A természettudományok és a műszaki tudományok

A Múltunk wikiből
1871.
Megalakul az Országos Statisztikai Hivatal.
Az Országos Közoktatási Tanács felállítása.
A budapesti Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző és az ógyallai csillagvizsgáló létesítése.
1875.
Edmund Steinacker sikertelen kezdeményezése egy magyarországi német polgári párt létrehozására.
Mechwart András megszerkeszti a „magas őrlésre” alkalmas kéregöntésű hengerszéket (1874–75).
1884.
A horvát Független Nemzeti Párt programja a horvát autonómia jelentős kiszélesítését követeli.
Az újvidéki Duna-hidat átadják a forgalomnak.
Turócszentmártonban megalakul a Tatra Felsőmagyarországi Bank.
Zipernowsky, Déri és Bláthy, a Ganz-gyár mérnökei megalkotják a váltóáramú transzformátorrendszert.
Csonka János szabadalmaztatja petróleum- és gázmotorját.
1889. július 30.
Budapesten megindul az állandó villamosjárat.

Mindennek ellenére, a korszak fejlődése a természettudományban és a műszaki tudományokban volt akadálytalanabb és egyenesvonalúbb. Ennek oka egyrészt a hazai előzményeknek – az orvostudományt leszámítva – még igen új volta vagy éppenséggel szinte teljes hiánya: ezért a tudományosság állandó gyors újulása folytán itt nem alakultak még ki és főleg nem merevedtek meg olyan felfogások, ideológiák, és hozzájuk fűződő, körülöttük tömörülő érdekszövetségek, melyek a fejlődést hosszabb időre vissza tudták volna tartani. Másrészt a tudományos kutatással szemben kezdettől fogva támasztott gyakorlati követelések és feladatok – s ugyanakkor a külföld nagy felfedezései – végig nagy húzóerőt gyakoroltak fejlődésükre bár inkább gyakorlatban mint elméletben. Végül, de nem utolsósorban, a hazai társadalmi fejlődés már az 1850-es évekre kialakított egy olyan – túlnyomórészt polgári származású – értelmiségi réteget, amely szellemileg és anyagilag egyaránt alkalmas bázisul szolgált a modern természettudományok iránti bontakozó hazai igények személyi utánpótlásának biztosítására. Fiai azután a külföld (a szülői ház olykor nyelvileg is német kultúrájának vonzásában elsősorban a német nyelvterület), a természettudományokban és a technikában ekkor az élre ugrott egyetemein szerzik meg diplomájukat (megőrizve azonban egyfajta nosztalgiát a távolabbi angol és francia tudományosság iránt is) és sajátítják el ezzel együtt a tudományos kutatásnak a polgári munka követelményeivel oly rokon szigorú fegyelmét és módszerességét. A kiegyezés alapján megszerveződő magyar polgári állam természettudományosságának újonnan felállított keretei, s gazdaságának e keretek alakítására is kiható igényei így őket juttatják a vezető szerephez. Ez a generáció (hogy csak olyan tagjait említsük, mint a geológus Szabó József, a geográfus Hunfalvy János, a kémikus Than Károly, az orvos Balogh Kálmán, Margó Tivadar, a fiziológus Jendrassik Jenő, a matematikus Hunyady Jenő és Kőnig Gyula, a fizikus Eötvös Loránd és Fröhlich Izidor, a mérnök Kruspér István, Stoczek József és az ásványtudós Krenner József stb.) hazatérve, az 1860–70-es évekre az akkor legkorszerűbb európai eredményeket felhasználva alakítja ki tudományon világnézetét, majd saját munkája, valamint a kiszélesedő utánpótlásból kiemelt legjobb tanítványai munkássága révén meg fogja határozni a korszak hazai természettudományos-műszaki kutatásának arculatát – egyúttal megvetve alapját a századforduló új fellendülésének is.

