Apor István

A Múltunk wikiből
†1706
Erdély kincstartója
Magyar Katolikus Lexikon

R. Várkonyi Ágnes

A túlélés esélyei

A malomépítés vagy -vásárlás jó beruházás, amint azt Batthyány Ádám, Bethlen Miklós, Apor István vagy Szirmay András gazdálkodásának példája mutatja.

Pénz- és hitelviszonyok: az 1657–1659. évi pénzreform és következményei

Nagy pénzügyleteket bonyolít le Kollonich, Montecuccoli, Széchényi György győri püspök, Horvátországban Zrínyi Petronella, Erdődy György, Erdélyben Apor István, Páter János és mások.

Adó- és kereskedelempolitika

A kereskedelmi kulcspozíciók egy része az 1670-es évek végén fokozatosan a hivatali nemesség kezébe kerül. Így jut előnyökhöz a sókereskedelemben Teleki Mihály, kapja meg az összes harmincadok bérletét Apor István, és alakít 1680-ban marhakereskedelmi kompániát több főúr.

Földbirtokmegoszlás

Apor István 17 gazdaságból álló, összesen 655 örökös jobbággyal és 175 zsellérrel népes birtokát különböző forrásokból szedte össze: beházasodással, pénzkölcsönzéssel és nagyrészt kereskedelemmel.

A majorsági gazdálkodás változásai

Apor gazdaságában az allodiális rétekkel és szőlőkkel szemben a szántóföld vezet, jövedelmet elsősorban a gabonafélékből, főleg a búzából várt.

A földesúri officinák és kereskedelem

Bérletek és vállalkozások kincstári támogatással

  • Fejenként 500–500 forint részvételi tőkével több főúr – közöttük Bethlen Miklós és Apor István – juh- és méhkereskedésre társulva élvezte a fejedelmi hatalom támogatását.
  • Érdekes példa a korai vállalkozók társadalmi összetételére a tordai malomtársulat. A tordai malmot 1674-ben malmosgazdák 1600 forintért építették, s az évi 1200 forint hasznot részvételük arányai szerint osztották el. Az állam támogatását az egyik részvényes, Teleki Mihály biztosította. Később Torda vármegye főispánja, Apor István is részes lett 160 forint erejéig a vállalkozásban.

Főurak és köznemesek

Esterházy Pál naplójából tudjuk, hogy nevelője durván bánt vele, lógó tejfogát kalapáccsal ütötte ki, Apor Istvánt verték, Cserei tájékoztat róla, hogy a seprés, fűtés, vízhordás az udvarban szolgáló kamasz úrfik feladata volt.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

  • Erdélyben Apor István kincstartó és Bethlen Miklós kancellár harcolt – polgárokból, parasztokból álló érdekcsoportok élén – egymással a tordai négykövű nagy malomért. Bethlen attól sem riadt vissza, hogy a malmot fegyveres hajdúival éjnek idején megrohamozza, és tulajdonosaitól erővel elvegye. Az ügy megjárta az országgyűlést és a császári íróasztalt, végül a Habsburg-állam és Rabutin generális, erdélyi katonai parancsnok fegyveres végrehajtása döntött, de nem Véglegesen, mert még Rákóczi állama is foglalkozott az üggyel.
  • I. Lipót tudatosan igyekszik a magyar arisztokráciát magához láncolni. Mert, mint Apor István grófi diplomájában (1696) mondja, „miként az ég harmatát, a nap pedig fényét és ragyogását az útjába eső tárgyaktól megtagadni nem tudja, ellenkezőleg ajándékait velük megosztja”,[1] olyképpen ő is az érdemek dicséretét és a megtisztelések fényét árasztja rá alattvalóinak tapasztalt erényeire.

Fejedelmi jobbágypolitika, bányászmozgalmak

Erdélyben 1707 nyarán végletes küzdelem bontakozott ki a központi és a rendek között. Míg az Erdélyi Tanács segesvári és kolozsvári ülésein a jobbágyaikat a zászlók alól hazakövetelő földesurak igényeit nem utasították el, sőt pártolták, a központi hatalom csak a külső országokba futott jobbágyok megkeresését és visszahozatalát segítette. Ugyanazokat a csíki jobbágyokat, akik tatár rabságba hurcolt hozzátartozóik kiváltására kapott kölcsön fejében kötötték le magukat örökös szolgálatra a császárpárti Apor Istvánnak, felszabadította és szabadságukat törvénnyel szentesítette.

Földesurak, főtisztek, vállalkozó nemesek

Erdélyben Teleki Mihály az egyetlen számottevő főúr, aki nem zárkózott Rabutin parancsára Szebenbe, hanem kővári főkapitányságából Rákóczi táborába ment, kikötve, hogy a család megkapja a kővári váruradalmat. Különben minden jelentősebb erdélyi család, a politikai testületek képviselői, a vármegyék főispánjai és a székely székek elöljárói – néhány Brassóba zárkózón kívül – házuk népével együtt Szebenben kerestek védelmet. Itt nézték végig 1703 novemberében a szászok vezetőjének, Hans von Harteneck királybírónak a kivégzését, hogy azután hosszú hónapokat, sokan éveket töltsenek a városi fogság mostoha körülményei között. Rabutin generális kényszerkölcsönökre kötelezte őket, sőt 10 ezer forintos megajánlásokat szedett be tőlük. Bánffy György gubernátor és Apor István kincstartó 30–30 ezer, Bethlen Miklós kancellár 20 ezer forintot volt köteles adni, részben ezüstkészletben, részben ékszerekben.

Intézmények, iskolák, nyomdák, könyvtárak

Erdélyben Apor István még régi módon, a fejedelmi udvarban nevelkedett.

Művészetek

A művészi vasöntésnek Európában a 17. században már kibontakozó gyakorlatára Magyarországon és Erdélyben halvány nyomok utalnak: Apor István, a csíki vashámor bérlője Bécsből hozatott vasöntő mintákat.

Lábjegyzet

  1. Idézi: Bíró Vencel, Altorjai báró Apor István és kora. (Cluj) 1935. 27,

Irodalom

Bíró Vencel, Gróf Altorjai Apor István és kora (Cluj, 1935)