„Az új berendezkedés időszakának külpolitikája” változatai közötti eltérés

A Múltunk wikiből
(Irodalom: A szegvár–tűzkövesi férfiisten ikonográfiai és vallástörténeti hátteréhez alap­vető Makkay János [http://publikationen.ub.uni-frankfurt.de/frontdoor/index/index/year/2010/docId/14712 Early Near …)
 
(Az új berendezkedés időszakának külpolitikája)
 
1. sor: 1. sor:
nagyközség Csongrád megyében a Kurca és a Kórogy összefolyásánál
+
; 1205
[http://hu.wikipedia.org/wiki/Szegv%C3%A1r Wikipédia]
+
: május 29. [[János esztergomi érsek|János kalocsai érsek]] megkoronázza [[II. Endre király|II. Endrét.]] (Uralkodik 1235-ig.)
 +
: [[II. Endre király|II. Endre]] beavatkozik a [[Halics|halicsi]] belviszályokba, és felveszi a Halics és Lodoméria királya címet.
 +
: [[Zára]] átáll Velencéhez.
 +
; 1206
 +
: [[Roman Igorjevics]] zvenyigorodi fejedelem magyar segítséggel megszerzi [[Halics]] trónját.
 +
; 1207
 +
: december 24. [[III. Ince pápa]] hosszas huzavona után megerősíti [[Bertold kalocsai érsek|Bertoldot,]] [[Gertrúd királyné]] öccsét a [[Kalocsa|kalocsai]] érseki székben.
 +
; 1208
 +
: [[II. Endre király|II. Endre]] befogadja [[Gertrúd királyné|Gertrúd]] két testvérét, [[Eckbert bambergi püspök]]öt és [[Henrik isztriai őrgróf]]ot.
 +
: [[II. Endre király|Endre]] fegyveresen beavatkozik a [[Halics|halicsi]] belviszályokba, és a magyar csapatok vezetője, [[Benedek herceg|Benedek erdélyi vajda]] veszi át [[Halics]] kormányzását.
 +
; 1209
 +
: [[Benedek herceg|Benedek kormányzót]] elkergetik [[Halics]]ból, [[Vologyimer Igorjevics|Vologyimer]] lesz a fejedelem.
 +
; 1210
 +
: A főurak egy csoportjának sikertelen összeesküvése [[II. Endre király|II. Endre]] ellen. [[Iwachin szebeni ispán]] vezeti a [[Boril bolgár cár]]t segítő csapatot, melyben szász, román, székely és besenyő egységek is vannak.
 +
: [[II. Endre király|II. Endre]] nagy katonai erővel hatalomra segíti [[Danyilo Romanovics]]ot.
 +
: A magyar király a Barcaságba telepíti a Német Lovagrendet az ország védelme és a kunok megtérítése céljából.
 +
: [[II. Endre király|II. Endre]] [[Magyarországi Szent Erzsébet|Erzsébet]] nevű lányát eljegyzi I. [[Hermann türingiai őrgróf]] fia, [[Lajos türingiai őrgróf|Lajos.]] [[Gertrúd királyné|Gertrúd]] testvérei, [[Henrik isztriai őrgróf|Henrik]] és [[Eckbert bambergi püspök|Eckbert]] elhagyják az országot.
 +
; 1212
 +
: [[II. Endre király|II. Endre]] sereget vezet [[Halics]]ba. [[Msztyiszlav halicsi fejedelem|Msztyiszlav]] szerzi meg a [[Halics|halicsi]] trónt, [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] és anyja Magyarországra menekül.
 +
; 1213
 +
: nyár: Magyar seregek segítik [[II. Frigyes szicíliai király]]t [[IV. Ottó császár|IV. Ottó német-római császár]] ellen.
 +
: szeptember 28. Összeesküvők a pilisi erdőben megölik [[Gertrúd királyné]]t, míg [[II. Endre király|II. Endre]] útban van [[Halics]] felé. [[Gertrúd királyné|Gertrúdot]] [[Pilisszentkereszt]]en temetik el.
 +
: vége: [[II. Endre király|II. Endre]] visszatér, [[Péter ispán]]t kivégezteti, más összeesküvők birtokait pedig elkobozza.
 +
; 1213–1214
 +
: [[Boril bolgár cár]] lányát eljegyzik [[II. Endre király|II. Endre]] fiával, [[IV. Béla király|Bélával.]] [[Nándorfehérvár]], [[Barancs]] és környéke magyar kézbe kerül.
 +
; 1214
 +
: Királlyá koronázzák a gyermek [[IV. Béla király|Bélát.]]
 +
: [[Szőke Leszek|Leszek krakkói fejedelem]] és [[II. Endre király|II. Endre]] szepesi találkozója a halicsi kérdésről. Ennek nyomán lengyel–magyar hadjárat [[Halics]] ellen. [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán herceg]] kerül [[Halics]] trónjára, [[Szőke Leszek|Leszek]] szintén megszerez egy halicsi területet.