Részletesen ismertetni az e téren elért eredményeket – éppen azoknak általában a tudomány részterületeihez kapcsolódó volta folytán – értelmetlen és sikertelen kísérlet lenne, már csak azért is, mert korszakunk a tudóspályák nagy részében is alapozó jellegű: a kiegyezés után kibontakozó életművek többsége áthúzódik az 1890 utáni évtizedekbe, akkor teljesedve ki.

A csak vázlatos felsorolásban is meg kell említenünk a matematikusok közül Hunyady Jenőt, aki a determinánsok átalakításával, a feltételes egyenletek vizsgálatával indította el azt a valóban tudományos színvonalú hazai matematikai munkát, amely csúcsát König Gyulának már az 1870-es években induló és teljes jelentőségében majd a századfordulóra kibontakozó sokoldalú, az algebra és a számelmélet vonatkozásában egyaránt jelentős fundamentális kutatásaiban érte el. A természettudományok közül a fizikában a tudományegyetemen Jedlik Ányos örökébe lépő Eötvös Loránd a klasszikus fizikának mind tematikailag, mind szemléletileg utolsó nagy alkotásaihoz sorakozó kísérleti módszerű kutatásai során felfedezi a felületi feszültség meghatározására szolgáló Eötvös-féle törvényt, és 1889-re megszületnek a gravitáció állandójának dinamikus módszerrel való meghatározását célzó kutatások első eredményei is. Mellette Fröhlich Izidor akkor még korszerű eredményként megoldja az elhajlított fény polározási állapotának problémáit, ha ezen túllépni és az új eredményeket adaptálni már a századfordulón is egyre kevésbé lesz képes. Különben korszakunkban a matematikában oly jelentős Kőnig Gyula kutatásai a fizikát is érintik: az általános mechanikában a róla elnevezett dinamikus alaptörvény megfogalmazása révén.

A csillagászatban a 70-es évek elejétől Konkoly-Thege Miklós saját ógyallai csillagvizsgálójában annak szerényebb, akkor még korszerű eszközeivel is jelentős asztrofizikai kutatások folynak, bekapcsolódva a csillagszínkép katalógus összeállítását célzó nemzetközi megfigyelésekbe. A Gothard testvérek herényi kis csillagvizsgálója a fotografikus módszer eredményeivel, a novák és a planetáris ködök spektrumainak összefüggésére vonatkozó felfedezésével válik ismertté. Ógyalla különben bekapcsolódik az országnak az 1870-es évektől folyó rendszeres földmágnesességi felvételébe is: az utóbbit az éghajlati viszonyok figyelemmel kísérésével együtt a Meteorológiai Intézet végzi.

Az égről a földre visszatérve: a földrajzi tudományok hazai művelésében Hunfalvy a világon negyediknek felállított budapesti földrajzi tanszéken már az 1870-es évektől erőteljesen a Humboldt-féle egzakt irányt érvényesíti; az ásványtani tudományokban Krenner József és iskolája elsősorban Magyarország ásványvilágát – különösen az ércbányák ásványait – vizsgálja, főleg az ásványok kristálytani, optikai és egyéb fizikai tulajdonságainak és kémiai összetételének megállapításával: kutatásaikat később főleg Semsey Andor bőkezű anyagi támogatásával kiterjesztve az egész világra. Rokon jellegű munkát végez, mint említettük, a Földtani Intézet, mely a hazai föld geológiai felvételét végzi el: 1882-ig elkészül a Dunántúl, majd Hantken és Böckh megkezdik a Bánság és Bihar felvételét; bányageológiai kutatásokat indítanak és agrogeológiai felvételeket kezdeményeznek, munkájuk során országszerte nagyszámú mélyfúrást is végezve. Ehhez kapcsolódnak a hazai őslénytani kutatások is, melyek gazdag és értékes leleteket eredményeznek.

