Az Árpád-fiak szállásrendje és a dukátus

A Múltunk wikiből

Árpád eredeti partvonala körül, a Duna észak-déli szakaszának mellékvizeinél Árpád családtagjai váltották szállásaikat.

Leventét nem számolva, az első fiú, Tarhos, valószínűleg a Kapos–Sárvíz mentén végzett ingamozgást; nyári szállása a hegyvidéki Tarras faluban, a téli Tolnavár közelében, a Duna mentén fekvő Tarhacsia-pusztánál lehetett. Fia, Tevel, szállásainak a Sárvíz alsó és középső szakaszánál két Tevel falunévben maradt emléke. Az unoka, Tormás, nyári és téli szálláspárját két Tormás falu jelzi Tarhoséi közelében. E helyek Tolna megyében feküdtek, amelynek uradalmai a 12. század elejéig jórészt a szenior hercegek kezén voltak.

A második fiú, Üllő, látszólag a Duna bal partján, a Pest melletti Üllő és a Kalocsa melletti Ölle között végzett ingamozgást; Üllő fiának, Tasnak két Tas nevű szállása jelzi a szállásváltó út két végpontját, az egyik Vác, a másik Kunszentmiklós, illetve Szigetfő közelében.

Árpád harmadik fiának, Jutasnak és Fajsz nevű unokájának a Jutas és Fajsz helynevek tanúsága szerint a Kapos–Sárvíz mellékágainak eredeténél, Veszprémben és Somogyban feküdtek nyári szállásai.

A negyedik fiú, Zolta, szállását idéző Zolta falu a Duna Kalocsánál kiágazó hosszú mellékága, a Vajas közelében feküdt, valahol Apatintól keletre; északabbra, a Vajas rétségeiben Taskony helynév őrzi fia szállásának emlékét, ami egy Bodrog megyére kiterjedő Vajas-parti ingamozgásra mutat.

Úgy tűnik, hogy KalocsaTolna magasságában volt az a központ, ahol Árpád négy fiának partvonala találkozott; méltán feltehető, hogy Kalocsa már a X. század elején családi központ, tanácskozóhely volt.

Bizonyosan Árpád családjának jutott osztályrészül Baranya megye, ahol Árpád szállása, és Fejér megye, ahol szállásváltó útja igazolható. E két megyében Árpád fiainak és unokáinak neve ugyan nem található meg, viszont fellelhetők az Árpád nagyapjától, Elődtől leszármazó Szabolcs nevét idéző falunevek; a Pécsi-víz eredeténél Mecsekszabolcs, torkolatánál Drávaszabolcs, Fejér megyében, a Csepel-sziget bejárójánál pedig Pusztaszabolcs fekszik, és a krónikák szerint a Vértes lábánál fekvő Csákvárt is eredetileg Szabolcsvárnak nevezték.

A Szabolcstól származó Csák-nem Fejér megyei szállásbirtokainak az Árpád-fiak szállásai közé ékelődése már eddig is azt a gondolatot ébresztette, hogy az Árpádokkal rokon nemzetségről van szó. Ha Szabolcs Előd későszülött fia vagy unokája volt, akkor nyilvánvaló, hogy korban megelőzte Árpád fiait, és a magyaroknál dívó szeniorátusi utódlás szerint ő következett rangban Árpád után.

Hogy ez valóban így lehetett, azt a trónörökös országrészének, a dukátusnak a birtoklása is valószínűsíti.

A dukátus, a trónörökös önálló országlása, az eurázsiai társadalmakban általánosan megfigyelhető jelenség. Eredetét onnan veszi, hogy az uralkodó a hódolt népek, illetve a hódított területek feletti uralmat a trónörökösnek adja át uralkodói tapasztalatok és jövedelem szerzése végett. Ismeretes ez a rendszer a türköknél, valamint a nyugati türk birodalomból kivált Kazár Birodalomban, s jelentkezik a kazár függésből önállósult magyar nomád társadalomban is. De találkozunk vele a kora feudális európai királyságokban is, és Angliában napjainkig él e hagyomány a walesi herceg címében.

Magyarországon a trónörökös a magyarokhoz csatlakozott három kabar törzs feletti uralmat nyerte el. Anonymus a hagyomány alapján még tudott róla, hogy Magyarországon a kazárok Biharországban, a bihari dukátusban laktak, amely a Tiszántúl északi részére terjedt ki, s ez a rész a honfoglalás után Árpád trónörökösének uralma alá jutott. Anonymus azonban ezt az igaz magot hibás feltevésekkel kombinálva építette be honfoglalás-történetébe.

Sorozatos félreértést követett el, amikor a hagyományban élő ország szót „modern” jelentésében értelmezte.

