Andrássy különbékekérése

A Múltunk wikiből
1918. október 24.
Andrássy Gyula a Monarchia új külügyminisztere.
1918. október 27.
Andrássy Gyula külügyminiszter békefelhívása az antanthatalmakhoz.
1918. október 28.
A lánchídi csata.
A prágai Nemzeti Tanács deklarálja a csehszlovák állam megalakulását.
1918. október 29.
Budapesti munkások félórás általános sztrájkja, tiltakozásul a kormány vérengzése ellen.
A rendőrség csatlakozása a Magyar Nemzeti Tanácshoz.
A Forradalmi Katonatanács megalakulása.
Hadik János miniszterelnöki kinevezése.
Horvátország elszakadása a Monarchiától.
1918. október 30.
A Szlovák Nemzeti Tanács elfogadja a turócszentmártoni deklarációt.
A magyarországi és erdélyi Román Nemzeti Tanács megalakulása.

Andrássyt az uralkodó még október közepén Svájcba küldte, hogy kapcsolatokat keressen az antantkörökkel. Andrássy a wilsoni elutasító választ követően október 22-én érkezett vissza, és azt javasolta az uralkodónak, hogy haladék nélkül kössön békét. Az uralkodó elfogadta javaslatát és azzal a megbízással nevezte ki külügyminiszternek, hogy kösse meg a különbékét. Október 25-én a Monarchia utolsó külügyminisztere elfoglalta bécsi hivatalát.

Másnap, október 26-án Károly táviratilag értesítette Vilmos császárt: „Arra a megmásíthatatlan elhatározásra jutottam, hogy 24 órán belül különbékét és azonnali fegyverszünetet kérek.”[1] Október 27-én Andrássy elküldte a jegyzéket Wilsonhoz, amelyben az elnök október 18-i elutasító válaszában foglaltak alapján kért különbékét, illetve fegyverszünetet. Elfogadta azt, amit abban az elnök ”Ausztria-Magyarország népeinek, elsősorban a cseh-szlovákoknak és a jugoszlávoknak a jogaira vonatkozóan kijelentett. Az osztrák–magyar kormány tehát kész arra, hogy más tárgyalások eredményének bevárása nélkül, tárgyalásokba bocsátkozzék Ausztria-Magyarország és az ellenséges államok között való békéről, valamint Ausztria-Magyarország összes frontjain nyomban életbelépő fegyverszünetről, és kéri Wilson elnök urat, hogy az erre vonatkozó előkészületeket rendelje el.”[2]

Október 28-án Prágában hatalmas forradalmi tömegmegmozdulás volt. Ennek hatására a prágai nemzeti tanács deklarálta a csehszlovák állam megalakulását és az államhatalom kézbevételét. Október 30-án a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács határozatot hozott Szlovákia Csehországhoz való csatlakozásáról. Október 29-én a horvát tartománygyűlés határozatilag kinyilvánította Horvátország függetlenségét és belépését a horvát–szerb–szlovén állam keretébe. Október 31-én a galíciai ukránok kiáltották ki függetlenségüket Lembergben.

Az október 26-án Lammasch elnökletével alakult új osztrák kormány, amely még az egész Lajtán túl kormányaként mutatkozott be, tudomásul vette ezeket az eseményeket és lemondott. A Reichsrat osztrák-német képviselőiből még október 21-én alakult ideiglenes osztrák nemzetgyűlés október 30-án kimondta, hogy a Monarchia osztrák-német területein az államhatalmat átveszi. Másnap osztrák kormány alakult Karl Renner elnökletével. A birodalom osztrák felének felbomlása tehát teljessé vált, és ezt az osztrák-német politikusok tudomásul vették.

Horvátország elszakadása Magyarországtól ugyancsak befejezett ténnyé vált, a soknemzetiségű Magyarország felbomlásának tényleges folyamata pedig megkezdődött. A vezető réteg a forradalom elkerülésére új, az alsóbb rétegekhez közelebb álló politikusokat keresett, akik fedeznék a régi rezsim fenntartását. Huszár Károly, Nagyatádi Szabó István kerültek előtérbe, olyanok, akik csatlakozására a nemzeti tanács is számított. A vezető körök a hatalom átmentésére Hadik Jánost szemelték ki miniszterelnöknek.

A király ingadozott. 27-én ismét fogadta Károlyit és az ő kérésére Jászit, Garamit és Kunfit. Akkor hajlott is Károlyi kinevezésére, mégis döntés nélkül utazott Bécsbe. Károlyi abban a hiszemben kísérte el, hogy Bécsben esküt tehet. Ugyanakkor Hadik is úgy tudta, hogy ő lesz a miniszterelnök. Akiknek még ekkor a hatalom a kezükben volt, féltek a nemzeti tanács kormányra juttatásától, mert nem bíztak abban, hogy ezzel elkerülhetik a forradalmat. Erről győzte meg őket az is, hogy a nemzeti tanács mögé ezekben a napokban felzárkóztak a forradalmi szellemű tömegek. A hatalom megdöntésére készen álló katonák is tömegesen esküdtek fel a nemzeti tanácsra.

Amikor híre ment, hogy az uralkodó nem nevezte ki Károlyit miniszterelnöknek, október 28-án hatalmas tömegtüntetés követelte a Magyar Nemzeti Tanács kormányának megalakulását. A forradalmi tömeg a Várba akart vonulni, hogy követeléseit József főherceg tudomására hozza. A Bécsbe visszatért király ugyanis a főherceget, akit néhány nappal előbb tábornaggyá léptetett elő, küldte Budapestre, hogy nevében „homo regiusként” folytassa a kormányalakítási tárgyalásokat. Lukachich katonasága nem teljesítette az altábornagy parancsát és utat nyitott a Vár felé nyomuló tüntető tömeg előtt. A rendőrség azonban a Lánchídon belelőtt a felvonulókba és lovasrohamot intézett a sűrű sorok ellen. Mintegy 70 sebesültje és 3 halottja volt az összecsapásnak. A „lánchídi csata” a forradalom előjátéka volt.

Másnap, október 29-én József főherceg a király megbízásából Hadikot nevezte ki miniszterelnöknek. Hadik a még teljesen le nem járatott pártokból keresett embereket, bevette alakuló kormányába Nagyatádi Szabó Istvánt is. Programjában – kisajátítva Károlyiét – előtérbe akarta állítani az önálló magyar hadsereg azonnali megszervezését. Legfőbb feladata azonban a rendcsinálás volt, erős kézzel, főként Lukachich fegyvereire támaszkodva. Ilyen körülmények között a nemzeti tanácsot csak a forradalom juttathatta hatalomra.

Lábjegyzet

  1. A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai V. Budapest, 1956. 266–268.
  2. Juhász Nagy Sándor, A magyar októberi forradalom története. Budapest, 1945. 199

Irodalom

Az új, s egyben a Monarchia utolsó közös külügyminiszterének október végi fegyverszüneti és békeajánlataira lásd Andrássy Gyula gr., Diplomácia és világháború című már idézett emlékiratát.


Összeomlás és forradalom
A Magyar Nemzeti Tanács Tartalomjegyzék A hadsereg összeomlása és fegyverletétele