Aurel Popovici

A Múltunk wikiből

Aurel Constantin Popovici

Lugos (Krassó megye), 1863. október 16. – Genf, 1917. február 9.
hírlapíró
Wikipédia
Aurel Popovici szobra Genfben
Aurel Popovici szobra Genfben
1893. augusztus 31.
A Replica per Aurel C. Popovici ellen.

Hanák Péter

Agrárkérdés, nemzetiségi kérdés. A Memorandum-per.

1891 elején a bukaresti egyetemi ifjúság megalakította a „Románok kulturális egységének ligáját”, a Liga Culturalăt, a román nemzeti egység és szolidaritás gondolatának ápolására és propagálására. A liga kezdeményezésére a román egyetemisták röpirattal fordultak külföldi társaikhoz, a „holnap Európájához”, feltárták előttük a magyarországi románok helyzetét. A röpirat a magyar diákok részéről heves vitát váltott ki. A Replica című viszontválaszban Aurel O. Popovici összegezte a román nemzeti sérelmeket, de hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére sem kívánnak elszakadni, mert a Monarchia fennállása a románoknak is érdekük. Szükségesnek tartják azonban a birodalom demokratikus föderatív átalakítását.

Az 1892. évi választások idején a Román Nemzeti Párt komitéja is alkalmasnak tartotta a pillanatot a Memorandum benyújtására. Az emlékirat rámutat a románok politikai passzivitásának okára: a román nép nem tudja elfogadni az 1867-es rendszert, amelynek „egyetlen célja a magyar faji uralom” biztosítása. Majd felsorolja a románokra sérelmes törvényeket és rendelkezéseket; kiszorításukat a közigazgatásból, az állami posztokról, és a kulturális elnyomás, főként az iskolai magyarosítás okozta sérelmeket. A Memorandumot 1892 májusában 300 tagú küldöttség vitte Bécsbe. Ferenc József azonban nem fogadta őket, a Memorandumot olvasatlanul átküldte a magyar kormányhoz, amely ugyancsak felbontatlanul visszajuttatta a komité elnökének, Ioan Ratiu ügyvédnek. Ez az ügyrendi liberalizmus azonban egyik felet sem elégítette ki. A magyar nacionalista túlzók a román „hazaárulók” megbüntetését követelték, mire Szilágyi leszögezte, hogy bárkinek jogában áll az ország bármely alkotmányos tényezőjéhez kérvénnyel fordulni. Amiben a magyar ellenzék erélytelenséget látott, abban a román komité újabb sérelmet. Az elutasítás után a Memorandumot megjelentette a sajtóban, és több nyelvre lefordítva, külföldön is terjesztette. Erre az ügyészség „sajtó útján elkövetett nemzetiségi izgatás” címén vádat emelt a román nemzeti komité tagjai ellen.

1893 őszén zajlott le a Replica-per. Popovici hiába hivatkozott arra, hogy ő nem izgatott a Monarchia, illetve Magyarország egysége és fennállása ellen, csupán reformprogramot terjesztett elő; izgatásért négy év államfogházra ítélték. Ekkor Popovici Romániába távozott.

Dolmányos István

Ellentétek az alkotmánybiztosítékok miatt

Kristóffy 1907 februárjában kelt memorandumában mert először újabb kormányt ajánlani a kabinetirodának. A trónörököshöz húzó nemzetiségi politikusokat ekkor szólították kollektíven Bécsbe, s ezzel végleg kialakult a „Grossösterreich-csoport” magyarországi együttese, Ferenc Ferdinánd „műhelye”, a Belvedere-kör fontos része, amelybe Kristóffyn és pártfogoltjain kívül Hodža szlovák, Vaida-Voevod és Popovici román, valamint Steinacker bánsági német politikus is beletartozott. Ez a kollektíva jóhiszeműen, de népeik politikai érdekeinek helytelen megítélésével, hajlandó volt az autokrata Ferenc Ferdinánd támogatására, idealizálására és többek között a magyar alkotmánybiztosítékok ellen folytatott küzdelmének segítségére. A nemzetiségi politikusok pártprogramjukat, a demokratizálást vélték szolgálni a bizalmas jellegű kollaborációval, de gyakorlatilag a leglojálisabb, legkonzervatívabb politikával érintkeztek. Szereplésük ellentmondásossága hosszú ideig körükben, sőt a későbbi nemzetiségi történetírásban is kevéssé tudatosult.

Katus László

A románok

A trónörökös politikai tanácsadói közé tartozó Aurel Popovici 1906-ban megjelent „Die Vereinigten Staaten von Gross-Österreich” című könyvében publikálta az etnikai alapon föderalizált osztrák birodalomra vonatkozó elképzeléseit. Ezekben az években nem egy román politikus vélekedett úgy, hogy a román kérdés megoldásának, a Kárpátokon inneni és túli románság egyesülésének legjárhatóbb útja a Habsburg-monarchia föderatív átalakítása lenne, Románia csatlakozásával.

Műve

Külpolitikai aspektusa folytán is érdekes Aurel Popovici, Die Vereinigten Staaten von Groß–Österreich (Leipzig, 1906),