 +
; 1215
 +
: Lengyel–magyar ellentét [[Halics]]ban, amit [[Msztyiszlav halicsi fejedelem|Msztyiszlav]] kihasznál, és elűzi [[Kálmán szlavón herceg|Kálmánt.]]
 +
: [[II. Endre király|II. Endre]] feleségül veszi [[Jolánta királyné|Jolántát.]]
 +
; 1216
 +
: vége Lengyel–magyar katonai akció nyomán [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] visszaszerzi a [[Halics|halicsi]] trónt.
 +
; 1217
 +
: nyár: [[II. Endre király|II. Endre]] keresztes hadjáratra indul, katonái elszállításának fejében Velence javára lemond [[Zára|Záráról.]] Távollétében [[János esztergomi érsek]]re bízza az ország irányítását.
 +
: Első ízben történik említés a rendkívüli adóról.
  
[[image:HUN_Szegv%C3%A1r_COA.jpg|thumb]]
+
[[II. Endre király|Endre]] uralkodásának első éveit át- meg átszőtték a halicsi hadjáratok, a kijevi Oroszország romjain létrejött nyugati orosz részfejedelemség ügyeibe történő gyakori és hódító jellegű magyar beavatkozások. Halicshoz szubjektív szálak is fűzték [[Endre király|Endrét,]] mivel gyermekkorában egy rövid ideig, az 1180-as évek végén Halics élén állt. A gyermek [[II. Endre király|Endre]] ellen győztes és [[III. Béla király|III. Béla]] fiát [[Halics]]ból kiszorító [[Vlagyimir Jaroszlavics|Vologyimer (Vlagyimir) Jaroszlavics]] 1198-ban meghalt. [[Halics]] élére az a [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] került, aki Vlagyimir fejedelemségét, a magyar források Lodomériáját is bírta. [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] tehát egy kézben egyesíttette Halics és Vlagyimir, azaz Volhínia kormányzását. Amikor a lengyelekkel vívott csatában 1205 nyarán elesett, két fiút hagyott maga után, a kisgyermek [[Danyilo Romanovics|Danyilót (Danyiil)]] és a csecsemő [[Vaszilko Romanovics|Vaszilkót (Vaszilij)]]. [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] halálának hírére politikai ellenfele, [[Rurik Rosztiszlavics|Rurik Rosztiszlavics]], akit [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] kolostorba kényszerített, levetette a szerzetesi öltözéket, kun és orosz csapatokkal [[Halics]]ra támadt. A halicsiak [[II. Endre király|Endre magyar királyt]] hívták segítségül, aki 1205 végén megjelent orosz földön, [[Szanok]]ban találkozott [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] özvegyével, [[Danyilo Romanovics|Danyilót]] kedves fiaként fogadta, és őrséget hagyott [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] védelmére [[Halics]]ban. Az őrségnek tagja, illetve bizonnyal vezetője volt az a Mok ([[Mog nádor|Mog]]), aki [[III. Béla király|III. Béla]] uralkodásának utolsó éveiben, majd pedig [[Imre király|Imre]] alatt 1198&ndash;1199-ben nádorként szolgált. 1206-ban [[II. Endre király|II. Endre]] is nádorává emelte. [[II. Endre király|Endre király]] [[Halics|halicsi]] útja eredményeképpen felvette uralkodói címei közé a Halics és Lodoméria királya ''(rex Galicie et Lodomerie)'' titulust.<ref>Az új berendezkedés külpolitikájára vonatkozó irodalom: Halics 13. századi történetét [[Пашуто, Владимир Терентьевич|V. T. Pasuto]] [http://books.google.hu/books?id=F516tgAACAAJ&dq=%D0%9E%D1%87%D0%B5%D1%80%D0%BA%D0%B8+%D0%BF%D0%BE+%D0%B8%D1%81%D1%82%D0%BE%D1%80%D0%B8%D0%B8+%D0%93%D0%B0%D0%BB%D0%B8%D1%86%D0%BA%D0%BE+%D0%92%D0%BE%D0%BB%D1%8B%D0%BD%D1%81%D0%BA%D0%BE%D0%B9+%D0%A0%D1%83%D1%81%D0%B8&hl=hu&sa=X&ei=cQRJU9KUH6fOygP-uIG4Cg&redir_esc=y Ocserki po isztorii Galicko-Volinszkoj Ruszi] ([[Moszkva]], 1950) című könyvében dolgozta fel. A korszak magyar-orosz kapcsolatainak összegzését adja [[Пашуто, Владимир Терентьевич|Pasuto,]] [http://rutracker.org/forum/viewtopic.php?t=728605 Vnyesnyaja polityika drevnyej Ruszi]. Magyar részről még várat magára a gazdag Árpád-kori magyar-orosz viszony monografikus áttekintése. [[Lovcsányi Gyula]] [http://setaria.oszk.hu/peldinfo_spring/peldinfo.htm?id=3040065&language=hu&view=1 Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez a mohácsi vész előtt] ([http://www.szazadok.hu/index2.htm Századok] 1886. 4-5) című tanulmánya, valamint [[Kállay Ubul]] [http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=28737 Mikor koronázták Kálmánt, Halics felkent királyát, a pápától küldött koronával?] ([http://www.szazadok.hu/index2.htm Századok] 1903. 7) című cikke csak részletkérdésekre szorítkozik.</ref>
  
== [[Bóna István]] ==
+
