A veszedelmes török segítség

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 27., 10:41-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
1605
február 21. Bocskai Istvánt az erdélyi országgyűlés Marosszeredán fejedelemmé választja.
május 8. Erdélyi országgyűlés Marosvásárhelyen, majd Kelementelkén. (Az I. Rudolf mellett kitartó szászok ellen katonai intézkedéseket hoz.)
augusztus 12. Bocskai István fejedelem ünnepélyesen bevonul Kolozsvárra.
szeptember 14. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Beiktatja Bocskait. Tudomásul veszi Rákóczi Zsigmond kormányzóságát.)
október 3. A Bocskai segítségére jött török hadak elfoglalják Esztergomot.
november 11. Bocskai István átveszi Lalla Mehmed nagyvezírtől a szultán nevében hozott koronát.

Lalla Mehmed nagyvezír 1605 júliusában újból Esztergom megvívására indult, s a visegrádi német zsoldosok már erre a hírre megadták magukat a törököknek. Esztergom ostroma augusztusban kezdődött, s Homonnainak nem sikerült a nagyvezírt rábeszélnie, hogy neki engedje át a fontos erősséget, mely végül is októberben török kézre jutott. Ilyen veszélyben forgott Érsekújvár is, ahol Szinán egri pasa 10 ezer emberével állandóan az alkalmat leste, hogy elsőnek hatolhasson be a várba, viszont a falak rohamozásából kivonta magát. „Megcsalának a latrok” – panaszolta egy ilyen alkalommal Homonnai, s hozzátette a tanulságot: „Megtetszék azért csak itt is egy ostromon, hogy az török nemzet ezt akarná, bátor az németek minket mind egyig levágnának, avagy mi a németeket, mert ők annyival inkább erősödnének hatalmas állapotjokban.”[1] A lengyelországi emigrációból 1605 februárjában hazatért és Bocskaihoz csatlakozott Illésházy, aki ekkor már döntő szerepet játszott a szabadságharc politikájában, Érsekújvár alatt hallotta a szállóigévé vált jóslatot: „az két tar között most leszen az szegény hajasnak mind országunkból veszedelme”.[2] Végül is sikerült elkerülni, hogy az Esztergom eleste után szabad kezet kapott nagyvezír ne maga jöjjön Érsekújvár alá; Illésházy kieszközölte Mátyás főhercegnél a vár átengedését azzal, hogy később visszaadják. Az őrség október 17-én bebocsátotta Homonnait – mint maga írja fentebb is idézett naplójában –, de csak akkor vonult ki, mikor a törökök „nagy haraggal és búsulással” eltávoztak.

Ebben a feszült hangulatban került sor a hazakészülő nagyvezír és Bocskai találkozására. A fejedelem augusztusban Erdélybe ment. Szeptember 14-én a medgyesi országgyűlésen a sokáig ellenálló szászok küldöttei is ott voltak, hogy a hűségesküt letegyék, és a másik két rendi nemzettel, a magyarral és a székellyel együtt bevegyék Bocskaitól a fejedelmi esküt. Az erdélyi kormányzat megszervezése után, gubernátorként Rákóczi Zsigmondot hagyva ott, Bocskai a nagyvezírhez indult, aki a Rákos mezején várta őt. Odaérkezett Homonnai Bálint is. Ünnepélyes külsőségek közt november 11-én zajlott le a nevezetes találkozó, melynek során Lalla Mehmed átadta a „Magyarország királya” számára kiállított szultáni athnámét, egy drágaköves aranykoronával és egy díszes karddal együtt. A koronát még a tavasszal maga Bocskai kérte a Portától, de azóta sok minden megváltozott. A Habsburg-udvarral folyó tárgyalások komolyra fordultak, s Bocskai már össze is hívta Korponára az országgyűlést, hogy a béke feltételeit megvitassák. Ezért, amikor a nagyvezír a fejére tette a koronát, levette és kijelentette, hogy csak ajándéknak, de nem királyi felségjelvénynek tekinti. A hajdúk és prédikátorok népi királysága után a török védelem alatt álló rendi királyság gondolatát is feladta.

Lábjegyzetek

  1. Idézi: Benda Kálmán, A Bocskai-szabadságharc. Budapest, 1955. 112–113.
  2. Nagy László, A Bocskai-szabadságharc katonai története. Budapest, 1961. 264.


Két ország fejedelme
A szerencsi országgyűlés Tartalomjegyzék