Aggtelek

A Múltunk wikiből
község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az edelényi kistérségben
Wikipédia
HUN Aggtelek COA.jpg

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

Az alföldi vonaldíszes keramika csoportjai

Amikor a szakálháti csoport a Maroson átszivárgó bánáti népcsoportok hatására fokozatosan átalakul, és egyre inkább önállóvá válik, az Alföld őslakosságának egy része északra szorul. A Bükköt, az Eperjes–Tokaji-hegységet és a gömöri hegyeket benépesítő emberek hegyi pásztorkodásra és vadászatra kényszerültek. A bükki csoport hegyek közt élő embere gyakran választotta lakóhelyéül a tágas, meleg barlangokat (például Aggtelek), a barlangok belsejében és sziklaereszei alatt építette fel házait. Aggteleken egyedülálló barlangi szentély került elő, áldozatra szolgáló égő oltárral és edényekben elhelyezett ételáldozatok nyomaival.

Az obszidiángyűjtés és -kereskedelem a bükki embereknek is jövedelmező anyagi forrása maradt, sőt ebben az időben jut el kereskedelmi szétsugárzásának virágkorába. A bükki keramika az európai vonaldíszes edényművesség csúcspontja. Finoman iszapolt agyagból készült, vékony falú, kitűnően kiégetett, szabályos gömb testű, fényezett felületű fazekaikat hihetetlen biztonsággal látták el szalagköteg-, meander- és más bonyolult mintákkal, a díszítményeket fehér és vörös anyagok berakásával színezték. Rajzolataik néha kultikus értelműek, felemelt karú (oráns-imádkozó, könyörgő) emberek mértani figurái. Edényeik önmagukban és obszidiánnal megtöltve is keresett árucikkek voltak, eljutottak Erdélyig, az Al-Dunáig, a Dunántúlig.

A neolitikum végső szakaszáig élő bükki csoport emberének rézkori sorsa ma még ismeretlen.

Irodalom

Bükki szabadtéri és barlangi telepe­ket Korek József tárt fel: Aggtelek: Archaeologiai Értesítő 97. 1970. 3–21.