A magyar őrség, bár számát tekintve elég tekintélyes lehetett, csak ideig-óráig vetett gátat a halicsi bojárok más irányú orientációjának. A [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] fiai iránt ellenséges bojárok rövidesen annak az [[Igor orosz fejedelem|Igornak]] a két fiát hívták magukhoz, akinek XII. század végi polovec hadjáratát az ''Ének Igor haláláról'' emelte be a világirodalomba. [[Vologyimer Igorjevics|Vologyimer (Vlagyimir) Igorjevicset]] [[Halics]]ba, [[Roman Igorjevics]]et pedig [[Zvenyigorod]]ba ültették. [[Roman volhíniai fejedelem|Vlagyimiri Roman]] özvegyét és kisgyermekeit a magyar őrség sem tudta megvédeni. [[Vlagyimir Volinszkij|Vlagyimirbe]] menekültek. A halicsi bojárok azonban [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] családjának kiadását követelték [[Vlagyimir Volinszkij|Vlagyimir]] városától, mire [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] felesége és fiai továbbfutottak a lengyelekhez, akik [[Roman volhíniai fejedelem|Romant]] csatában megölték. [[Leszek krakkói fejedelem]] szívesen fogadta a száműzötteket, követe társaságában [[Danyilo Romanovics|Danyilót]] Magyarországra küldte. Emlékeztette [[II. Endre király|Endrét]], hogy [[Roman volhíniai fejedelem|Romannal]] kölcsönös támogatást ígértek egymás családjának, és hogy barátok voltak. [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] azt ajánlotta a magyar királynak, hogy mivel [[Roman volhíniai fejedelem|Roman]] családját megtámadták és elűzték, keljenek hadra, és adják vissza nekik atyai örökségüket. Katonai akcióra azonban 1206-ban nem került sor, mivel [[Vologyimer Igorjevics]] arannyal mind [[II. Endre király|Endrét,]] mind [[Leszek krakkói fejedelem|Leszeket]] megvesztegette, így azok elálltak eredeti tervüktől. [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] Magyarországon, az özvegy és [[Vaszilko Romanovics|Vaszilko]] pedig Lengyelországban várt a jobb időkre. Hamarosan ellentét támadt azonban a halicsi fejedelemségben uralkodó két Igorjevics között, [[Roman Igorjevics]] a magyarokhoz menekült, majd visszatérve fejedelemségébe fegyveresen legyőzte testvérét, [[Vologyimer Igorjevics|Vologyimert,]] s maga ült be [[Halics]]ba.
  
=== [[Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről]] ===
+
A [[Halics|halicsiak]] két év múltával, 1208-ban összezördültek fejedelmükkel, s ez a belső viszálykodás újra lehetőséget adott [[II. Endre király|Endrének]], hogy beavatkozzék [[Halics]] ügyeibe. Hadsereget küldött Halicsba, amelynek élén az a [[Korlát fia Benedek]] állt, aki az [[Imre király]] feleségével Aragóniából bejött udvarhölgynek, [[Tota asszony|Totának]] volt a férje, s éppen az erdélyi vajdai tisztet töltötte be. [[Korlát fia Benedek|Benedeknek]] sikerült elfognia [[Roman Igorjevics]]et, és fogolyként Magyarországra küldte. [[Halics]]ban maga [[Korlát fia Benedek|Benedek]] kezdett el kormányozni. [[II. Endre király|II. Endrének]] egy 1221. évi oklevele [[Korlát fia Benedek|Benedeket]] elég szokatlan módon a herceg ''(dux)'' címmel illette. [[Korlát fia Benedek|Benedek]] [[Halics|halicsi]] uralma igen népszerűtlen volt. Hatalmaskodott a bojárokon és a városlakókon, erkölcstelen élete közmegbontránkozást váltott ki. A [[Halics|halicsiak]] szabadulni akartak [[Korlát fia Benedek|Benedektől,]] [[Pereszopnyica|Pereszopnyicából]] [[Msztyiszlav pereszopnyicai fejedelem|Msztyiszlavot]] hívták meg a [[Halics|halicsi]] trónra, ám ő nem tudta elfoglalni azt. [[Roman Igorjevics|Roman]] 1209-ben megszökött Magyarországról, s [[Halics|halicsiak]] mind őt, mind fivérét, [[Vologyimer Igorjevics|Vologyimert]] kérték, hogy mentsék meg őket kínzójuktól. Az Igorjevicsek összefogásával kiűzték [[Halics]]ból [[Korlát fia Benedek|Benedeket,]] aki hazamenekült Magyarországra. A győzelem után [[Vologyimer Igorjevics|Vologyimer]] ült be [[Halics]]ba, [[Roman Igorjevics|Roman]] [[Zvenyigorod]]ba, a harmadik testvér, [[Szvjatoszlav Igorjevics|Szvjatoszlav]] pedig [[Przemyśl]]be. [[Vologyimer Igorjevics|Vologyimer]] egyik fia [[Tyerebovl]] élére került, másik fiát pedig az apa ajándékokkal Magyarországra küldte, hogy a magyar uralkodó adja ki a már évek óta nála levő [[Danyilo Romanovics]]ot. Az Igorjevicsek nem ok nélkül tartottak attól, hogy a magyar király támogatását és vendégszeretetét élvező [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] bármelyik alkalmas pillanatban beavatkozási lehetőséget biztosít [[II. Endre király|II. Endrének]] [[Halics]] belügyeibe. A király azonban nem hajolt az ajánlatra, kedvelte [[Danyilo Romanovics|Danyilót,]] s azt fontolgatta, hogy a gyermek [[Danyilo Romanovics|Danyilót]] hasonlóan gyermekkorú leányával házasítja össze.