Igen kiterjedtek a döntően már biológiai módszerű és igényű hazai állattani kutatások, melyek négy helyen is folynak. A budapesti egyetem zoológiai tanszékén Margó Tivadar az összehasonlító bonctani irányt a szövettani kutatási iránnyal bővíti: utóbbi téren maga is jelentős eredményeket mutathat fel a magyar biológiában még nagy jövő előtt álló izomélettani kutatások megalapozásával. Tanítványaként ebbe az irányba illeszkedve folytatja a kolozsvári egyetem állattani intézetében Entz Géza véglényeken a rostok finomszerkezeti kutatását. A Nemzeti Múzeum állattárában 1870 óta állatrendszertani kutatások folynak a magyarországi fauna teljes számbavételének céljával. A Műegyetem ekkor még meglevő állattani intézete Kriesch József irányításával alkalmazott állattani kutatásokat végez elsősorban a halászat és a méhészet vonatkozásában. A növénytan területén gyakorlati feladat: a teljes hazai flóra már Kitaibel által megkezdett feltárása áll a kutatások előterében; ebben elsősorban Borbás Vince és Simonkai Lajos végeznek igen jelentős munkát a honi genusokat rendszerező vagy revideáló dolgozataikkal és hazai tájak flóráját részletező leírásaikkal, de éppen elméletileg nem kevésbé jelentősek az egyetem növénytani tanszékén a modern induktív mikroszkópos növényanatómiai irányt képviselő Jurányi Lajos professzor funkcionális mikroszkópikus sejttani, szövettani és fejlődéstani kutatásai.

A kor hazai természettudományi kutatásai közül, nem utolsósorban a gyakorlathoz való szoros kapcsolatuk folytán különösen a kémiaiak voltak jelentősek. A kutatások főleg a szervetlen kémia területén folynak: ebben Helmholtz roppant tudományos hatásán túl szerepet játszott az is, hogy itt a kutatások viszonylag csekély műszerezettség mellett, különösebb laboratóriumi igények nélkül és így aránylag olcsón ígértek gyakorlatilag is felhasználható eredményt. A hazai kémiai tudományosságban így korszakunkon végig a szervetlen kémia problémái uralkodnak és a szerves kémiai kutatások csak a század végen fognak majd – akkor is gyéren – jelentkezni. Ám a hazai modern kémia megalapítója és a szervetlen kutatások kifejlesztője, Than Károly, aki a karbinoszulfid szintézisével az egyszerű kémiai reakciók törvényszerűségének feltárásában nemzetközileg is jelentős eredményt ért el, amellett, hogy számos gyakorlati problémát is megoldott (a gázömlés felismerését szolgáló diffusioscop megszerkesztésétől kazánvizek vizsgálatán át postai szállítmányok fertőtlenítéséig), olyan, kora tudományosságának szintjén még megoldhatatlan, a szerves kémiához kapcsolódó elméleti problémák iránt is érdeklődött, mint a vegyérték kérdései.

