Angyalföld

A Múltunk wikiből
Budapest XIII. kerületének egyik városrésze
Wikipédia
Lehel téri templom

Bóna István

A késő bronzkor

Az élet először a Dunántúlon és a Pest megyei dombvidéken lendült fel. A területet a hatalmas közép-európai urnamezős kultúra népe szállta meg, és magába olvasztotta a késő halomsíros elemeket. Az új lakosság nem folytatja a hagyományokat, új telepeket létesít, új temetőket nyit. Települési súlypontjuk is más, az Érdtől lefelé, a Duna mellékén húzódód löszvidék például nem vonzotta őket. A lakosság vezető rétege lapos dombtetőkre épített, nagy kiterjedésű telepeken összpontosult, „falusi” népességük vizektől védett vagy magaslati falvakban élt. A váli kultúrának is nevezett dunántúli urnamezős csoport telepei csakhamar új, középeurópai típusú művelődés központjai lesznek. E törzsi központokat gyakran több kilométer hosszú, 5–10 méter magas földsáncokkal veszik körül (Vál, Lengyel, Regöly, Érd, Sághegy, Velem–Szent Vid-hegy stb.). A sáncokon belül mozgalmas élet folyt. – Velem (Szent Vid-hegy) telepe a környék réz- és antimonlelőhelyei révén közép-európai jelentőségű bronzműves központtá fejlődik, termékeit több száz kilométer távolságba szállítják. A nagy telepeken lassan új arisztokrácia alakul ki, az előkelők korong alakú arany ruhadíszeket, aranydiadémot viseltek, kardjuk tokját aranyveretek borították (Sághegy, Velem–Szent Vid-hegy), asztali készletük aranycsészékből állt (Angyalföld).

Erényi Tibor

A baloldal a munkapárti kormányzat kezdetén

A lakbéruzsora elleni küzdelmet a párt még 1909-ben indította meg. Ez az akció is kapcsolatban volt a választójogi politikával, ugyanis a pártvezetőség arra a megállapításra jutott, hogy a lakásdrágaság elleni küzdelem lehetővé teszi a pártagitáció eljutását a politikai élet iránt nem érdeklődő munkásokhoz. A mozgalom a drága lakbérek fizetése elleni mozgósításban és – végső fokon – a lakbérfizetés testületi megtagadásában jutott kifejezésre. Természetesen ebben az esetben a háztulajdonosnak megvolt az a joga, hogy a lakást felmondja és a lakót kilakoltassa. Mindez azonban bizonyos időt vett igénybe, amely alatt alakbért nem kapott. Ilyen körülmények között a háziúr többnyire a kiegyezés útját kereste, és megállapodást kötött a lakók érdekében fellépő szociáldemokrata bizalmiakkal vagy magával a területi pártszervezettel. A lakbérdrágaság elleni mozgalom – amely főleg az Angyalföldre terjedt ki – számos helyen a bérek mérséklésére és a bizalmi férfiak tevékenységének elfogadására, a szociáldemokrata párt népszerűségének növekedésére vezetett.

A munkásság sztrájkmozgalmai 1910–1911-ben

1910. április első felében – mintegy az 1908–1909. évi nagy és részben eredményes budapesti vasmunkásmozgalmak folytatásaként – a pesti Angyalföld egyik patinás üzemében, a Schlick vasöntöde és gépgyárban zajlott le sztrájk, amelyben a munkások jelentős része béremelést vívott ki. A sikerhez hozzájárult, hogy a bérharc kapcsán a munkások a gyárral szemben a bojkottot is alkalmazták, ami konjunkturális időszakokban jelentős fegyver a dolgozók kezében.

Pölöskei Ferenc és Erényi Tibor

1912. május 23. A vérvörös csütörtök.

A tüntetések – amelyeknek 6 halottja volt – a lefújó határozat ellenére május 23-án este és 24-én is folytatódtak. Az utóbbi napon az adott tápot a munkások elkeseredésének, hogy az angyalföldi vasgyárak tulajdonosai vonakodtak a munkába visszaengedni az előző nap sztrájkolókat.

Irodalom