Aba Sámuel

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 25., 11:07-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
990 körül – 1044. július 5. után
király (1041–1044)
Wikipédia
Sámuel Aba
1041
A magyar urak fellépnek a tirannus módjára uralkodó Orseolo Péter királlyal szemben. Midőn Péter hívét, Budát felkoncolják, Péter Németországba menekül.
Aba Sámuelt (István király unokaöccsét) királlyá választják. (Uralkodik 1044-ig.)
karácsony: Aba Sámuel követei III. Henrik udvarában, Strassburgban tartózkodnak; a császár nem hajlandó Aba Sámuel uralmát elismerni.
1042
tavasz: Aba Sámuel Ausztriában a Traisen folyóig pusztítja a vidéket, a várható német támadás útvonalán.
nyár: III. Henrik seregével betör Magyarországra, lerombolja Hainburg és Pozsony határvárat, és a Duna bal partján a Garamig hatolva, kilenc várat elfoglal. A nyitrai dukátusba István unokaöccsét, valószínűleg Bélát ültetik, akit Aba Sámuel visszaűz Csehországba.
1043
Aba Sámuel ismét követséget küld III. Henrikhez, de Henrik újabb támadást készít elő Magyarország ellen; a támadás a Rábca mocsaraiban elakad.
ősz: III. Henrik békét köt Aba Sámuellel, aki lemond a Lajta–Fischa közéről és a Morvamezőről.
1044
nagyböjt: Aba Sámuel Csanádon lemészároltatja az ellene lázadó főurakat; az életben maradt főurak III. Henrik beavatkozását kérik.
július 5. III. Henriknek a Rábcán és Rábán átkelt serege Ménfőnél megveri Aba Sámuel hadát; a menekülő Aba Sámuelt a Tisza mellett megölik.

Györffy György

A külpolitika átfordulása

Heves megyében utóbb is kaptak fejedelmi rokonok szállásbirtokot (PataAba, SaroltBoja Domoszló herceg), így valószínű, hogy Tonuzoba sógorságban állt Taksonnyal.

Központosító belpolitika

Valószínű, hogy Géza hívei közé tartozott az a Pata, akit Anonymus Aba Sámuel felmenői között emleget. A Pata(j) helynevek elterjedése éppenséggel Árpád-házi rokonra mutat, aki a Duna melléki és mátraalji részek mellett a nyitrai és bihari dukátusban is nyert szállást, sőt alighanem a kolozsi sóbánya kézben tartásával is meg volt bízva.

Szellemi művelődés

István koronája, illetve koronái nem maradtak az utókorra, aminek fő oka, hogy a pápától nyert koronát és zászlót, vexillumot III. Henrik a PéterAba Sámuel viszály alkalmával elvitte magával, visszaküldte Rómába, ahol nyoma veszett.

Péter és Aba

Önálló cikk.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

Önálló cikk.

Pogánylázadás

Önálló cikk.

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Béla ezer napja

A német udvar úgy tekintett Bélára, mint egykor a Péter trónját „bitorló” Abára és Endrére, de most új védence érdekében nem indíthatott rögtön támadó hadjáratot.

Fegyverszünet. Pénzügyi reform.

A pénzújítás kezdeti formája az volt, hogy a trónra lépő király új pénzt veretett. István király után a hanyatló közállapotok eredményezték, hogy a trónra lépő új királyok ugyanazon ezüstmennyiségből mind több pénzt verettek ki. Egy fontból Szent István 510, Péter és Aba Sámuel 570, Endre 650, majd 570 darabot veretett, végül Endre alatt jelent meg a körülnyírt obulus, amit egyesek kezdetleges pénzújításnak tartottak.

„Aktív” külpolitika

A Borsod megyei Százdon Aba Sámuel egyik fia, Péter alapított apátságot, főként olyan birtokokból, amelyeket Géza–Magnus herceg adományozott a három Aba-finak, s az alapítást Salamon és a két herceg is megerősítette.

Uralkodó osztály

E misztikusnak tetsző ragaszkodás az „atyai vonalhoz” végső soron a fiági öröklés abszolutizálásából fakad, s hogy ez a magyar társadalomban még erősebben nyilvánult meg, mint egyebütt, abban talán szerepet játszott az uralkodó osztály nomád eredetű gazdagsága. Így érthető a vezérek korából átmentődött harcos jobbágyság különös ragaszkodása az Árpád-fiakhoz, s ha két egyenlő között kellett választaniuk (Péter és Aba, Salamon és László), akkor ahhoz csatlakoztak, aki a nyugati főrangúak és zsoldosságuk helyett rájuk támaszkodott.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Bármint áll is ez a kérdés, valószínű, hogy az ősgesta írója elsősorban az Árpádok Vazultól leszármazó ágának történetét foglalta össze 1031-től, Imre halálától, a XI. század végéig. Az ősidők és előzmények története, a bibliai származtatás, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás és a kalandozások, Szent István tettei nem kaptak bővebb teret, bár ezekről is esett szó. Milyen politikai tendenciák érvényesültek a műben? Legerősebb pártosság a Vazul megvakításáért felelőssé tett Gizellával és a Vazul jussát bitorló Péterrel szemben nyilvánul meg, de elmarasztaló a gestaíró a Vazul-fiak helyét elfoglaló Aba Sámuellel szemben is.

Kristó Gyula

A világi nagybirtokosság előretörése

A honfoglalás eseményeit regényes meseszövéssel elbeszélő részből ismét csak az derül ki, hogy Anonymus számos nemzetséget eredeztetett honfoglaló ősöktől. Honfoglaló kun vezérektől, Edtől és Edöméntől vezette le Aba Sámuelt, vagyis az Aba-genust. Fiktív őseinek a Mátra-erdőben adatott nagy földet Árpáddal, ahol az Abák az egész Árpád-koron át birtokoltak.

Irodalom

Abával való viszályára lásd még Szabó Károly, Péter és Aba. Értekezések a történeti tudományok köréből 1873). III. Henrik hadjárataira főként az Altaichi Évkönyvek (Gombos I. 94. kk.) adnak anyagot; jó feldolgozása: E. Strehlke, De Heinrici III. imperatoris bellis Ungaricis (Berlin, 1856); Steindorff, Jahrbücher des Deutschen Reich unter Heinrich III. I. 106. kk.; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I2. 80. kk.

Aba Sámuel alakjához vesd össze Wertner, Az Árpádok családi története 102. kk.; Kandra Kabos, Aba Samu király (Budapest 1891) és az idézett kézikönyvek. A sororius 'néném vagy húgom gyermeke' értelmezéshez lásd például Páriz-Pápai szótárát. Péter és Kázmér kapcsolatához vesd össze Gallus Anonymus: Monographie Anonima TZW. Galla kronika czyli dzieje ksiazat i wladcow polskich = Galli Anonymi cronicae et gesta ducum sive principum polonorum Editor K. Maleczyński (Kraków, 1946). 41–42. A bizánci birodalom lehanyatlásához és a bolgár felkeléshez vesd össze Ostrogorsky GBS2 256–259; a forrásokat lásd OstrogorskyBarišić, Fontes Byzantini historiam populorum Jugoslavier spectantes III. 141–155, 206–210. kk. Delján Péterre lásd Fehér Géza, Századok 61-62. 1927–1928. 8. kk.; V. Zlatarsky, Annales Academiae Scientiarum Fennicae 27. 1932. 354. kk.; Vajay Szabolcs, Székesfehérvár évszázadai I. 66, akitől eltérőleg születését későbbre teszem.