Alvinczi Péter

A Múltunk wikiből
Nagyenyed, 1570 – Kassa, 1634. november 26.
református lelkész, hitvitázó, Pázmány Péter egyik legnagyobb ellenfele
Wikipédia

Makkai László

Osgyán és Edelény

Alvinczi Péter, akit Bocskai mint udvari prédikátort magával hozott Kerekiből Kassára, az ottani magyar kálvinista gyülekezet élére, nagy pápagyűlölő és hitvitázó volt ugyan, de elkülönítette magát a hajdúkkal elegyedő plebejus prédikátortársaitól, s így jól egészítette ki az irodalmár-diplomaták körét.

Pázmány Péter politikai szerepe

Más kérdés persze, hogy az uralkodó osztály nagy többsége eleinte nem úgy értelmezte a saját érdekeit, mint Pázmány, akinek egész élete szívós és nem is sikertelen küzdelem volt, hogy osztályával elfogadtassa kezdetben kisebbségi véleményét. Sokáig külföldön élt. A Habsburg-ellenreformáció fészkében, a grazi jezsuita főiskolán teológiát és filozófiát tanított Arisztotelész szellemében, elutasítva Kopernikusz és követői „tévelygéseit”. De nem szakadt meg kapcsolata a hazával, s rövid időre át is költözött a jezsuiták sellyei rendházába, hogy ott megírja Feleletét Magyari Istvánnak Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvére. 1607-ben Forgách érsek maga mellé hívta. A protestáns ügy győzelmének csúcspontján nem rettent vissza attól, hogy Bocskai tanácsadóját, Alvinczi Péter kassai prédikátort támadja meg Öt szép levél című vitairatában, majd egy ferdítésektől hemzsegő, de mesteri logikával felépített pamfletben Kálvinról bizonygassa, hogy annak „istene nem egyéb pokolbéli ördögnél”.[1]

Bethlen első hadjárata

A „keresztyén rendek” meghívását s Isten és a haza szeretetét adta okul a magyarországi rendekhez 1619. augusztus 18-án intézett kiáltványában, a nemzetközi közvélemény előtt pedig Alvinczi Péter röpirata, a Querela Hungarica indokolta a vallási és rendi sérelmek szenvedélyes hangú megfogalmazásával a támadást.

A jezsuiták és a protestáns ortodoxia

  • A XVII. század első felében azonban a megmerevedett protestáns ortodoxia sem volt szellemileg termékenyebb a jezsuitizmusnál, sőt sorozatos vereségeket szenvedett attól. Pázmány Péter, Balásfi Tamás, Káldi György, Veresmarti Mihály vitairataival szemben Alvinczi Péter református prédikátor és társai nem tudtak igazán hatásos ellenérveket kifejteni, annál kevésbé, mivel a protestáns felekezetek egymás ellen is hadakoztak.
  • Molnár életének ez az első alkotó szakasza a magyar művelődés általános kincstárát gazdagította, amelyből felekezeti különbség nélkül részesülhetett mindenki. Munkásságát még a nagy ellenfél, Pázmány is elismeréssel emlegette, külföldön pedig a tudós világ ünnepelte, mi több, az anyagi támogatást nem tagadta meg tőle. Közben azonban odahaza nagy változások történtek. Egy magabiztos, hódító egyház tagjaként ment külföldre, s amikor 1614-ben rövid időre hazatért, az ellenreformáció támadásai elleni védekezésben találta az övéit. Éppen akkor jelent meg Pázmány mesterműve, a „Kalauz” (1613), amelyre a protestánsok nem tudtak méltó választ adni. A veszély láttán Molnár, lezárva életének nyelvművelő szakaszát, tudását és erejét a hitvédelemnek szentelte. Nem akármilyen ellenfelet választott, hanem magát Pázmányt, s nem akármilyen fegyverrel indult ellene harcba, hanem az európai kálvinizmus szellemi fegyverzetének legjavával: A hitvitázó röpiratok könnyűfegyverzete helyett, amellyel Alvinczi Péter és társai hiába próbálkoztak, Molnár a maga egyházát ugyanazokkal a nehézütegekkel akarta ellenállóvá tenni, amelyeket Pázmány oly sikerrel vonultatott fel: nagyszabású teológiai koncepcióval, világosan érthető prédikációval, bibliai ihletésű imádsággal.

Udvari iskola

Apafi Mihály műkedvelő teológus volt, egy fordítását ki is adta. Két kancellárja, Bethlen János és Farkas kiváló történeti műveket írt; egyik tanácsosa, Haller János, fogságában a század legnépszerűbb szépprózai könyvét (Hármas Istoria, 1678; megjelent 1690-ben) fordította. Udvari prédikátorai, Tofeus Mihály és Nagyari József méltó utódjai voltak Alvinczinak, Gelejinek, Medgyesinek, de vers az Apafi-udvarban sem hangzott más, mint köszöntők, főleg pedig gúnydalok.

Irodalmi stílusok és műfajok

Azt, amire valóban széles közönségigény volt, a retorikus egyházi próza, azaz a prédikáció jelentette. Ennek a 17. század első négy évtizedében valóban nagy mesterei támadtak: Pázmány, Káldi katolikus Alvinczi, Geleji református oldalon. A templomi beszéd csak nagyon áttételesen tekinthető irodalomnak, bár a beleiktatott történetekkel és az igényes, képes beszéddel hatékony nevelő lehetett volna a világi széppróza befogadására.

Lábjegyzet

  1. Az Nagí Calvinus Ianosnac hiszec egy Istene. Nagyszombat, 1609.

Művei

Irodalom

Imre Sándor, Alvinczi Péter kassai magyar pap élete (Hódmezővásárhely, 1898)