Abony

A Múltunk wikiből
 város Pest megyében a ceglédi kistérségben
 Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1861. március 26.
Teleki László abonyi programbeszéde.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Abony X X

H. Balázs Éva

Novus ordo a társadalomban, a gazdaságban, a jogi életben

Végezetül a három vezetőt (a felsőbb hatóságok tudták, hogy szegény, adósságterhelte emberek) nyolc fegyveres kíséretében Abonyon és Tószegen keresztül a megye határára kísérték, s onnan örökre kitiltották.

Vörös Károly

A magyar színjátszás pest-budai kezdetei és vidéki évtizedei

1834-re a miskolci és a kolozsvári színház körül létrejött, valamint a kassai, a dunántúli, a debreceni és a szabadkai nagy társulatok mellett hét társulat járja Magyarországot. 1833 végén éppen Vácott, Pápán, Máramarosszigeten, Szatmárban és Magyarbécsen, illetve a Győr megyei Bőnyben, valamint Abonyban tartózkodnak; utóbbi helyen a jómódú közbirtokosok hívására, akik vállalják a színészek kiteleltetését.

Spira György

A néptömegek fegyverfogása

De a pestiekéhez hasonló vállalkozó szellemet mutattak a Kossuth által felkeresett Duna–Tisza közi települések lakói is: Ceglédről, Nagykőrösről, Kecskemétről, Abonyból és Szolnokról szeptember 25. és 27. között együttvéve 12 ezer ember indult Jellačić fogadására, szeptember 29. és október 6. között pedig, amikor Kossuth immár Csongrád megye területén folytatta toborzókörútját, a lelkesedés – ha lehet – még fokozódott is, úgy hogy ő újának végestével már kereken 50 ezer önkéntes jelentkezéséről számolhatott be a képviselőháznak.

Szabad György

Az 1861. évi országgyűlés pártviszonyai

A legnagyobb jelentősége Teleki széles publicitást nyert abonyi programbeszédének lett. Az emigráció legális irányvonalának megfelelően követelte nemcsak a 48-as vívmányok teljes helyreállítását, hanem új biztosítékokkal való körülbástyázásukat is. Társadalmi és nemzetiségi téren demokratikus továbbfejlesztésüket igényelte, hangsúlyozva, hogy az országgyűlés fő feladata az alku megakadályozása, ha kell, saját feloszlatása árán is.

A Habsburg-hatalom felkészült az országgyűlés várható fejleményeire. Az Októberi Diploma, illetve a Februári Pátens elutasítása és a koronázás megtagadása esetére előkészítette az országgyűlés feloszlatásának, az ostromállapot bevezetésének terveit. Az országban csapatmozdulatok történtek. Egyidejűleg nyilvánosságra hozták Benedek táborszernagynak, immár az itáliai seregek főparancsnokának hadparancsát, amely kíméletlen megtorlással fenyegette a császárral netalán szembeszegülő magyar politikusokat. Az országgyűlésről megnyílásától kezdve kétségtelenné vált, hogy megtagadja küldöttek választását a fölébe rendelt birodalmi tanácsba. Ferenc József arra kényszerült, hogy a magyarországi, az erdélyi, a horvátországi és az olasz képviselők távollétében megnyitott csonka parlamentben mondja el trónbeszédét, amelynek összbirodalmi egységkoncepcióját a magyar önrendelkezési törekvésekkel sokban rokonszenvező cseh és galíciai lengyel képviselők ellenzésével fogadta el a jórészt osztrák–német centralista többség.

A magyar országgyűlés április 6-i, törvényellenesen Budán tartott megnyitóját – az emigráció üzenetének megfelelően – Teleki és a képviselők túlnyomó többsége bojkottálta. Az abonyi program ismeretében Teleki mögött csoportosulók (a birtokos nemesség és a nemesi értelmiség zömének képviselői, de a polgári és a nemzetiségi képviselők túlnyomó része is) valamennyi pártkérdéssé tett ügyben, így a képviselőház tisztikarának megválasztása során is többséget szereztek. A kisebbség tábora (a nagybirtokosság többsége, a volt centralistákat követő értelmiségiek, továbbá a katolikus egyházi befolyást érvényesítő képviselők zöme és a középbirtokosok jelentős hányada) hamarosan a Felirati Párt elnevezést kapta. Vezetője, Deák (aki megkapta az önálló irányzat alakítására a képviselőházban kellő súllyal nem rendelkező konzervatív arisztokrata csoport támogatását is) azt indítványozta ugyanis, hogy feliratban kérjék az uralkodótól az 1848-as törvényes alap helyreállítását, s így teremtsék meg a Habsburg-hatalom és a „nemzet” közötti ellentétek felszámolásának feltételeit. Teleki ezzel szemben azt javasolta, hogy az országgyűlés követelje nyilatkozatban törvényes jogainak csorbítatlan érvényesítését, s felkészítve a nemzetet a helytállásra oszoljék fel. Pártjának vezérkara, amely zömében az ellenállási mozgalomnak éppen általa az élre segített irányítóiból került ki, tekintettel a tavaszra remélt háborús kezdeményezés késedelmére is, túl radikálisnak találta javaslatát. A párt vezetőségének a többsége Teleki unokaöccsének, Tisza Kálmánnak az indítványára úgy foglalt állást, hogy az országgyűlés határozatban tisztázza álláspontját, de maradjon együtt esetleges további lépések lehetőségének a biztosítására.

