Aragóniai Simon

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Esztergomi vár

Kristó Gyula

Világi előkelők

  • A Nagymartoni család eleinek Magyarországra kerüléséről Ákos mesterrel szemben Kézai Simon tartott fenn megbízhatóbb információt. Míg Ákos mester szerint Simonnak és testvérének, Mihálynak a nemzetsége, amelyet Nagymartoninak (Mortundorf) neveznek, II. Endre idejében jött be Spanyolországból, addig Kézai úgy fogalmazott, hogy ugyanez a nemzetség Konstanciával, Aragónia királyának lányával, Imre király feleségével érkezett katonák kíséretében az országba.
  • Tota testvére, Simon II. Endre idejében telepedett meg Magyarországon. Tota halála után annak birtokai reá szálltak, s mind ő, mind fiai vezető szerepet játszottak Magyarországon. A latin Simon már 1220-ban Béla herceg tisztségviselői sorában ispánként szerepel, II. Endre 1223-ban földdel adományozta meg, 1232-ben pedig hatalmas összegért, 500 márkáért maga Simon vásárolt egy falut. 1243. évi oklevél említi a spanyol Simon comes különböző követségekben teljesített szolgálatait.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

  • 1223-ban az uralkodó az Aragóniából beköltözött Simon comesnek, a Nagymartoni család ősének a Sopron megyei Röjtökőr földet juttatta, amely nevéből következtetve akkor vagy korábban királyi őrök (határvédők) földje lehetett.
  • Ugyanez a Teha zsidó aragóniai Simon ellenében 1228-ban magáénak mondta a Sopron megyei Röjtökőr földet, amelyre Simonnak 1223-ból királyi adománylevele volt. Teha is királyi oklevélre hivatkozott állítása igazolására, de mivel többszöri felszólítás ellenére sem mutatta be, maga II. Endre minősítette ezt az állítólagos diplomát hamisnak.

Az egyházi nagybirtokosság politikai sikerei II. Endre uralkodásának utolsó éveiben

  • A siker csak rész­leges volt, s a király bizonyos vezető egyházi férfiak közbenjárására is csak annyit tudott elérni, hogy az érsek augusztus 20-ig felfüggesztette az egyházi tilalmat és kiközösítést. II. Endre maga sem volt elégedett ezzel az eredménnyel, ezért május 16-án a pápához intézett levelében panaszt emelt az eszter­gomi főpap részéről őt ért megszégyenítés miatt, s követséget menesztett a pápához Dénes nádor, az Ara­gó­ni­ából bevándorolt Simon győri ispán és a johanniták rendfőnöke sze­mé­lyé­ben. IX. Gergely júniusban uta­sí­totta az esztergomi érseket az egy­házi fenyíték felfüggesztésére, és a magyarországi helyzet kivizsgálására Pecorari Jakab praenestei püspököt küldte pápai követként széles jogkörrel Magyarországra, akit azonban azzal a joggal nem ruházott fel, hogy II. End­rét interdictum alá vethesse, ezt a pápa magának tartotta fenn.
  • A királyi pénzügyigazgatás élén továbbra is bérlők áll­tak. Jól mutatja ezt, hogy az Ausztriából Magyar­or­szágra jött zsidó Teha comes éppen 1232-ben kért engedélyt az uralkodótól arra, hogy apja által adományul bírt Besenyő nevű faluját igen magas összegért, 500 márkáért eladhassa aragóniai Simon comesnek, mivel a királyi (pénzverő) kamara bérlése kapcsán bizonyos összeggel hátralékban maradt.

IV. Béla újabb birtokvisszavételei

Egy 1238. évi királyi oklevélben nyíltan utal arra, hogy a visszavétel az Imre és Endre királyok idején tett ado­mányokra terjed ki. A III. Béla kori birtokviszonyok visszaállítása érdekében azonban a korábbinál szé­lesebb körű restaurációs politikával kísér­le­tezett IV. Béla. Nemcsak a felesleges és haszontalan örök­a­dományok elvételére szorítkozott, hanem a birtokok vizsgálata kiter­jedt az örökadományok mellett a szer­viensek, a várnépek, a királyi udvarnokok és egyéb más jogállású emberek föld­in­gat­la­nára is. Nem kímélte a visszavétel az arisztokratákat sem. Újra vett el birtokokat a korszak egyik leghatalmasabb magán­bir­to­kosától, Csák nembeli Miklós comestől, továbbá a szintén előkelőnek számító Aragóniai Simon­tól.

A tatárok Magyarországon

Batu serege Óbuda felperzselése után Esztergom ellen fordult. Esztergomban a magya­rok nagy sokasága vonta meg magát, gaz­dag polgárok, katonák, nemesek és úrnők, akik bizonyosak voltak abban, hogy sikerrel állnak ellen nemcsak a tatá­rok­nak, de akár az egész világnak is. Az esztergomiak elbizakodottsága megbosszulta magát. A tatárok bekerítették a várost, foglyaikkal a várfalakat meghaladó magas­ságú rőzsehegyet építettek, s harminc ostromgépük éjjel-nappal okádta a követ. A város­ban zavar támadt, a magyarok, a franciák és az olaszok, vagy talán vallonok (Lom­bardi), felgyújtották a külvárosok faházait, s vissza­vonultak a palotákig, ame­lye­ket szintén megvívtak a tatárok. Esztergomban egyedül a várhegyen épült vár állott ellen nekik, amelyet az aragóniai származású Simon vezetésével szám­szer­í­já­szok védtek sikerrel. Esztergom után a tatárok Székesfehérvár ellen fordultak, a kül­város házait felégették, de a várost nem sikerült elfoglalniuk, mivel a hirtelen jött olva­dás meg­törte a jégpáncél erejét, s a mocsaraktól körülvett Fehérvár nem volt meg­közelíthető számukra.