A trón biztosítása

A Múltunk wikiből
1630
szeptember 30. Rákóczi György a hajdúkat maga mellé állítja.
október 3. Ifjabb Bethlen István váradi kapitány átadja Váradot Rákóczi Györgynek.
november 26. Erdélyi országgyűlés Segesvárott. (A Portáról jött követ és a budai pasa egyaránt Rákóczi György megválasztását ajánlja; Bethlen István lemond.)
december 1. Rákóczi Györgyöt a segesvári országgyűlés fejedelemmé választja. (Uralkodik 1648-ig.)
december 20. Rákóczi György Váradról Gyulafehérvárra érkezik, hogy a fejedelemséget átvegye.
december 21. Rákóczi György szövetségi ajánlattal követet küld a szász választófejedelemhez és a svéd királyhoz.
1633
április 4. I. Rákóczi György árulás vádjával elfogatja Zólyomi Dávidot.
április 1. Rákóczi György hosszan húzódó szövetségi tárgyalásai Stockholmban.
május 6. Eperjesen megegyezés jön létre I. Rákóczi György és II. Ferdinánd biztosai között, (Ónodba nem kerül királyi katonaság. Rákóczi itteni őrsége esküt tesz Ferdinánd hűségére. A király elzálogosítja a Rákóczi családnak a Brandenburgi Katalintól kiváltott Munkácsot. Egyebekben megerősíti az 1631. áprilisi kassai békét.)
június 6. Geleji Katona Istvánt választják Erdély református püspökévé.
július 26. Cseh politikusok svéd közvetítéssel szövetségi ajánlatot tesznek I. Rákóczi Györgynek. (A fejedelem az ajánlatot visszautasítja.)
augusztus 21. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Lefolytatja a hűtlenségi pert Zólyomi Dávid, valamint a temesvári pasához menekült Székely Mózes és hét társa ellen.)
december I. Rákóczi György parancsot kap a Portától egy lengyelországi török hadjáratban való részvételre.
1635
május 13. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Karácsonyig szab határidőt a szombatosoknak, hogy térjenek át valamelyik bevett vallásra. Szabaddá teszi az ökrökkel való kereskedést.)
május 30. A szászországi választófejedelem Prágában különbékét köt II. Ferdinánddal. (Megkezdődik a Protestáns Unió széthullása.)
december Bethlen István, volt fejedelem török segítséget kér Rákóczi letételéhez.
1636
február 15. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Elhatározza, hogy ellenáll egy Bethlen Istvánt megsegítő török támadásnak.)
október 6. I. Rákóczi György Szalontánál megveri a Bethlen István trónkövetelését támogató török csapatokat.
november 6. Egyezség Rákóczi és a budai pasa között Jenőn. (Rákóczi 40 ezer tallért fizet a Portának, Bethlen István visszaadja birtokait.)
1637
az év eleje IV. Murad szultán új athnáméval erősíti meg I. Rákóczi György fejedelemségét.
március 14. IV. Murad szultán kivégezteti azokat a főtiszteket, akik Bethlen István megsegítését tanácsolták.

Rákóczi Györgynek uralkodása első éveiben nagyon is szüksége volt arra a könnyebbségre, amit Pázmány békepolitikája biztosított számára, mert belső ellenzékével még nem tudott leszámolni. Ezért nem adott végleges beleegyező választ a háborúba lépését 1631-től kezdve újra meg újra sürgető svéd követeknek sem, akik ezután a Portán egy újabb trónkövetelő, ifjabb Székely Mózes ügyét mozdították elő.[1] Esterházy sem szűnt meg az Erdélyből a királyságba emigrált Prépostvári Zsigmond trónigényét támogatni. A kétfelől fenyegető veszedelmet Rákóczinak mégis sikerült egy időre elhárítania: Zólyomit bebörtönözte, Székely Mózest pedig lefizetett pasák révén a Héttoronyba záratta, és Pázmány közbelépésére, ha Prépostvári és Csáky István elkobzott birtokainak visszaadása árán is, a nádorral 1633-ban szerződést kötött Eperjesen. Trónjának megszilárdítását azonban továbbra is akadályozta a széles körökben tovább élő Bethlen legitimitás, melyet a fejedelem öccse, István és életben maradt kisebbik fia, Péter képviseltek, hátuk mögött a hatalmas uradalmakkal és a katonailag fontos Ecsed és Huszt váraival. Az elkerülhetetlen konfliktus kitörését maga Rákóczi idézte elő. Bethlen Péter haragjában halálra verte egyik szolgáját, s az ügyet, amelyhez hasonlókat az uralkodó osztály máskor el szokott simítani, a fejedelem sietett a Bethlenek tönkretételére felhasználni. Törvénybe idéztette az ifjú Bethlent, mint „gyilkost”, de az nem jelent meg, sőt apjával együtt fegyveres védekezésre készült fel. A Bethlen névnek a török fülekben még mindig jó visszhangja volt, s a budai pasa, akihez 1636 elején Bethlen István követeket menesztett, a Portán kieszközölte számára a trónt és Rákóczi letételét.[2]