* Neolitikum
+
** Tiszai kultúra: [[Hódmezővásárhely]](&ndash;Kökényesdomb), [[Szegvár]](&ndash;Tűzköves), [[Vésztő]](&ndash;Mágor)
+
  
=== [[Az Alföld a fejlett neolitikum idején: Vinča&ndash;Tordos kultúra, tiszai kultúra]] ===
+
Az Igorjevicsek halicsi uralmuk megszilárdítása érdekében fegyveres pogromot szerveztek a halicsi bojárok ellen. Az orosz hagyomány szerint ötszáz hatalmas bojárt meg is öltek, a többiek, [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav]], [[Szugyiszlav halicsi bojár|Szugyiszlav]] és [[Filip halicsi bojár|Filip]] azonban a magyar királyhoz futottak, kérve őt, adja oda nekik [[Halics]] fejedelméül [[Danyilo Romanovics]]ot. A magyar uralkodó kapva kapott az újabb beavatkozási alkalmon, és 1211-ben igen erős sereget küldött orosz földre. A sereg élén [[II. Endre király|II. Endre]] vezető világi méltóságai álltak: [[Győr nembeli Pot]] nádor és mosoni ispán, [[Bár-Kalán nembeli Bánk]] királynéi udvarispán és bihari ispán, [[Tétény nembeli Marcell]] udvarispán és kevei ispán, [[Petur bán|Péter bácsi ispán]], továbbá a szakállas [[Mika nádor|Mika]] és [[Tiborc mosoni ispán|Tiborc]], akik a korábbi években töltöttek be magas tisztségeket, valamint mások. A magyar seregben vonult [[Halics]] ellen a tíz éves [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] is. [[Przemyśl]]t még [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav bojár]] rábeszélésére lakói megnyitották a magyarok előtt, s fejedelmüket, [[Szvjatoszlav Igorjevics|Szvjatoszlavot]] pedig [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] kezére adták, de [[Zvenyigorod]] keményen ellenállt. A magyar sereget [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] testvére, a [[Belz]]ben uralkodó [[Vaszilko Romanovics|Vaszilko]], [[Msztyiszlav pereszopnyicai fejedelem|pereszopnyicai Msztyiszlav]], [[Alekszandr vlagyimiri fejedelem|vlagyimiri Alekszandr]], valamint [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek lengyel fejedelem]] támogatta, [[Roman Igorjevics|Romant]] ezzel szemben a kunok segítették, továbbá unokaöccse, [[Izjaszlav Vologyimerics|Izjaszlav Vologyimerics]]. A [[Zvenyigorod]] közelében vívott csata kezdetben a védők sikerét hozta, a magyarok érzékeny veszteségeket szenvedtek, de [[Roman Igorjevics|Roman]] meggondolatlansága, hogy tudniillik az orosz fejedelmek segítségét keresve kijött a városból és fogságba esett, eldöntötte a csata sorsát, [[Zvenyigorod]] elesett. [[Halics]] városát [[Vologyimer Igorjevics|Vologyimer]] és fia, [[Izjaszlav Vologyimerics|Izjaszlav]] feladták, az utóvédharcot folytató [[Izjaszlav Vologyimerics|Izjaszlav]] nem tudott sikereket elérni a magyar és szövetséges csapatok ellen. [[Halics]] trónjára [[Danyilo Romanovics]], [[II. Endre király|II. Endre magyar király]] pártfogoltja került. Az Igorjevicsek közül kettőt, [[Roman Igorjevics|Romant]] és [[Szvjatoszlav Igorjevics|Szvjatoszlavot]] a [[Halics|halicsiak]] felakasztottak.
A Marostól a Felső-Tiszáig, nagyobbrészt a Tiszántúlon alakult ki a magyar neolitikum „klasszikus” kultúrája, a tiszai kultúra. Eredete ma még nem teljesen világos. Nagyjából ugyanazt a területet foglalta el, mint korábban az „alföldi vonaldíszes keramika”, legkorábbi telepei azonban a [[Szakálhát|szakálháti]] csoport területén tűnnek fel. A [[Szakálhát|szakálháti]] csoport anyagi kultúrájából, díszítőművészetéből, motívumaiból sok minden megtalálható a tiszai kultúrában; alig kétséges, hogy népi alapja a helyi lakosság volt. Földművelésük, a hozzá kapcsolódó eszközkészlet és vallási hiedelmek azonban déli eredetűek. Feltehető tehát, hogy a [[Vinča]]-kultúra csoportjai is részt vettek a tiszai kultúra kialakításában. Erre a közvetlen régészeti kapcsolatok is utalnak.
