidolgozott módszerekkel vizsgálta az ország különböző területeinek földtani viszonyait. A szinte gyermekfejjel honvédnak állta Than Károly a kémia legjobb európai műhelyeiben elsajátított ismereteket hozta haza, s alapozta meg a a vegytan korszerű oktatását. Ő fedezte fel a szénoxidszulfitot, mégpedig a harkányi gyógyforrás gázait elemezve. A harkányi egyébként az első volt azoknak az artézi kutaknak a sorában, amelyet Zsigmondy Vilmos, az 1849 után fogságot szenvedett mérnök fúrt, szinte iskolát teremtve arra, hogyan lehet és kell a lakosságot gyógyvizekhez és jó ivóvízhez juttatni. A tudományos kutatómunka fellendülésének és az utánpótlás nevelésének az anyagi feltételei azonban korántsem voltak kedvezőek Magyarországon. A sokoldalú tehetségét a későbbiekben kibontakoztató Szily Kálmán a két „műegyetem” viszonyait vetve egybe panaszolta 1863-ban, hogy Bécsben az adjunktusi fizetés magasabb, mint nálunk a professzori, az oktatószemélyzet létszáma tanszékenként számítva is többszörös, a szertárakra fordítható összeg pedig sokszorosa annak, mint amennyivel ők Budán rendelkeznek.

A nemzetközi tudományos fejlődés eredményeinek átvételében és gyakorlati érvényesítésében példamutatóan sokat tettek a magyar orvosok. Nehézséget jelentett, hogy a reformkorban alakult orvosegyletek működését a hatóságok szigorúan ellenőrizték, sőt több vidéki egylet évekig szünetelt, s a kormányzat csak meglehetős szűkmarkúsággal gondoskodott a közegészségügy anyagi támogatásáról. Mégis a bécsi és a pesti orvos-, gyógyszerész- és a hazai bábaképzés javulásával, az orvoskar zömének erősödő felelősségtudatával számottevő fejlődés következett be. Amellett, hogy az egészségüggyel hivatásszerűen foglalkozók száma már az 1850-es években jelentékenyen emelkedett, 1857 és 1869 között pedig megkétszereződött, nagyon fontos volt, hogy a szaksajtó révén immár lépést tarthattak az orvostudomány gyors fejlődésével. Az 1860-as évek első felében már tucatnyi szaklap jelent meg, köztük 1857-től az Orvosi Hetilap és 1861-től a Gyógyászat, alcímében mindkettő annak jogos jelzésével, hogy a hazai mellett a külföldi orvostudomány fejlődéséről is számot ad.

Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz okozójának felismerője, akit szűklátókörűség és féltékenység üldözött el 1847-ben tett felfedezése színhelyéről, Bécsből, itthoni gyakorlati és irodalmi munkásságával járult hozzá az antiszeptikus eljárás terjedéséhez. Az 1849 után fogságba vetett Balassa János sebészprofesszor az elsők között vezette be Európában az általános érzéstelenítést. Lenhossék József anatómus a nyúltagyvelő szerkezetének feltárásában ért el a nemzetközi tudományos közvélemény által is számon tartott eredményt. Korányi Frigyesnek, akit az önvédelmi háborúban való részvétele miatt mind Bécsből, mind Pestről kitiltottak, köszönhető elsősorban, hogy 1861-ben – méghozzá az elmaradott Szabolcsban – a himlőoltást kötelezővé tevő megyei határozat született. Amikor azonban a közegészségügy általánosabb rendezésére irányuló erőfeszítései során a hazai népszaporodás aggasztó jelenségeire hívta fel a hatóságok figyelmét, „a kormányzat magasabb polcain álló férfiak” cinikus feleletével kellett beérnie: „a nemes fajok nem szaporák”.[1] A gyógyító munka lehetőségeinek anyagi korlátozottságát jelzi az az 1863. évi adat, amely szerint a szűkebb Magyarországon, ahol a birodalom lakosságának több mint egyharmada élt, a kórházi ágyak száma mindössze 3600 volt, az összbirodalminak alig egynyolcada. Az előítéletek fejlődést gátló szerepét pedig jellegzetesen példázza Scitovszky hercegprímás tiltakozása 1864-ben az ellen, hogy az ortopédia meghonosítója, az evangélikus Batizfalvy Sámuel és a hazai fülgyógyászat megalapozója, a zsidó Bőke Gyula magántanárként működhessen a pesti egyetem orvoskarán. Batizfalvy a helytartótanács pártfogásával a tiltakozás ellenére hamarosan mégis elnyerte a magántanárságot, Bőke azonban csak az önkényuralom felszámolása után.

Az orvostudomány s általában a természettudományok művelői körében nem maradtak visszhang nélkül a nemzetközi tudományos fejlődés által felvetett világnézeti kérdések. Moleschott, Vogt, Büchner nagy vitákat kiváltó mechanikus materialista munkái nálunk többek között az idegrendszer szellemi tevékenységéről értekező Pólya Józsefre hatottak. A marosvásárhelyi kollégium neves tanára, Mentovich Ferenc, aki 1849-ben az önvédelem ügyét a nagyváradi hadianyaggyárban önként vállalt kétkezi munkával is támogatta, az 1860-as években materialista érveléssel szállt vitába az általa túlhaladottnak minősített nézetek hirdetőivel. Az új világnézlet címen 1863-ban kiadott könyvét azonban a cenzúrahivatal elkoboztatta.

