András kalocsai érsek

A Múltunk wikiből
? – Róma?, 1186
magyar katolikus főpap
Wikipédia

Kristó Gyula

III. István konszolidációs kísérlete

Makacsul ellenszegült Lukács annak a pápai parancsnak is, hogy András választott győri püspököt szentelje fel és iktassa be. Hasonlóan megtagadta ezt akkor is, amikor Manfréd pápai legátus szólította fel erre.

III. Béla konszolidációja

Kevéssel 1179 előtt III. Béla súlyos összeütközésbe került András kalocsai érsekkel és annak hívével, a fehérvári préposttal. A magyar király fittyet hányva az 1169. évi pápai konkordátumra tett 1172. évi esküjének, mind a kalocsai érseket kivetette tisztéből, és megfosztotta érseki jövedelmétől, mind a fehérvári prépostot letette. Az érsek a pápához fordult orvoslatért, s ott azzal védekezett, hogy a királyi méltóságot semmiben nem sértette meg, míg III. Béla azzal magyarázta büntetését, hogy András szóban megbántotta őt. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy a király az érsek egy kijelentését maga és tisztsége elleni támadásnak, illetve sértésnek tekintette, s nem habozott az ellenakció megtételével. III. Sándor pápa 1179-ben megbocsátásra szólította fel a királyt, s indítványozta, hogy az érsek, noha az tagadta bárminemű sértés megtörténtét, szóban adjon elégtételt a királynak, s ez esetben a pápa garantálja Béla számára András érsek hűségét és engedelmességét. Ellenkező esetben a pápa kilátásba helyezte, hogy Bélától megvonja a Szentszék és maga személyes kegyét, illetve áldását, s a fehérvári egyházban, a királyi székvárosban mindenféle szertartást el fog tiltani.

III. Béla és a kalocsai érsek ellentétének különös nyomatékot adott, hogy Lukács érsek régóta, hihetően személyes indítékoktól is vezérelve, szemben állt Andrással, s már akkor megtagadta tőle a támogatást, amikor András még csak választott győri püspök volt. Tovább fokozódott a két főpap ellentéte akkor, amikor András a kalocsai érseki székbe emelkedett, s fennhatóságot akart gyakorolni az esztergomi érsek bizonyos klerikusai felett. Lukács érsek Andrást az ördög cimborájának minősítette, esküszegéssel vádolta meg, és kettős kiközösítés fenyítékével sújtotta. A vitában a pápa a kalocsai érsek oldalára állt, Andrást felmentette a Lukács által rárótt egyházi büntetés alól, s kilátásba helyezte Lukács ellenében, hogy megfosztja suffraganeus püspökeit, prépostjait és apátjait a Lukáccsal szembeni engedelmesség kötelezettségétől. III. Sándor pápa maga is terhesnek tartván Lukács merev és hajlékonyságra képtelen magatartását, hevesen kikelt az esztergomi érsek ellen: túlságosan visszaél türelmével, nem habozik vele szembeszállni, holott a pápai rendelkezéseknek alázatosan engedelmeskedni tartoznék. Közvetlen levéllel is fordult a pápa Lukácshoz, szemére vetette, hogy a Szentszék kárára cselekszik, amikor szembefordul a kalocsai érsekkel, ahelyett, hogy mindenben híven követné a pápa álláspontját. Ha Lukács nem változtat a kalocsai érsekkel szembeni magatartásán, III. Sándor a kiközösítést helyezte kilátásba.

A kalocsai érsek személye egy táborba vitte III. Bélát és Lukácsot. Úgy tűnik, hogy 1180 táján Lukács újra szerepet kapott a magyarországi politikai életben, ami a király és az esztergomi érsek kiengesztelődésére mutat. Halálukig (1188) megmaradhatott viszont a feszültség III. Sándor és Lukács között. Nem véletlen, hogy az 1179 márciusában tartott lateráni zsinaton a magyarországi egyházat a pápa pártfogoltja, András érsek képviselte. Nincs konkrét tudomásunk a magyar király és a kalocsai főpap közötti ellentét további alakulásáról, mindenesetre András 1181-ben és 1186-ban kalocsai érsekként szerepel Béla okleveleiben. Ez arra mutat, hogy III. Béla nem vitte a pápasággal való szakításig az ügyet, hiszen ezzel csak magának okozott volna kárt. Mindenesetre a pápai kúriáig gyűrűző ellentéte András érsekkel jól mutatja, hogy a királyi tekintély és hatalom elismertetésének kérdésében III. Béla a kemény kéz politikájától sem riadt vissza.

Irodalom

A III. István kori archontológia egy-két kérdésére kitér [[[Szely Lajos]]: Az „1171. évi bakonybéli összeírás”

és I. András győri püspöksége (Győr, 1914).