Abszolutizmus és rendiség konfliktusának kiújulása (1812–1830)

A Múltunk wikiből

Írta Vörös Károly

  1. Az abszolutizmus támadása és a megyei ellenállás
  2. A rendi alkotmány körülsáncolása és modernizálásának kezdetei

Irodalom

Az 1812 és 1830 közötti korszak politikai történetének feldolgozása meglehetősen szegényes, kivált Erdély vonatkozásában. A napóleoni háborúk Magyarországot az európai politikai és katonai történelem fősodrába is, bár periférikusan és rövid időre, de mégis bekapcsoló feszültsége és a reformkor nemzeti emelkedésének ragyogása között a devalvációk gondjaitól és a régies stílusú megyei ellenállástól terhes e másfél évtized kutatása háttérbe szorult. Valójában azonban igen jelentős évek ezek: az abszolutizmus megmerevedett, értelmetlenné vált politikai módszereinek nyílt csődje, a modern polgári politikai formák csíráinak megszületése folyik itt, aminek különös érdekességet ad, hogy az abszolutizmus legalább annyira modern államszervezési (az igazgatásnak politikailag szükséges egysége és a szakszerűség megkövetelte ágazati széttagolása okozta) és államgazdasági (devalváció, defláció, vámpolitika) problémákkal kínlódik, mint amennyire archaikus formában jelentkezik sokáig a magyar politikai gondolkodás. A mindezekre vonatkozó politikatörténeti kutatások híján tárgyalásunk alapjául elsősorban az általános tájékoztatóban említett művek: Horváth Mihály, Ballagi Géza összefoglalásai, a Mérei Gyula és Spira György által szerkesztett egyetemi tankönyv szolgáltak, míg az egyetemes történeti háttér felvázolásához Diószegi István Klasszikus diplomácia – modern hatalmi politika (Budapest, 1967) című könyvét használtuk.


Magyarország története 1790–1848
A magyarországi társadalom (1790–1848)Vörös Károly Tartalomjegyzék A magyar reformellenzék kialakulása és megszilárdulása (1830–1840)Gergely András
Az abszolutizmus támadása és a megyei ellenállás