Andreas Pannonius

A Múltunk wikiből
a 15. század harmincas éveinek elején születhetett
karthauzi szerzetes, író
Wikipédia

Péter Katalin

A reformáció történelemszemlélete

Az előzmények felsorolása helyett egyetlen frappáns példa érzékeltetheti, milyen széleskörűen felhasznált ideológia-foszlányok gyűltek össze a hazai reformátoroknak az ország helyzetéről alkotott állásfoglalásában. Andreas Pannonius, Itáliában élő karthauzi szerzetes egyik munkájára lehet példaként utalni. Valamikor Hunyadi János bizalmasa volt; 1467-ben dicsőítő iratot intézett Mátyás királyhoz.[1]

A reneszánsz bölcsőjéből írja a hatalma tetőpontján álló uralkodónak: „,reményed erősítésére mindig Dávid király zsoltárát énekeljed!” És a zsidó–magyar párhuzam az egész traktátuson végigvonul. Hunyadi Jánost úgy ragadta ki Isten „ebből a siralom völgyből” , mint „Hósiás királyt”. Mátyás uralmáról Ézsaiás próféta jövendölt; a „magasságos Isten hangja Mózes által" szól hozzá; Dávid zsoltáraiból kell ismételten tanulságokat levonnia. Andeas a jelen nyomorúságáról hosszan ír, mert „ez az élet nyavalyás”, és erős szavakkal részletezi e gondolatot. Oldalakon át sorolja bűneinket; ezek nála is az „utolsó idők” tünetei. Az Antikrisztus az ő traktátusában is megjelenik, hosszan értekezik róla. Végül az „utolsó ítélet” után következő „új ég és új föld” szépségét mutatja be. A „négy birodalom” Andreas Pannoniusnál közvetlenül nem szerepel, bár a katolikus misztikában nagyon gyakran fordul elő. Egy 1456-ban Magyarországon másolt – egyébként a zsidó–magyar analógiáktól hemzsegő – kódex egyik prédikációja például a naptári év négyes tagozódását elemezve szinte költőien magyarázza az emberi történelem „négy birodalom”-ra oszlását.[2]

A hasonlóságok természetesen nem azt jelentik, hogy a magyarországi reformátorok Andreas Pannoniustól tanultak volna, hiszen a keresztény eszmerendszernek ugyanezeket az elemeit egymástól függetlenül mások is használják.

Lábjegyzetek

  1. Andreas Pannonius, Ad regem gloriosum Hungariae. Kiadta Fraknói Vilmos, Irodalomtörténeti Emlékek, I. Budapest, 1886. 25, 4, 5, 52, 91, 122.
  2. Sermiones Dominicales. I. Kiadta Szilády Áron. Budapest, 1910.