+
  
A kultúra telepeit néhány nagy ásatás nyomán jól ismerjük ([[Hódmezővásárhely]]&ndash;Kökénydomb, [[Szegvár]]&ndash;Tűzköves, [[Lebő]], [[Vésztő]]&ndash;Mágor-halom). Ezek az első igazi tellek Magyarországon. A „tell” az elő-ázsiai típusú földműves kultúrák sajátos telepformája. Olyan fejlett talajváltó földművelési ismereteket és állattartást feltételez, amely több száz vagy akár több ezer éven át is lehetővé teszi a lakosság egy helyben maradását. Rétegei a 20&ndash;25 évenként szétmálló vagy a gyakori tűzvészek során romba dőlt agyagfalú házakból, a házak között felhalmozódott hulladékokból keletkeztek. A pusztulás után vagy a telep tervszerű megújításakor elegyengetett rétegek felett újból és újból felépült a falu, folytatódott az élet. A rétegek vastagsága a Balkánon elérheti a 10&ndash;12 métert, Kisázsiában a 25&ndash;30 méter magasságig emelkedő tellekre is számos példa van. Magyarországon a kőkori élet folyamatosságának ismételt megszakadása miatt a bronzkor előtt nem ismerünk 2&ndash;3 méternél vastagabb rétegeket.
+
A gyermek [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] mellett osztozott az uralomban anyja is. A viszálykodó [[Halics|halicsiak]] aligha nézték jó szemmel az energikus asszony uralmát, meggyűlölték és [[Belz]]be űzték az özvegyet. A fiatal [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] így csak névleg állt [[Halics]] élén, a tényleges hatalom a bojárok, mindenekelőtt [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav]] kezén volt. Orosz forrásunk nyíltan meg is mondja, hogy &bdquo;''a hűtlen halicsiak ''[vagyis a halicsi bojárok] &hellip;''maguk akartak uralkodni&rdquo;<ref group="jegyzet">[[Hodinka Antal|Hodinka,]] Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai 325.</ref>'' Ez újabb beavatkozási lehetőséget biztosított [[II. Endre király|II. Endrének]]. A király 1212-ben személyesen ment [[Halics]]ba, visszahívta [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] anyját, s a vele és a [[Vlagyimir Volinszkij|vlagyimiri]] bojárokkal tartott tanácskozás eredményeképpen meggyőződött arról, hogy [[Halics]]ban ténylegesen [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav]] és azok a bojárok uralkodnak, akik alig egy-két évvel korábban még éppen a magyar uralkodó segítségét kérték az Igorjevicsek ellen, s akik a gyermek [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] [[Halics|halicsi]] fejedelemségének hívei voltak. Az események azonban megmutatták, hogy e bojárok csak azért ragaszkodtak [[Danyilo Romanovics|Danyilóhoz,]] mert annak révén vélték a maguk számára biztosítani a tényleges hatalmat. [[II. Endre király|II. Endre]] elfogta hát [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlavot,]] [[Szugyiszlav halicsi bojár|Szugyiszlavot]], [[Filip halicsi bojár|Filipet]], és megkínoztatta őket. [[Szugyiszlav halicsi bojár|Szugyiszlav]] pénzen megváltotta magát, de [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlavot]] fogolyként Magyarországra vitette az uralkodó. [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav]] testvérei segítséget kértek a [[Msztyiszlav pereszopnyicai fejedelem|pereszopnyicai Msztyiszlavtól]], felajánlva neki a [[Halics|halicsi]] trónt. [[Msztyiszlav pereszopnyicai fejedelem|Msztyiszlav]] más orosz fejedelmekkel együtt vonult [[Halics]] alá [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] és a magyarok ellen. A [[Halics|halicsiak]] [[Msztyiszlav pereszopnyicai fejedelem|Msztyiszlav]] oldalára álltak. [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] nem tudott ellenállást kifejteni, anyjával együtt Magyarországon keresett és talált menedéket, [[Vaszilko Romanovics|Vaszilko]] pedig [[Belz]]be futott. [[Halics]] fejedelme [[Msztyiszlav pereszopnyicai fejedelem|Msztyiszlav]] lett.
  
A tiszai kultúra telepei két-három települési rétegből álló igazi tellek. Nincs sok belőlük, a lakosság jelentékeny része néhány kivételesen nagy kiterjedésű tellen összpontosult. A településnek ez a módja, valamint a telepeken talált leletek egyarán arra utalnak, hogy a tiszai emberek szokatlan összezsúfolódását valóban a kelet-mediterrán típusú talajváltó földművelés tette lehetővé.
