A vallási megoszlás

A Múltunk wikiből

A vallási megoszlásnak még a 19. század utolsó harmadában is nagy jelentősége volt, hiszen nemcsak a történeti fejlődés különböző útjait tükrözte, nemcsak a világszemlélet és az erkölcsi magatartás alakításában játszott meghatározó szerepet – különösen a parasztság és a kispolgárság tömegeinél – hanem alakító befolyási. gyakorolt a politikai, társadalmi, sőt a demográfiai magatartásra, a kulturális érdeklődés irányára is.

Magyarország népességének vallási megoszlása (1890)
(Horvátország és Fiume nélkül)
Nemzetiség Római katolikus Görög katolikus Kálvinista evangélikus Unitárius Ortodox (görögkeleti) Izraelita
Ezer fő
Magyarok 4165 181 2166 310 61 19 451
Németek 1325 1 25 402 0,1 1 233
Szlovákok 1328 98 11 445   1 13
Románok 7 970 1 1   1604 5
Kárpátukránok 2 375       1 1
Horvátok 182         1  
Szerbek 81 2       410  
Egyéb 149 30 10 23 1 28 3
Összesen 7329 1658 2213 1180 62 2065 707
Százalékban
Magyarok 56,6 2,5 29,4 4,2 0,8 0,3 6,1
Németek 66,7 0,1 1,2 20,2   0,1 11,7
Szlovákok 70,0 5,2 0,6 23,4     0,7
Románok 0,3 37,5       61,9 0,2
Kárpátukránok 0,7 98,8       0,2 0,3
Horvátok 99,3         0,5 0,1
Szerbek 16,3 0,4       82,9 0,3
Egyéb 60,9 12,5 4,2 9,5 0,3 11,5 1,0
Összesen 47,8 11,0 14,6 7,8 0,4 13,6 4,7

A katolikusok erős többségben voltak az ország nyugati, középső és északi részein. Kelet felé haladva azonban számarányuk egyre csökkent. A Tiszántúlon és Erdélyben a magyarok többsége kálvinista és unitárius volt, s északkeleten jelentős görög katolikus magyar kisebbség is élt, az unitus kárpátukránok és románok százezrei mellett. Evangélikusokkal nagyobb tömegben a Felvidék középső részén, a Dunántúl nyugati megyéiben, valamint az erdélyi Szászföldön találkozunk. Az ortodoxok – vagy ahogy akkoriban hivatalosan nevezték őket: görögkeletiek – Magyarország és Erdély déli megyéiben alkottak többséget. Izraeliták az ország valamennyi megyéjében növekvő számban és arányban éltek, különösen a városokban. Számarányuk legnagyobb az északkeleti megyékben volt, s Budapesten, valamint egyes vidéki városokban (Nagyvárad, Máramarossziget, Ungvár, Munkács) meghaladta a 20%-ot. Az Alföld agrárproletariátusa és kisparasztsága körében a 19. század második felében gyorsan terjedtek egyes kisebb bevett vallásfelekezetek és szekták (nazarénusok, baptisták, jehovisták).


A lakosság etnikai és vallási megoszlása
Magyarország népeinek települési viszonyai Tartalomjegyzék