Alekszandr Ivanovics Herzen

A Múltunk wikiből
Moszkva, 1812. április 6. – Párizs, 1870. január 21.
az orosz forradalmi demokraták első nemzedékének tagja, materialista gondolkodó, és
az orosz szocializmusnak, a narodnyikságnak a megteremtője volt
Wikipédia
Herzen ge.jpg
Herzen ge

Kovács Endre

A nemzetközi emigráció

Egyes kelet-európai nemzetek progresszív gondolkodásának jelentős etapjai éppen a nyugat-európai exilium éveihez fűződnek: ilyen az orosz progresszió, melynek jeles képviselői – az 1848 előtti hagyományok folytatásaként – a nyugati eszmeáramlatokkal való érintkezés közben alakítják ki a maguk sajátos orosz elméletét (Herzen, Bakunyin, |Ogarjov stb.).

A tudományos szocializmus eszméinek terjedése

A Nyugat-Európában élő oroszok közül szocialistának vallotta magát Herzen is, de ő – nem függetlenül a hazai orosz hagyományoktól és az úgynevezett szlavofil irányzat eszmei befolyásától – az orosz nép számára a szocializmusnak egy sajátos útját jelölte ki. Ennek az orosz nép testére szabott szocializmusnak az alapját a régi orosz faluközösség (az obscsina) jelentette volna. Ez az obscsina-szocializmus olyan jövőt kínált az orosz népnek, amely elkerülhetővé tenné a nyugati mintájú kapitalizmust, és a régi orosz faluközösségek fenntartásával egyenesen a szocializmusba – egy valóságos földi paradicsomba – vezetné az orosz parasztokat. Idillikus, patriarchális társadalom lebegett a nyugati kultúrában 1848-ban mélységesen csalódott nagy orosz író előtt. A program közös nevezőre hozta volna mindama délkelet-európai paraszti társadalmakat, ahol még fellelhetők voltak a falusi földközösség maradványai. Herzen jelentőségét mindamellett nem ebben az utópista elméleti konstrukcióban kell látnunk, hanem abban, hogy nemesi forradalmárként haladó demokratikus, forradalmi harcot folytatott I. Miklós és II. Sándor despota rendszere ellen, mintegy hidat alkotva az 1825. évi nemesi forradalmárok (dekabristák) és a századvégi szocialista orosz forradalmiság között. Megteremtette az első szabad orosz sajtót a Kolokol (Harang) című lapjával. Vele egyidőben az orosz forradalmiságnak igen erőteljes képviselői küzdöttek a jobbágyfelszabadítás progresszív formájáért, a cári önkény eltörléséért, Oroszország demokratikus, népi jellegéért. A nemességtől elszakadó értelmiség, az úgynevezett raznocsinyec intelligencia találta meg legbátrabb kifejezőjét Csernisevszkijben és azokban a forradalmárokban, akik a Föld és Szabadság mozgalmában vettek részt. E forradalmiság végül is beletorkollott a narodnyikok (népbarátok) mozgalmába, s noha egyes kiemelkedő képviselőik eljutottak a marxi elmélethez, s ennek szellemét terjesztették az orosz haladó társadalomban, a narodnyikizmus ideológiája végül messze eltért a tudományos szocializmus programjától. A narodnyikok folytatták az egyoldalú parasztkultuszt, nem ismerték fel a munkásosztály történelmi jelentőségét, s az egyéni terrort gyakorolták merényletek formájában. Nem annyira Herzen hatása élt tehát tovább az orosz haladó mozgalmakban, mint inkább Bakunyiné, aki már a 40-es években eljutott a „tett filozófiájához”, s ehhez hű maradt később is.

Szabad György

Az 1859. évi itáliai háború és a magyar emigráció

Marx és Engels, akik egy Napóleon-ellenes német összefogástól a francia zsarnokság megtörését, a cárizmussal is szembeszálló demokratikus Németország megszületését remélték, nemcsak a német kispolgári demokratákat, az orosz Herzent és az olasz Garibaldit bírálták a francia–olasz szövetség támogatásáért, hanem igen határozottan megrótták Kossuthékat is.

Műve

Herzen Kolokolját fakszimilében megjelentették a Szovjetunióban M. V. Nyecskina szerkesztésében (Moszkva, 1964).

Irodalom

Lenin Herzenről: Herzen emlékére (Lenin összes művei. 21. Budapest, 1969). Népszerű feldolgozás Dolmányos István, Herzen (Életek és korok. Budapest, 1970) és Kovács Endre, Herzen (Budapest, 1978).