+
A Romanovicsok ügye 1213-ban még rosszabbra fordult. [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] [[Halics|halicsi]] trónfosztása után [[Vaszilko Romanovics|Vaszilko]] is elvesztette [[Belz]]et. [[II. Endre király|II. Endre]] ez évben szintén [[Halics|halicsi]] hadjáratra készülődött, aminek előjátékaként szabadon bocsátotta [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlavot]], majd nagy sereggel elindult [[Halics]] felé. Még magyar területen, az északkeleti országrészben, a [[Lelesz|leleszi]] monostornál kapta a hírt, hogy [[Gertrúd királyné|Gertrúdot]] megölték. [[II. Endre király|II. Endrének]] tehát vissza kellett fordulnia. [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav]] azonban [[Halics|halicsi]] híveivel együtt továbbvonult, [[Msztyiszlav pereszopnyicai fejedelem|Msztyiszlav]] feladta [[Halics]]ot, amelyet [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav]] a maga uralma alá hajtott. [[Halics]]ban formálisan is bojáruralom jött létre, [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav bojár]] létére a fejedelmi trónra lépett. Közben [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] és anyja, nyilván mert [[II. Endre király|II. Endrétől]] felesége halála miatt nem várhattak segítséget, Lengyelországba mentek [[Leszek krakkói fejedelem|Leszekhez]].
  
[[Hódmezővásárhely]]&ndash;Kökényesdombon kisebb-nagyobb csoportokban vagy egymásra merőleges utcák mentén sorakoztak a házak. Méretük és szerkezetük változatos, a korábbi időszakok házainál jóval tágasabb és hosszabb családi lakóhelyek. Az épebben ránk maradt házromokban belső térosztás figyelhető meg: az első harmadban volt a tűzhely, a középső, letapasztott rész szolgált alvásra, míg a hátsó negyedben, a döngölt padlóra állítva vagy a lesározott padlóval „egybeépítve” &ndash; hozzátapasztva &ndash; sorakoztak a nagyméretű négyszögletes vagy kerek gabonatartó agyagládák, a folyadéktároló amforák és a különböző csöbrök. A hombárok mérete és száma, valamint a házakon kívül megásott vermek a földművelés eredményének szemléletes bizonyítékai. A gondosabban épített házak bejárata felett szépen mintázott oromdísz vagy a kiaggatott koponyát helyettesítő agyag állatfej is előfordul.
+
[[Danyilo Romanovics|Danyilóék]] jól számítottak, a Halics egy részére szintén igényt tartó [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] 1214-ben hadjáratot indított [[Halics]], illetve [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlav]] ellen. A csata a lengyel-orosz szövetséges sereg győzelmével végződött, de [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] [[Halics]]ot nem tudta bevenni. A Romanovicsoknak [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] segítségével mindössze két, csekély jelentőségű vlagyimiri várost sikerült uralmuk alá vetniük. A krakkói fejedelem beavatkozása [[II. Endre király|II. Endre]] rosszallását váltotta ki. Lengyel követség kereste fel [[II. Endre király|Endrét]] azzal a javaslattal, hogy vessenek véget Halicsban a bojáruralomnak, [[II. Endre király|Endre]] másodszülött fia, az akkor hatéves [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] vegye feleségül [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] hároméves leányát, [[Boldog Salome hercegnő|Salomét]], s [[Halics]] trónját [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] foglalja el. A két uralkodó a Szepességben találkozott, s megerősítette ezt a megegyezést. Ekkortájt, mindenesetre 1214-ben íródott [[II. Endre király|II. Endre]] ama levele [[III. Ince pápa|III. Ince pápához]], amelyben úgy tüntette fel a dolgot, mintha [[Halics]] (Galícia) főemberei és népe kezdeményezték volna [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] [[Halics|halicsi]] királyságát, s kérte a pápát, utasítsa [[János esztergomi érsek|János érseket]] [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] rutén (orosz) királlyá történő megkoronázására. [[II. Endre király|Endre]] csak keveset bízott a diplomáciára, annál többet a katonai erőre. A lengyel-magyar szövetséges sereg még 1214-ben [[Halics]] ellen vonult, [[Vologyiszlav halicsi bojár|Vologyiszlavot]] börtönbe zárták, ahol hamarosan meg is halt. Nem volt akadálya, hogy [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán,]] akit közben [[János esztergomi érsek|János érsek]] királlyá koronázott, elfoglalja [[Halics]] trónját. [[Halics]] [[Kálmán szlavón herceg|Kálmáné]] lett, egy részét, [[Przemyśl]]t [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] kapta meg, míg [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] a magyar király ellenére [[Vlagyimir Volinszkij|Vlagyimirt]] a Romanovicsokra bízta.
  
Az anyagi kultúra a neolitikum korábbi szakaszaihoz képest hallatlanul változatos és specializált. Különböző célokra más-más edényt készítettek; gyakoriak az „őskori kenyér”, a lepény sütésére szolgáló lapos, kerek tálak. A formás talpas csészéket és a magas hengeres ivóserlegeket sokszor díszítik a szövés-fonásból kölcsönzött minták. A tiszai emberek magas fokú textil- és gyékényszövés-művészetéről tanúskodik, hogy — csupán az edények díszítményei alapján — eddig mintegy félszáz különböző fonásmintát lehetett rekonstruálni.