Tudvalevő, hogy az ország szó, amely a Halotti Beszédben még uruszágnak hangzott, az úr szóból ered. Az úr szó latin megfelelője a 12. század közepéig a dux volt. Dux szóval jelölik forrásaink a hercegeket, de az őskrónikában septem duces, azaz „hét úr” volt a neve a hét vezérnek is. A magyar hagyomány Örs-úr törzsfő megnevezésében meg is őrizte az úr címet. Nyilvánvaló, hogy a -ság~-ség, illetve -szág képzővel képzett ország szó eredetileg az úr alá tartozó törzsi területet, illetve dukátust jelentett, hasonló jelentéskörrel, mint a püspökség szó. (Az ország szó 'urak összessége, királyi tanács, országgyűlés' jelentése csak a késő középkortól mutatható ki, s így nyilvánvalóan másodlagos.) Anonymus korában az ország szó 'törzsi terület' jelentése már elhalványult, s amikor ő a hagyományból arról értesült, hogy Magyarország területén valaha országok voltak, ezeket honfoglalás előtti országokként értelmezte. Valójában a nála ducatus megjelöléssel szereplő országok: Ménmarót kazár lakosságú bihari dukátusa, amely azonos Zolta trónörökös országával, Gyalu erdélyi dukátusa, amely azonos Gyula törzsfő országával, Galád marosi dukátusa, amely azonos Ajtony törzsfő országával, Salán Tiszán inneni dukátusa, amely megfelel Ónd törzsfő országának, végül Zobor nyitrai országa, amely Hülek fiai, helyesebben Árpád fia Üllő foglalása révén vált másik dukátussá, egytől egyig X. századi „országok”, visszavetítve a honfoglalás előtti korba. Ezek a X. századi „országok” általában már nem feleltek meg az elsődleges törzsi területeknek, hanem azokat az uralmi területeket tükrözik, amelyeket a X. század eleji erőviszonyok alakítottak ki. Közülük talán a bihari és nyitrai dukátus az, amely leginkább őrizte törzsi kereteit, lévén ez a „hétmagyar” törzstől eltérő etnikumok területi szervezete, amely ráadásul mindvégig az Árpádok kezén volt.

A dukátus nem összefüggő terület volt, hanem legalább három elkülönülő tömbből állt. Az XI. századi adatok szerint egyik tömbje a Tiszántúl felső részén, Bihar és Szabolcs megye körül, a másik Nyitra megye körül feküdt, a harmadik az Al-Duna mellett valószínűsíthető. Bár a dukátus elvben a trónörököst illette, ő öccseit is részeltette benne. A X. században, amikor a keleti kereskedelem ütőere a Felső-Tisza vidékén át haladt, a trónörökös a jövedelmezőbb szabolcs-bihari részt tartotta fenn magának, a Kazár Birodalom bukása (965) után, a Duna-deltánál kialakult kereskedelmi központ virágzása idején (969 körül) az al-dunai részt választotta; 1050 után viszont, amikor a nyugati kereskedelem vált jelentősebbé, a nyitrai részt részesítette előnyben.

A bihari dukátust valószínűleg Árpád trónörököse, Szabolcs szervezte meg, mert az ő nevét viseli a Tisza-parti hatalmas szabolcsi földvár, amely hercegkorában téli udvarhelye lehetett, míg nyári szállását a Nagyvárad mellett fekvő Szabolcs faluban tarthatta. Szabolcsot Árpád fiai követték a dukátusban; nevük többnyire egy-egy rév melletti helynévben maradt fenn.

Az Árpád-fiak nevéből képzett helynevekből a következő utódlás rekonstruálható a bihari és a nyitrai dukátusban: amíg Biharban és a Nyírségben Szabolcs, s az Al-Dunánál az idősebb fiú, Tarhos országolt, addig öccse, Üllő (Jelech, Jelő, Hülek) Nyitrában rezideált. Szabolcs után Tarhos, az ő halála után Üllő kerülhetett Biharba. Itt a folyamatosság látszólag megszakad, mert Jutas dukátusi szereplésére biztos utalás nincs, és Árpád negyedik fia, Zolta helynévben csak Bihar nyírségi részén igazolható; vele egy időben viszont Tarhos fia Tevel csak a nyitrai dukátus Vágon túli részén. Zolta halála után valószínűleg Üllő fia Tas került a helyére, a Nyírségbe, és Zolta fia Taksony a Vágon túlra. Maguk a bihari, illetve Körös melléki és Nyitra-parti részek átmenetileg törzsfők uralma alá is juthattak.

Anonymus a dukátus birtokosairól rendelkezett némi hagyományokkal, de ezeket csak mint motívumokat érvényesítette regényes gestájában. Mivel az Árpád-házi királyok Zolta fiától, Taksonytól származnak, Zoltát tette meg Árpád trónörökösének, és vele indította a bihari dukátust. Szerepel nála ugyan Szabolcs is, mint Szabolcsvár építője, és Tas, mint a szabolcsi Tasvára birtokosa, de ő ezt a két „herceget” (urat) a hét vezér (hét úr) között szerepelteti. Üllő a gestában Hülek néven Nyitránál szerepel, de nem mint Árpád fia, hanem mint nagybátyja. Az a körülmény, hogy Anonymust 300 év választotta el a szereplőktől, önmagában is magyarázatul szolgál a hagyományban bekövetkezett torzulásokra.

A fentiekben ismertettük az Árpádok uralmát biztosító fő Duna menti családi szállásterületet és a dukátusi központokat, Ha ehhez hozzávesszük a duxok és más családtagjaik által birtokolt Heves megyét és egyes családtagok más vidékeken felmerülő szállásait, világossá válik, hogy Árpád már uralkodása idején megalapozta családja egyeduralmát.

A magyarok megtelepedése
A vezérek folyó menti szállásváltása: Árpád és Kurszán Tartalomjegyzék A vezérek szállásrendje és a törzsek