Adelhaid fejedelemné

A Múltunk wikiből
Wikipédia

Györffy György

A nyugati térítés kezdete

A térítést elindító hercegi ara mint történeti modell érvényesült a X. században – a cseh Dubravka és Meskó lengyel fejedelem, valamint a görög Anna és Vlagyimir orosz nagyfejedelem a legismertebb példái –, a modell azonban legendamotívummá vált (például Géza és Adelhaid), aminek német-magyar viszonyban való kibontakozását elősegítette Gizella bátyjának, II. Henriknek mind növekvő idealizálása.

Géza békés külpolitikája

Ami a lengyel–magyar kapcsolatokat illeti, a XII. századtól kezdve elterjedt a lengyel kútfőkben az a tudósítás, hogy Géza magyar király feleségül vette Meskó lengyel király leányát, Adelhaidot; ő térítette meg Gézát, és isteni intés nyomán ő szülte neki 975-ben Szent Istvánt. Ez a legendás motívumokat tartalmazó híradás, mely sem az egykorú kútfőkben, sem a legkorábbi lengyel krónikákban nem található meg, ellentétben áll a Saroltra vonatkozó híradások egybevágó csoportjával.

Számos történész úgy próbálta az ellentmondást feloldani, hogy két feleség időbeli egymásutánját tételezte fel: Sarolt után Adelhaidot. Thietmár azonban a zabolátlan „fehér hölgy”-et (Saroltot) Géza uralkodásának végén jellemzi. Annak viszont, hogy Adelhaidot Géza első feleségének tulajdonítsuk, a legkorábbi lengyel-magyar kapcsolatok mondanak ellent.

Irodalom

Géza feleségére, a Sarolt-, illetve Adelhaid-kérdésre a régi irodalmat ismerteti Döry Ferenc, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján II. 656. kk.; Adelhaidot tekintette Géza feleségének például Karácsonyi János, Turul 24. 1906. 98–99; 27. 1900.4. kk.; Saroltot, majd Adelhaidot újabban Sz. de Vajay, SF 21. 1962; Sarolt mellett bizonyított Pauler, A magyar nemzet története Szent Istvánig 187; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II2. 381–382; Nagy Géza, [Turul] 24. 1906. 65. kk.; 25. 1907. 139; Hóman, A SZENT LÁSZLÓ-KORI GESTA UNGARORUM ÉS XII–XIII. SZÁZADI LESZÁRMAZÓI 90–91; Györffy György, Koppány lázadása. Somogy megye múltjából 28; Szegfű László, KKKK 239–251. Sarolt nevének eredetére lásd Melich, A honfoglaláskori Magyarország I. 45–51.