+
A krakkói fejedelem önkényes cselekedete miatt [[II. Endre király|II. Endre]] haragra lobbant, s elvette [[Leszek krakkói fejedelem|Leszektől]] [[Przemyśl]]t. A megszégyenített lengyel uralkodó a novgorodi [[Msztyiszlav novgorodi fejedelem|Msztyiszlavtól]] kért segítséget, neki ajánlva fel [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] [[Halics|halicsi]] trónját. A magyar uralmat terhesnek érző halicsiak viszont [[Danyilo Romanovics|Danyilót]] hívták meg [[Halics]] élére. A versenyfutás 1215-ben [[Msztyiszlav novgorodi fejedelem|Msztyiszlav]] győzelmével végződött, elűzte [[Halics]]ból [[Kálmán szlavón herceg|Kálmánt,]] aki híveivel, köztük [[Szugyiszlav halicsi bojár|Szugyiszlav bojárral]] Magyarországra menekült. A [[Halics|halicsi]] fejedelmi széket [[Msztyiszlav novgorodi fejedelem|Msztyiszlav]] foglalta el, [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] pedig [[Msztyiszlav novgorodi fejedelem|Msztyiszlav]] leányát vette feleségül. [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] szemet vetett az előző évben a lengyel uralkodó tulajdonába jutott nyugat-halicsi területre, [[Przemyśl]]re, s apósa tiltakozása ellenére hozzákezdett a maga számára történő meghódításához. 1216 tavaszán [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] sereget küldött [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] ellen, de az kevés sikert tudott felmutatni. Ekkor [[Leszek krakkói fejedelem|Leszek]] újra szövetséget ajánlott [[II. Endre király|II. Endrének,]] lemondva halicsi területi igényeiről veje, [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] javára. A lengyel és a magyar sereg [[Przemyśl]] bevételével kezdte meg a halicsi hadjáratot, majd nyílt csatában vereséget mért [[Msztyiszlav novgorodi fejedelem|Msztyiszlav]] erőire. Ezt követően a [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] által védett [[Halics]] ellen fordultak. A [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] vezette magyar sereg és a lengyelek egészen az első hó leeséséig, októberig kísérleteztek az ostrommal. Táboruk lebontása után azonban váratlan sikert mondhattak magukénak. Legyőzték és a fejedelemségből kiűzték [[Msztyiszlav novgorodi fejedelem|Msztyiszlavot.]] Ez tarthatatlanná tette [[Danyilo Romanovics|Danyilo]] helyzetét is. Így 1216 végén helyreállt [[Halics]]ban [[Kálmán szlavón herceg|Kálmán]] rutén királysága, az orosz fejedelemség újra magyar uralom alá került.
  
A házakban és a házak körül bőségesen található malomkövek (morzsolókövek), agancskapák, sarlóbetét-kőpengék, megszenesedett búza- és árpamagvak a fejlett földművelés bizonyítékai. Állatuk a helyi őstulokból folyamatosan háziasított szarvasmarha és a sertés volt, a juh- és a kecske csak kisebb számban fordul elő. Az agancsból szépen kimunkált szakás szigonyok, a hálónehezékek, a telepeken talált halszálka mennyisége és a vadászott állatok (a háziállatokéval megegyező számú) csontmaradványai azt tanúsítják, hogy az élelemszerzésben a zsákmányolás még nagyon jelentős kiegészítő szerepet játszott.
+
Az egymást követő halicsi hadjáratok a [[II. Endre király|II. Endre]]-féle új berendezkedés politikájának időszakára estek. Jó alkalmat biztosítottak az uralkodó osztály különböző tagjainak, hogy a harcok során a király iránti hűségüket bizonyítsák, haditetteikkel vagy éppen halálukkal magukat vagy családjukat királyi adományokra érdemesítsék. 1212-ben az uralkodó három testvér hű szolgálatát figyelembe véve, akik közül kettőt &ndash; mint az oklevél mondja &ndash; ''&bdquo;az egész ország hasznáért Oroszországban&rdquo;<ref group="jegyzet">[[Szentpétery Imre|Szentpétery,]] Regesta Arpadiensis I. 89.</ref>'' megöltek, a túlélő harmadik testvérnek erdőt adományozott. 1224-ben a szerémségi [[Lőrinc szerémségi birtokos|Lőrinc]] a különböző oroszországi hadjáratokban szerzett érdemeiért jutott [[II. Endre király|Endre]] adománya folytán királyi népek földjéhez. Persze a vég nélküli halicsi háborúk nem az egész ország, hanem csak egy szűk réteg, a hadjáratokból közvetlenül hasznot húzó előkelők érdekeit szolgálták. A hadjáratokban részt vevő, szabadon zsákmányoló, esetleg a halicsi magyar uralom fenntartásában szerephez jutó arisztokraták megannyi lehetőséget kaptak további meggazdagodásukhoz. Érdekében állt a halicsi politika a királynak is, hiszen a megrendült államháztartás bizonyos stabilizálódását várta a halicsi berendezkedéstől, ugyanakkor alkalmas volt arra is, hogy elterelje a figyelmet a tornyosuló belső bajokról és nehézségekről. Az ország számára valójában a fentiekből következően volt káros a magyar uralkodó osztály halicsi feudális expanziója. Komoly anyagi terheket rótt az alávetett népességre, a rendszeressé váló rendkívüli adók egy része bizonnyal a halicsi kalandok folytatásához biztosított pénzügyi fedezetet, s nem elhanyagolható személyi veszteségekkel is jártak a meg-megújuló háborúk.