Rendkívül gyorsan reagált a magyar tudományos élet a korszerű természettudományos fejlődéselmélet megszületésére. Kiemelkedő tudománytörténeti tény, hogy Jánosi Ferenc már 1860-ban ismertette a Budapesti Szemle hasábjain Darwin előző esztendőben megjelent alapvető művét. Az elkövetkező években helyet kaptak a hazai sajtóban Rónay Jácintnak, a honvédsereg száműzetésbe kényszerült tábori papjának a darwinizmusról szóló Londonból küldött tanulmányai, amelyek 1864-ben már megtöltöttek egy Pesten kiadott, testes kötetet. Mindez korántsem volt véletlen. A magyar tudományos életet természettudósok sorának felismerései készítették elő az új befogadására, kiváltva az elavuló nézetek elkötelezettjeinek heves ellenállását. A geológus Szabó József, a reformkorban az Iparegyesületben tevékenykedő Nendtvich Károly, a madártant tudományos szintre emelő Petényi Salamon és életrajzírója, vele együtt a hazai őslénytani kutatások megalapozója, Kubinyi Ferenc külföldi eredményeket is közvetítő munkássága tette képessé a magyar természettudósok legjobbjait a darwini fejlődéselmélet jelentőségének a gyors érzékelésére.

A magyar tudományos élet egykorú jellegzetes ellentmondása volt az, hogy nemcsak az értékmentő, hanem a dogmáktól tudatosan szabadulni törekvő és az újnak kaput nyitó tudósok jelentős része sem egy szakmának az elkötelezettje, hanem sokkal inkább a tudományosságnak s az általa is polgárosítani remélt nemzet felemelése ügyének „mindenese” volt. A természettudósként említettek közül például a börtönviselt Kubinyi Ferenc, aki függetlenségi nézetei miatt a tudományos közélet irányítói által üldözöttnek tekintette magát, nemcsak őslénykutatással és geológiával, sőt régészkedéssel és tudománytörténettel foglalkozott, hanem részt vett a Konstantinápolyba hurcolt Corvinák felkutatásában és visszaszerzésében is. A száműzött Rónay Jácint, aki olyan fontos szerepet játszott Darwin tanainak megismertetésében, hadmérnöki tankönyvet készített az emigráns magyar tisztek továbbképzésére, kötetnyi „jellemrajzot” írt angol színészekről, tanította Kossuth gyermekeit, és segédkezett Széchenyi Londonba csempészett kéziratának kiadásában. Az eredetileg kémikus Jánosi Ferenc, Darwin első hazai ismertetője pedig, aki 1849-ben a nagyváradi lőporgyárban dolgozott, majd rövid fogság után Nagykőrösön tanárkodott, nemcsak szakmájába vágó tankönyveket írt, illetve fordított, hanem az esztéta és történész Salamon Ferenccel együtt A gőzgép főcímű gyűjteményben ismertette a „legújabb” találmányokat. Sőt az 1860-as években lefordította J. S. Mill A képviseleti alkotmány című művét, és Alkotmányok Könyve címmel megjelentette az első átfogó magyar nyelvű nemzetközi alkotmánygyűjteményt.

Lábjegyzet

  1. Idézi: Szabad György, Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860–61). Budapest, 1967. 335.

Irodalom

Lásd többek közt: A gőzgép. Találmányok könyve… Szerkesztette Jánosi FerencSalamon Ferenc (Pest, 1857); Frivaldszky János, Vázlata azon szerzeményeknek, melyekkel Xantus János a múzeum állattani osztályát gazdagította (In: Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének Munkálatai, 1865); Vajda Pál, Nagy magyar feltalálók (Budapest, 1958); Alföldy Zoltán, Preisz Hugó és a magyar mikrobiológia (Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 1958); Ballenegger RóbertFinály István, A magyar talajtani kutatás története 1944-ig (Budapest, 1963); Magyar Imre, Korányi Frigyes (Magyar Belorvosi Archivum, 1963); Gortvay GyörgyZoltán Imre, Semmelweis élete és munkássága (Budapest, 1966); Műszaki nagyjaink. I–III. Szerkesztette Szőke Béla (Budapest, 1967); Balázs Lóránt, A kémia története (Budapest, 1968); Szénássy Barna, A magyarországi matematika története (Budapest, 1970); Vadász Elemér, Szabó József (Budapest, 1970); Pál Lajos, Rónay Jácint (Századok, 1971. 3–4); Szabadváry FerencSzőkefalvi Nagy Zoltán, A kémia története Magyarországon (Budapest, 1972); Szabadváry Ferenc, Than Károly (Budapest, 1972); Benkő Samu, Bolyai János vallomásai. 2. kiadás (Bukarest, 1972); Horváth Árpád, Jedlik Ányos (Budapest, 1974); Mentovich Ferenc, Az új világnézlet. Kiadta Hajós József (Bukarest, 1974).


Kulturális értékek mentése és gyarapítása
A tudományos intézmények Tartalomjegyzék A társadalomtudományok