Angelosz Izsák

A Múltunk wikiből

II. Izsák, görögül Ισαάκιος Β’ Άγγελος

1156 szeptembere – Konstantinápoly, 1204 januárja
bizánci császár (uralkodott először 1185. szeptember 12-től 1195. április 8-ig, majd 1203. július 17-től 1204 januárjáig)
Wikipédia
Isaac II
1185
II. (Angelosz) Izsák bizánci császár feleségül veszi III. Béla lányát, Margitot; hozományként Nándorfehérvár és Barancs Bizánchoz kerül.
1190
február: III. Béla közvetítésével II. Izsák és I. Frigyes Hadrianopoliszban békét köt.
1191
ősz: III. Béla és II. Izsák szerémségi találkozója.
1195
III. Béla segítséget ígér II. Izsáknak a bolgárok ellen.

Kristó Gyula

Új vonások III. Béla belpolitikájában

Magának a bizánci császárnak, II. (Angelosz) Izsáknak a leveléből tudjuk, hogy Jób esztergomi érsek dogmatikai kérdésekben a bizánci uralkodóétól eltérő, latin rítusú felfogást vallott.

III. Béla hódító külpolitikája

Bizánc 1185-ben válságos helyzetbe került. Északról a Szófiáig nyomult magyarok, dél felől pedig a Thesszalonikét elfoglaló normannok jelentettek halálos veszedelmet az Andronikosz vezette birodalomra. Konstantinápolyban 1185 szeptemberében felkelés döntötte meg Andronikosz uralmát, s a császári trónra az Angeloszok dinasztiája, II. (Angelosz) Izsák (1185–1195) került. A normannokat visszaszorították, a magyarokkal pedig házassági szerződés keretében egyeztek ki. Az 1185 őszén megkötött magyar–bizánci megállapodás értelmében Izsák feleségül vette III. Béla alig tízéves leányát, Margitot, s bizonnyal az egyezség rendezte a területi kérdéseket is. Dalmácia és Szerémség immár jogilag is visszakerült Magyarországhoz, míg Béla a Duna–Száva vonalától délre, a bizánci birodalom rovására tett hódításairól akként mondott le, hogy Margitnak adta hozomány gyanánt. Izsák Margittal (Bizáncban használatos nevén Máriával) ült lakodalma megünneplésére súlyos adókat vetett ki birodalma népeire, egyebek mellett ez is kiváltotta a bizánci iga alól szabadulni igyekvő bolgárok felkelését Petar és Aszen vezetésével.


A Balkánon feszült volt a viszony a keresztesek és a bizánciak között. Izsák a trónját féltette a német uralkodótól. Mindennapossá váltak az összecsapások a Konstantinápoly felé tartó németek és az útba eső vidékek lakói között. Az élesedő helyzet hatására III. Béla visszavonta a kereszteseket kísérő magyar sereget. Ez nem nyerte el Frigyes tetszését, s 1189 karácsonyán a német császár követei Óbudán a bizánci uralkodó ellen akarták hangolni a magyar királyt. III. Bélának nem volt érdeke, hogy a veje, II. (Angelosz) Izsák által vezetett bizánci császárság mértéktelenül legyengülve német támadásnak essék áldozatul, ezért közvetítésre vállalkozott a két császár között. Része volt Bélának abban, hogy Frigyes és Izsák 1190 februárjában megkötötte a hadrianopoliszi (drinápolyi) békét, amely elhárította Bizánc feje fölül közvetlenül fenyegető német támadás veszélyét, ugyanakkor lehetővé tette a keresztesek zavartalan átkelését Kisázsiába. A Balkánon a kereszteseken kívül az önállósuló szerb és bolgár állam, Kisázsiában pedig a szeldzsukok okoztak nehézséget Bizáncnak. Az újonnan létesült két balkáni állam Bizánc rovására terjeszkedett. 1190-ben II. Izsák hadjárata a bolgárok ellen kudarccal végződött, míg Nemanját sikerült a Morava folyó mentén legyőznie. Ezt követően a bizánci uralkodó a Szávánál apósával, Béla királlyal találkozott, s bizonnyal főleg a szerb kérdés állt megbeszéléseik homlokterében. Magyarország talán már ekkor szerbiai és adriai hódításokra készült. Mindenesetre a déli irányú expanziós törekvések jele volt, hogy Bélának sikerült elérnie annak a boszniai püspökségnek a magyar fennhatóság alatti Spalato érseksége alá rendelését, amely korábban a bizánci császár hatalmát elismerő Raguzához (Dubrovnik) tartozott.

Miután 1194-ben II. Izsák császár Arkadiopolisznál súlyos vereséget szenvedett a bolgároktól, a bizánci uralkodó III. Béla segítségét kérte. Béla a minapi konfliktus ellenére hajlott a támogatás megadására, erre igéretet tett, de konkrét katonai akcióra Izsák 1195 elején bekövetkezett bukása miatt nem került sor.

Imre és III. László

  • Észak-Bulgária mellett a Fekete-tenger partvidékén, továbbá Trákiában és Makedóniában is megszilárdult a bolgár uralom, III. (Angelosz) Elek bizánci császár 1201-ben békét kötött a bolgárokkal. E bolgár terjeszkedés egészen az Al-Dunáig terjedő területet bolgár fennhatóság alá vonta, így azt a vidéket is, amelyet — mint Imre érvelt — III. Béla csak nászajándékképpen engedett át II. (Angelosz)) Izsák bizánci császárnak.
  • Még tovább növelhette Imre bizalmatlanságát a keresztesekkel szemben az a körülmény, hogy Angelosz Elek megnyerve Fülöp német király és Enrico Dandolo velencei doge támogatását, a zárai keresztes hadat arra kérte, hogy avatkozzék be Bizánc belügyeibe, ahol kevéssel korábban letaszították trónjáról Elek apját, II. (Angelosz) Izsák császárt.
  • Eközben a keresztesek, akik a Szentföld helyett a bizánci birodalom kuszált ügyeit tartották szem előtt, 1203-ban visszahelyezték trónjára Angelosz Izsákot, majd Izsák és fia, Elek halálával 1204-ben maguk a keresztesek vették birtokba Konstantinápolyt, megvetve a latin császárság alapjait.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Inkább csak következményeiben jelentős, hogy a latin keresztesek egyik vezetője, Montferrati Bonifác őrgróf feleségül vette III. Béla leányát, Margitot, II. (Angelosz) Izsák császár özvegyét.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

Ugyancsak a pápa 1223 márciusában a Szentszék különleges védelme alá vette III. Béla leányát, Margitot, II. (Angelosz) Izsák bizánci császár özvegyét, aki II. Endre király adományából jogosan birtokolta Keve várát az egész vármegyével és annak jövedelmeivel együtt, továbbá néhány Szerém és Bács megyei falut.

IV. Béla újabb birtokvisszavételei

Szerém uraként és kevei ispánként tagja volt IV. Béla udvarának rokona, Kalojan, aki III. Béla leá­nya, Margit és II. (Angelosz) Izsák házasságából született.