Stájerlakanina

A Múltunk wikiből
(Anina szócikkből átirányítva)

románul Anina, németül Steierdorf

város Romániában, Krassó-Szörény megyében
Wikipédia
Stájerlakanina címere
1861.
A fővárosban megjelenik a Pest'budinske vedomosti című szlovák politikai lap.
Az aninai vasművek üzembe helyezése.
1892. november 28.
Bányászsztrájk az Osztrák–Magyar Államvasút-társaság aninai telepén.
1897. január 20.
Bányászsztrájk a resicaaninai bányatelepen; összeütközés a csendőrséggel.

Szabad György

A bányászat és az ipar fejlődése

Az Osztrák Államvasút Társaság a 229 ezer kat. hold kiterjedésű krassó-szörényi kincstári uradalmak területén az ország leggazdagabb feketeszéntelepeinek és óriási erdőségeinek birtokában az összbirodalom egyik legjelentősebb vasipari kombinátját fejlesztette ki a kezére került hámorokból és vasolvasztó hutákból. Az 1860-as évek elején a Magyarországon termelt vas mintegy ötödét, hatodát itt állították elő, mégpedig egyre korszerűbb technikával, amit jól jellemez, hogy 1862-ben Aninán – üzemszerűen először hazai földön – már koksszal olvasztották vasat.

Katus László

A bányászat és a nehézipar

Legfejlettebb nehézipari vidékünk a kiegyezés idején Krassó-Szörényben az Osztrák–Magyar Államvasúttársaság uradalma volt, ahol az 1850–60-as években az akkori Magyarország legnagyobb és legkorszerűbb nagyipari üzemcsoportja alakult ki: szén- és vasbányák, vasolvasztók, hengerművek és öntödék (Anina és Resica), gépgyár (Resica) és egy sor kiegészítő ipari üzem (kokszgyár, téglagyár, kénsavgyár, olajfinomító), főleg francia tőkével és francia szakemberek közreműködésével. Ttt volt jól kokszolható, magas kalóriatartalmú feketeszén, korán létrejött a vasúti összeköttetés, s rendelkezésre állt a korszerű nagyipari vállalkozás egyéb fontos kelléke is: a tőke, a vállalkozói és műszaki szakismeret, az újítási készség. Az aninai és a resicai vasművek honosították meg hazánkban a modern vasipar legfontosabb műszaki újításait: 1862-ben Aninán olvasztották először koksszal vasat, Resicán helyezték üzembe 1868-ban az ország első Bessemer-konverterét, 1876-ban a Martin-acélgyártást, 1889-ben pedig a tégelyacélgyártást vezették be. Aninán és Resicán épültek hazánk első igazán modern, fémköpenyes nagyolvasztói. 1880-ban az Államvasúttársaság hengerelt áruinak 60%-a már acél volt. A 80-as években ez a 13–15 ezer munkást foglalkoztató vállalat adta a vaskohászati termelés 25–26%-át.

A településhálózat fejlődése

A 19. század második felében kibontakozó tőkés fejlődés nyomán egyrészt az ipari és kereskedővárosok, forgalmi központok indultak gyors fejlődésnek, másrészt – különösen a bánya- és nehézipari vidékeken – szinte teljesen új városok és települések nőttek nagyra (Resica, Anina, Petrozsény, Salgótarján stb.).

Az urbanizáció meggyorsulása

Iparosodásunk korai szakaszában elsősorban a bányászati és vasipari központok (Resica, Anina, Salgótarján, Diósgyőr, Zólyom) növekedése volt gyors ütemű.

Hanák Péter

A szervezkedés és az osztályharc erősödése az 1890-es évek elején

1892-ben sztrájkba lépett a Budapesti Fegyver- és Gépgyár 1600 munkása, harcukat a Schlick-gyár vasöntői is támogatták. A sztrájk oka a munkabérek csökkentése, a réginél szigorúbb munkarend bevezetése volt. Hasonló okból sztrájkoltak 1893-ban az újpesti pamutgyár, az Első Magyar Csavarárugyár munkásai is. 1894-ben 5000 asztalos sztrájkolt 10 héten keresztül a munkaviszonyok megjavításáért. 1892-ben a petrozsényi román és magyar bányászok, majd az Osztrák–Magyar Államvasút-társaság aninai bányatelepének 2700 bányamunkása lépett sztrájkba.

A városi és a falusi munkásság sztrájkharcai 1896–1897-ben

Nagy jelentőségű sztrájkmozgalom zajlott le 1897 januárjában a resica-aninai bányatelepen. A resicai bányában 1896. december végén súlyos katasztrófa történt, 69 munkás életét vesztette. A bányaszerencsétlenség után újabb csapás érte az amúgy is elkeseredett és elégedetlen bányamunkásokat. A bányatársaság vezetősége elhatározta, hogy felemeli a bányászok béréből levont nyugdíjjárulékot, tíz évvel meghosszabbítja a nyugdíjhoz szükséges korhatárt. Emiatt 1897. január 20-án több mint kétezer bányász megtagadta a munkát, s az asszonyokkal és gyermekekkel együtt az igazgatóság épülete elé vonult. A vezérigazgató a csendőrséget mozgósította. A váratlan beavatkozás még jobban felingerelte a tömeget, megrohanták a csendőröket. A sortűz 20 bányászt terített le, közülük 11 a helyszínen meghalt. A munkások ekkor megostromolták az igazgatósági épületet és csak a sebtiben küldött csendőri és katonai erősítés mentette meg a bányatársaság urainak életét. Másnapra elnyomták a bányászzendülést. A bányászok követeléseit nem teljesítették, vezetőiket bebörtönözték.

Katus László

Az egyes iparágak fejlődése

Fájl:A vas- és acéltermelés alakulása Magyarországon (1865-1918).jpg
A vas- és acéltermelés alakulása Magyarországon (1865-1918)
Az ősi múltú vaskohászat az 1890-es években a nagy átalakulás és a gyors fejlődés időszakát élte. Ekkor vált uralkodóvá a modern vasipart megalapozó két fontos technikai újítás: a koksszal való vasolvasztás és ez acélgyártás. Ezeket az újításokat az Osztrák–Magyar Államvasúttársaság resicai és aninai vasműveiben már az 1860–1870-es években bevezették, így ez a vállalat az 1890-es évekig mind a termelés volumenét és minőségét, mind műszaki fejlettségi szintjét illetően a magyarországi vasipar élén haladt.

Hanák Péter

Az osztályharc fellendülése. Az 1904. évi vasutassztrájk.

1903-ban a 800 kisebb-nagyobb bérmozgalom közül kiemelkedett a kispesti Hofherr és Schrantz gyáriaknak a bécsi testvérvállalat munkásaitól támogatott többhetes sztrájkja; az újpesti jutagyáriak, zömmel munkásnők, bérharca; a fővárosi építőmunkások nyári és a szállítómunkások őszi nagy sztrájkja; az aninai, dorogi, tokodi, salgótarjáni bányászok munkabeszüntetése.