A Bethlen-párt azonban tanult Zólyomi és Székely esetéből, s nem mert nyíltan fellépni; az országgyűlés az ellenállás mellett szavazott. A Portán az erdélyi követeket börtönbe vetették, válaszul Rákóczi elzáratta a szultáni fermánt hozó csauszt. A szakítás ezzel megtörtént, de a Portát váratlanul érte az erdélyi vazallus vakmerő lépése, és csak ősszel indítottak sereget Rákóczi ellen, akinek így volt ideje felkészülni. A császári udvarhoz, Esterházyhoz és Pázmányhoz is folyamodott segítségért, amire az eperjesi szerződés értelmében joggal tarthatott igényt. A nádor azonban nem is titkolta, hogy örül ellenfele várható vesztének. Vereségeiért, Mádért, Munkácsért, így remélt elégtételt. Rákóczinak lemondást tanácsolt, a budai pasánál titkon Bethlen Istvánt támogatta, akinek közismert erélytelensége Erdély elfoglalásának kilátásait növelte volna. Pázmány azonban másként vélekedett, és ellenállásra biztatta Rákóczit, bár tényleges katonai segítséget ő sem ígérhetett neki.

Erdély magára maradt a reménytelennek látszó helyzetben, de Rákóczi nem hátrált meg. Életében először és utoljára vállalt főbenjáró kockázatot, s a szerencse kedvezett neki. A török csapatok megindulásának hírére 1636. elején Váradra vonult seregével, s Kornis Zsigmond főgenerális alatt Huszár Mátyást a székelyekkel, Ibrányi Mihály váradi alkapitányt a bihari hajdúkkal küldte a Gyula felől Bethlennel együtt közeledő temesvári pasa elé. Október 6-án, eldöntetlen csata után mindkét fél visszahúzódott, de a szalontai hajdúk Győri Jakab kapitányuk vezetésével rácsaptak a visszavonuló törökre és megszalasztották őket. A váratlan fordulat felbátorította Rákóczit, és Lippa alá ment a budai pasa főserege elé. Az ősziesre fordult időjárás miatt a pasa nem mert támadni, s megegyezést ajánlott. Rákóczi megtarthatta trónját, de meg kellett fogadnia, hogy a Bethleneket személyükben és vagyonukban többé nem háborítja. Kellemetlen, de viszonylag csekély engedmény volt ez ahhoz a súlyos presztízsveszteséghez képest, amelyet a Porta szenvedett engedetlen vazallusától. Ha bel- és külpolitikai bonyodalmak miatt bele is nyugodtak a történtekbe, a temesvári pasának életével, a budainak tisztségével kellett fizetnie a kudarcért. A Rákóczi elleni bosszút pedig jobb alkalomra félretették, nem felejtve el persze nagy összegeket kizsarolni belőle trónja megerősítéséért.

Mindezekből I. Rákóczi György azt a tanulságot vonta le, hogy egyelőre nem léphet fel támadólag a Habsburg-királyság ellen, ahonnan viszont őt sem fenyegeti közvetlen veszedelem, amíg a bécsi udvar és a magyar klérus közös erővel fékezik Esterházy támadókedvét. Ez az átmeneti fegyverszünet egyben azt is jelentette, hogy Rákóczinak félre kellett tennie királyságbeli birtokainak gyarapítására irányuló terveit, a felső-magyarországi borvidék egy kézbe fogásának ambícióját. Tokaj Brandenburgi Kataliné maradt, akitől a királyi kincstár kiváltotta, s Homonnai Jánosnak zálogosította el. Csáky Istvánnak meg kellett elégednie az egyébként nagy jövedelmű Tarcallal és Gönccel, Esterházy viszont Munkácsért, Mádért Regéccel nyert kárpótlást az Alaghy-örökségből. A Habsburg-hű katolikus arisztokrácia három vezéregyénisége tehát új pozíciókat szerzett magának Felső-Magyarországon. Rákóczi birtokszerző étvágya egy időre Erdélyre volt korlátozva, ott azonban annál jobban kiélhette vágyait: személyében a birtokait gyarapítani akaró magánföldesúr és az államhatalmat erősíteni akaró fejedelem elválaszthatatlanul összeolvadt.

Irodalom

A 8. alfejezet forrásain és iratkiadásain kívül Bethlen István támadására: Szilágyi Sándor, Beke Antal és Lukinich Imre adalékai (Történelmi Tár 1885, 1891, 1909).

  1. A korai svéd kapcsolatokra: Szilágyi Sándor, Okirattár Strassburg Pál 1631–33-1 követsége és I. Rákóczi György első diplomáciai összeköttetései történetéhez (Monumenta Hungariae Historica I. Diplomataria, Okmánytárak XXVI); ugyanő, Esterházy Miklós nádor és I. Rákóczi György levelezése (Erdélyi történelmi adatok IV).
  2. Az irodalomból: Karácson Imre, I. Rákóczi György 1636-i háborúja (Hadtörténeti Közlemények 1893); Lukinich Imre, Bethlen István támadása 1636-ban (Századok 1910).


I. Rákóczi György erdélyi hatalmi rendszere
Tartalomjegyzék A század legnagyobb birtokszerzője