Egészen különálló, sajátos helyet foglal el a kor hazai természettudományosságában az orvostudomány. Valamennyi többi természettudománytól eltérőleg ennek nemcsak hogy megvolt a maga hazai évszázados folyamatossága, de már 1848-at megelőzőleg sikerült kialakítania a maga korszerű tudományos stílusát: a budapesti orvoskar és néhány nagy fővárosi kórház orvosainak együttműködésével létrejött, a bécsitől magát szakmailag is függetleníteni képes pesti orvosi iskolát. A polgári magyar állam nemcsak hogy ennek tapasztalataira és embereire támaszkodva szervezi meg a maga intézményesen igen korszerű és színvonalas közegészségügyi igazgatását, hanem elsősorban Eötvösnek és az egyetemi orvosi oktatásért felelős szakértőjének, Markusovszky Lajosnak kezdeményezésére a kolozsvári orvoskar létesítésével és a budapesti orvoskar modern felszerelésével és elhelyezésével igyekszik megteremteni eredményeik tudományos továbbfejlesztésének és elterjesztésének feltételeit is. Nem is eredménytelenül: a kor hazai orvostudományának nevei és eredményei ennek a tanúbizonyságai. Balogh Kálmán hazánkban elsőnek indít kórszövettani kutatásokat; az élettani folyamatokat – ha olykor mechanisztikusan is – fizikai-vegyi folyamatokra visszavezető Jendrassik Jenő a magyar fiziológiai iskolának lesz alapítója: elsőként mutatja be a bordák légzés közbeni mozgásának törvényszerűségeit, az ingerelt izom Összehúzódásának hullámszerűségét és időbeli lefutását. Lenhossék József világviszonylatban is az elsők egyike, aki 1885-ben a központi idegrendszer finomabb felépítését modern eszközökkel teszi vizsgálat tárgyává, és 1876-ban elsőnek mutatja ki helyesen a Malpighi-féle testecskéket. Tanítványa és utóda, Mihalkovics Géza elsőnek ad pontos leírást a hipofízis keletkezéséről. Hőgyes Endre 1879–80-ban adja ki munkáját a szemmozgás idegmechanizmusáról (olyan eredményekkel, melyekből később, az eredményeit csak magyarul publikáló Hőgyes említése nélkül, a Nobel-díjas Bárány is át fog venni munkásságába), később egyszerűsíti a Pasteur-oltást, és módszere az egész világon elterjed. Fodor József, a magyar közegészségügy megszervezője kiváló bakteriológus is: 1886-ban a szervezeteknek a baktériumokra való reagálását vizsgálva felfedezi és kísérletileg is kimutatja a vér baktériumölő képességét: ezzel a későbbi vér- és vérsavó-terápia felé törve utat. Ugyanő módszert dolgoz ki a légkör széndioxid tartalmának meghatározására is. Thanhoffer Lajos az elsők egyike, aki összehasonlító biológiakönyvet ír; Stiller Bertalan, a konstitucionális pathológia megalapítója, 1886-ban elsőnek látja egységben egyes kóros jelenségek egész sorát a gyomor-neurózis által, és írja le az aszténiás alkatot (aminek felismerése révén lett például értelmezhetővé a vándorvese). Felfedezése jelentőségét a kor mechanikus, a lelki-idegrendszeri tényezők jelentőségét meg nem értő gondolkodásának ismeretében kell különösen nagyra értékelni. A bámulatosan sokoldalú Korányi Frigyes fejleszti klinikai orvostudománnyá a korábban empirikus belgyógyászatot. Tauffer Vilmos a vese- és hólyagsebészet úttörője: 1885-ben a világon elsőnek végez olyan műtétet, melyben az izmok közötti daganat eltávolítása végett átmetszett urétert közvetlenül összevarrják; 1889-ben már plasztikailag pótol hiányzó urétert. Bókay János a hazai gyermekgyógyászati iskola megalapítója. A bőrgyógyász Poór Imre, a hematogén patogenezis úttörője, a bőrbetegségeket az egész belső szervezet és az epidermis összefüggésében nézi. A fogorvoslásban Árkövy József a fogorvosi diagnosztika tudományos alapvetésének megteremtője 1885-ben megjelent könyvében, mely az egész fogorvosi tudományosságnak alapjául szolgál. A kor magyar orvostudományának színvonalát nem érinti az a groteszk körülmény, hogy az orvosi karnak és emellett személy szerint Eötvösnek is elkeseredett tiltakozása és ellenállása ellenére, politikai okokból országgyűlési határozat rendeli el két homeopátiai tanszék felállítását az orvoskaron – igaz, hogy ezek a szakmai részvétlenség teljes hiánya miatt sohasem tudnak kifejlődni és végül elsorvadnak.