Teleki és a mögéje sorakozott Határozati Párt vezérkara közti konfliktust elmélyítette Kossuthék új tájékoztatója a nemzetközi helyzet alakulásáról. A Telekiékhez április végén ért titkos üzenet becsületesen közölte, hogy az olasz kormány belső okok és a nagyhatalmak akadályozó erőfeszítései miatt az évben előreláthatólag nem kezdeményez háborút. Az emigráció vezetői a kalandor külső kezdeményezést továbbra is határozottan elutasítva, az alku megakadályozását kívánták híveiktől mindaddig, amíg az elkerülhetetlennek ítélt új olasz–osztrák háborúra sor kerül. Ugyanakkor a nemzeti ellenállás otthoni vezetőire hárították a döntés felelősségét mind a Habsburg-hatalom válságának kiaknázatlanul hagyásáért, mind egy hazai felkelés esetleges kirobbantásáért, amelyről azt jelezték, hogy véleményük szerint az olaszok harcba szállását is maga után vonná. Ez a feltételezésük korántsem volt megalapozatlan. [miniszterelnök] – az olasz hadsereg legfőbb vezetőivel folytatott egykorú levelezésének tanúsága szerint – az általa még késleltetni kívánt magyar kezdeményezés esetében valóban elkerülhetetlennek látta Olaszország hadba lépését is. Erről azonban Kossuthék természetesen nem tudtak, s mivel nem kaptak egyértelmű biztosítékot az önálló magyar felkelés támogatására, tartózkodtak attól, hogy kintről kezdeményezőként lépjenek fel.

A kialakult új helyzetben a Határozati Párt vezetőségében – éles viták után – többséget kapott Károlyi Ede gróf indítványa: támogassák Deák javaslatát, de a külügyi önrendelkezésre és a belpolitikai teendőkre kiterjeszkedő tartalmi „módosítványokkal”, formailag pedig határozatként. Teleki azonban a május 8-án kezdődő képviselőházi vitára olyan indítványt készített, amely ennél nagyobb mértékben különbözött Deákétól. Noha a felszabadító háború aktuális lehetősége híján a forradalmi kezdeményezést elhárította, és készségét jelezte az új biztosítékokkal megerősített, 1848-as alapon kötendő megegyezésre, a tényleges fő feladatnak továbbra is a Magyarország önrendelkezésének elismerését mellőző alku megakadályozását tekintette. Ezt egybekapcsolta a fegyverhez nyúlás belpolitikai feltételeinek biztosítására irányuló törekvésekkel. Ezért a Habsburg-hatalom számára – hátrahagyott munkálatának tanúsága szerint – elfogadhatatlan feltételeket kívánt szabni. Így – többek között – az 1848-as törvények csorbítatlan visszaállítása mellett a hadsereg felhasználási jogának az uralkodó hatalmából az országgyűlésébe való juttatását, önálló magyar külpolitika biztosítását, a Habsburg-hatalom haladásellenes nemzetközi tevékenységének felszámolását kívánta. Ne hagyjon kétséget az országgyűlés az iránt sem – folytatta, hogy az elnyomó hatalommal való megalkuvásról történjék bármi, szó sem lehet. Tegye világossá, hogy a nemzet nem hajlandó más népek jogainak elnyomására, szóljon demokratikus hangon a nemzetiségekhez, biztosítsa a polgári szabadságjogok kiterjesztését s a jobbágyfelszabadítás továbbvitelét. „Ily nyilatkozat után aztán történjék bármi, hazánk jövőjét nem féltem, oszlassék szét ezen országgyűlés… mi azon hatalommal szembe, ha bármit űzne is, hatalom, s a két hatalom közt az erősebb maradunk.”[1] Arra azonban már nem telt a tépett idegzetű Teleki erejéből, hogy ennek az emigrációval teljes összhangban álló koncepciónak az érvényesítéséért az abonyi programja ismeretében mögéje sorakozott parlamenti többségre és az őt – az emigráció politikájának letéteményeseként – vezetőjüknek tekintő tömegekre támaszkodva harcot vívjon a pártja élére jórészt éppen az ő segítségével jutott vezető csoporttal. 1861. május 8-án főbe lőtte magát. Önpusztító tette elvhűségét tanúsította ugyan, de akadályt hárított el azoknak az útjából, akik pártját politikájától el akarták téríteni.

Hajdu Tibor

Forradalmi erőgyűjtés a májusi válság után

A Tisza és az Ipoly között, az ellenséges hadsereg bevonulását váró területen már-már fehérövezet képződött, csak a vörös Salgótarján tartott ki. Abonyt és Szolnokot a Szamuely vezetésével alakított brigád, a Jászságot egy tengerészkülönítmény, Hatvant és Egert a kispesti munkásőrség tisztította meg, mielőtt még az ellenforradalmárok hívására érkező román és csehszlovák csapatok elfoglalhatták volna.

Lábjegyzet

  1. Teleki László válogatott munkái. Szerkesztette Kemény G. Gábor. II. Budapest, 1961. 253.