Arató Endre

A Múltunk wikiből
Budapest, 1921. november 8. – Budapest, 1977. augusztus 30.
történész
Wikipédia

Mérei Gyula

Előszó

Köszönet illeti Niederhauser Emilt az oly korán elhunyt Arató Endre szövegének gondozásáért (ideértve a tájékoztató apparátus elkészítését is), továbbá Miskolczy Ambrust azért, mert felhasználásra átengedte kéziratos bölcsészdoktori értekezését, valamint az Erdély külkereskedelmére vonatkozó statisztikák összeállításáért, nemkülönben az erdélyi mezőgazdaság és a birtokviszonyok történetéről szóló legfontosabb, újabb román nyelvű szakirodalom rendelkezésre bocsátásáért.

Művei

A nem magyar népek nemzeti ideológiája és mozgalmai a polgári fejlődés kezdetén (1790–1792)

A nem magyar népek viszonya a magyarokhoz és mozgalmaik polgári jellegének erősödése (1792–1840)

A nemzeti ellentétek kiéleződése a polgári forradalom előtt (1840–1848)

A magyarországi nem magyar népek kulturális élete

Egyéb művei

A klasszikusok és Révai József munkáin kívül a régebbi és a felszabadulás, leginkább azonban az 1948 után megjelent szakirodalom eredményeit hasznosította kritikusan korszakunk történetének első marxista tudományos összefoglalása, az 1961-ben megjelent egyetemi tankönyv: Magyarország története 1790–1849. Szerkesztette Mérei GyulaSpira György. (Írta: Arató Endre, Benda Kálmán, Mérei Gyula, Spira György, Varga Zoltán. Budapest, 1961.) A korábbi irodalomhoz képest a legtöbb újat nyújtotta elsősorban a gazdaság- és a társadalomtörténet terén, a paraszti osztályharcnak és a nemességre gyakorolt hatásának bemutatásával, a nemzetiségi kérdés, a nemzeti mozgalmak és kölcsönhatásos kapcsolataik történetének, irodalom és politika egymást segítő tevékenységének rajzával. A kétkötetes, ismeretterjesztő összefoglalásnak: Magyarország története. Szerkesztette Molnár ErikPamlényi ErvinSzékely György. 1. kiadás (Budapest, 1964) korszakunkkal foglalkozó része (szerzője 1795-ig: Vörös Antal, 1795–1849: Varga János) jelentős mértékben az egyetemi tankönyvre épült. 1965-ben került ki a nyomdából a tankönyv második, javított kiadása. Ez már mentes az első kiadásban még fellelhető olyan nacionalista maradványoktól, mint amilyen a bécsi udvar gazdaságpolitikájának lényegét a „gyarmatosító” vámpolitikában felfedező megállapítása volt. Kiküszöbölődtek a dogmatikus, sematikus szemlélet hatását tükröző, egyébként elenyésző számú hibák is. A tankönyv mindkét kiadása említette ugyan azt, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet Magyarországon a kelet-európai fejlődés útján haladt, de nem rajzolta meg ennek az útnak a régió valamennyi országában közös, jellemző lépéseit, és alig szólott az általános fejlődési irányzaton belül a magyarországi és erdélyi sajátos vonásokról. Mindezek ellenére a legtöbb vonatkozásban kötetünknek szilárd alépítményéül szolgált.


A magyar szakirodalomból a kelet-közép-európai vonatkozásokra a marxista komparatisztika módszerével lásd: Arató Endre, Kelet-Európa története a 19. század első felében (Budapest, 1971); a magyarországi népek nemzetté válásának kérdésére és nemzeti mozgalmaira lásd: I. Tóth Zoltán, A soknemzetiségű állam néhány kérdéséről az 1848 előtti Magyarországon (MTA Társadalmi-Történeti Tudományok úsztályának Közleményei, 1956. 4); Arató Endre, A feudális nemzetiségtől a polgári nemzetig. A magyarországi nem magyar népek nemzeti ideológiájának előzményei (Budapest, 1975); Arató Endre, A nemzetiségi kérdés története Magyarországon. I. 1790–1840, II. 1840–1848 (Budapest, 1960). Régebbi összefoglalás Jászi Oszkár, A nemzeti allamok kialakulása és a nemzetiségi kérdés (Budapest, 1912), amely még kielégítőnek tartotta volna az 1868:XLIV. tc. következetes végrehajtását. Az 1945 utáni külföldi szakirodalom kritikájára lásd: Arató Endre, A nemzetfogalom és a nacionalizmus története a mai amerikai és nyugatnémet történetírásban (Világtörénet. Tájékoztató a külföldi történeti irodalomból, 17. 1968); Gy. Mérei, Die Idee der europäischen Integration in der westdeutschen bürgerlichen Geschichtsschreibung (Studia Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 57. Budapest, 1965).