A műszaki és az agrártudományok útja a természettudományokétól némileg eltérően alakult. E tudományoktól a termeléshez való közvetlen kapcsolódásuk folytán a társadalom és a gazdaság még fokozottabb mértékben követelt közvetlen gyakorlati eredményeket, mint a természettudományoktól. A műszaki tudományok fejlődésében nagyobb szerep jutott a külföldi eredmények adaptációjának, esetleg továbbfejlesztésének, mint az alapjában új problémák megoldását célzó kutatásnak, az agrártudományok esetében pedig a kutatás feladatai általában megálltak a mezőgazdaság legközvetlenebb kérdéseinek megoldásánál. A tudományosságnak a gyakorlati alkalmazáson túli területeken így az átlagosnál is nagyobb hányada kapcsolódott a felsőoktatáshoz, amelynek színvonalát az általa képzett magyar mérnök és mezőgazdász nemzedékek gyakorlati tevékenységének magas színvonala mutatja.

A gazdaság igényei, az ipari, illetve agrotechnikai háttér és a külföldi felfedezések versenye, illetve tapasztalatai által kialakított hármas feltételrendszerben létrejött legjelentősebb tudományos igényű hazai eredmények felsorolása éppúgy nem lehet teljes és részletes, mint a természettudományok esetén sem volt. A kémiai technológiában Wartha Vince a Műegyetemen (hasonlóan Thanhoz a bölcsészkaron) igen sokoldalú gyakorlati munkával foglalkozik és figyelemreméltó eredményeket ér el: megállapítja a víz változó keménységét, borvizsgálati módszereket dolgoz ki, a hazai szénféleségek alkalmasságát vizsgálja világítógáz fejleszthetése és kokszolhatásuk szempontjából; jelentős segítséget ad Zsolnaynak az eozinmáz kikísérletezésében. Az energiafelhasználás kutatásában a munkát a tőkének a hazai kísérletekkel szemben sokáig bizalmatlan volta hátráltatja, de Mechwart hengerszéke és lokomobilos forgóekéje, Haggenmacher malomgépei, Bánki Donát – mint említők – Maybachot megelőzve feltalált, de éppen ipari háttér hiányában fel nem használt porlasztója és a gázmotorok termodinamikájának ugyancsak általa kidolgozott alapelvei mind a hazai műszaki szellemi kapacitás magas színvonalát és invenciózus voltát tanúsítják. Ezt világosan mutatják a tőke által leginkább támogatott műszaki kutatási területnek, az elektrotechnikának eredményei is: 1885-ben Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa és Zipernowsky Károly feltalálják a transzformátort, 1889-ben Zipernowsky és Déri megalkotják az egy armatúrás áramátalakítót, ugyanakkor Bláthy kidolgozza az első modern fogyasztásmérő villanyórát is. A kohászatban a korszak elején Kerpely Antal selmeci professzor tett szert világhírre részint szakirodalmi működésével és a vaskohászat fejlődését referáló nemzetközi kutatási tájékoztató több éven át szerkesztésével, részint technikai újításaival (kettős regeneratív kavaró kemence, 1884). A vasbeton-építésben már korszakunk kezdetén, alig a vasbeton feltalálása után Mátrai és Wünsch, később Zielinszky Szilárd neve európai hírűvé válik a technológia tökéletesbítése révén; a bányászatban Péch Antal a modern bányagépesítés, főleg a gépi fúrás technikai újításokkal is jeleskedő úttörője (egyszersmind a hazai bányászattörténetnek is tudós kutatója); egy másik selmeci tanár, Csiti Ottó bányászati műszerek tervezésével szerez nemzetközileg is jó hírnevet. A technikai fizikában Stoczek József oktatja először Magyarországon a termodinamikát, alkalmazza fizikai jelenségekre a matematikai analízist és adja elő 1883-tól az elektrotechnikát. A geodéziában Kruspér István a mérőeszközök tökéletesbítésével szerez magának nemzetközi elismerést.


A művelődés tartalma
A tudományok egyetemes fejlődése és a hazai tudományos élet Tartalomjegyzék A társadalomtudományok