  
Halottaikat a telepek szabad térségein vagy felhagyott részein kisebb-nagyobb csoportokban temették el ([[Kökénydomb]], [[Kisköre]]), a [[Vésztő|vésztői]] ásatások meglepő eredményei szerint fakoporsóban, gyékény szemfedővel letakarva. Élők és holtak még azonos közösséghez tartoztak, de már elkülönültek, két különböző világot képviseltek. A két nem közötti munkamegosztás új szakaszának ideológiai vetülete, hogy a temetkezési rítusban kezdenek különválni a nők és a férfiak. A halál utáni életről táplált elképzelések fejlődését elsősorban a sírmellékletek tükrözik, egyre gyakoribbak a sírokban az edényekbe helyezett élelem, a nők magukkal viszik csont, kagyló, néha réz ékszereiket. A férfisírok különleges &ndash; eddig máshonnan nem ismert &ndash; mellékletei a 2, 3, 4, 5 ujjat összefogó, összetett csontgyűrűk. Ezek a közösségi munkamegosztás és a rangkülönbségek jelvényei, annak primitív jelzései, hogy kinek kell kevesebb ujját használnia, vagyis kevesebb munkát végeznie. A tiszai embereknél a halál utáni közösségi élet elképzelése tehát egyszerre jelentkezik az élők együttesén belül végbement társadalmi rétegződéssel. A nők és férfiak megkülönböztetése, a férfiak „rangjelző” csontgyűrűi arra utalnak, hogy társadalmukban a vezető szerep egyre inkább a férfiak kezébe került. Ugyanerről vall a kultuszélet is.
+
Nem folytatott aktív külpolitikát [[II. Endre király|II. Endre]] a nyugati országok felé. A német birodalomból származó felesége révén érdekeltté vált a német ügyek iránt. A pápai irányvonalnak megfelelően szemben állt [[IV. Ottó császár]]ral. A [[IV. Ottó császár|IV. Ottó]] által birodalmi átokkal sújtott sógorait, [[Henrik isztriai őrgróf]]ot és [[Eckbert bambergi püspök]]öt befogadta Magyarországra, és szívén viselte sorsukat. 1213-ban [[II. Endre király|II. Endre]] magyar sereget küldött [[II. Frigyes császár|II. Frigyes]] és [[Přemysl Ottokár|I. Ottokár]] megsegítésére, akik Szászországban [[IV. Ottó császár|IV. Ottóval]] harcoltak.
  
A háziasításra kiszemelt őstulok befogásán és a vadászaton túlmenően a talajváltó földművelés, az aratás és a szarvasmarhatartó pásztorkodás már elsősorban a férfiak munkája volt. A megváltozott gazdálkodás ideológiai tükröződése, hogy a régi kertművelés jellegű női földművelés nagy anyaistennője mellett, sőt fölött, hatalomra jutott az első férfiistenség. Az őskori Európa művészetének páratlan alkotása a Szegváron talált férfi istenszobor. Méltóságteljesen ül trónusán, arcát álarc fed el a halandók pillantásától. Jobb kezével az új rendszerű földművelés jelképévé &ndash; attributumává &ndash; vált eszközét, a sarlót tartja vállán. (Alig valamivel korábban tűnik fel az ókori keleten és az őskori Görögországban a legősibb férfiistenség, jelvénye mindenütt a sarló volt.) A szegvári istenség kétségtelen bizonyíték arra, hogy a tiszai kultúra népe a földművelés új módszereivel együtt a hozzá kapcsolódó ideológiát és kultuszt is átvette. Az ősi termékenységi anyaistennő tisztelete megmaradt ugyan, de máris csupán egyenrangúnak tűnik. Bár nagyméretű ülőszobrának töredékét is ismerjük, mégis gyakoribbak a nő alakú áldozati edények. A [[Kökénydomb]]on három gazdag öltözetű, méltóságteljes tartásban ülő istennőt ábrázoló edény került elő. A Körös-kultúra óta csak annyit változott, hogy trónusra ültették. Az ókori keleti és kelet-mediterrán mitológia alapján valószínű, hogy az istennőt „férjhez adták” az új férfiistenhez, istenpár lett belőlük.
+
[[Imre király|Imre]] uralkodásával összevetve kevéssé volt aktív [[II. Endre király|II. Endre]] külpolitikája a Balkánon. Itt a legjelentősebb változást a XIII. század elején a bizánci birodalom bukása és a latin császárság megszületése jelentette 1204-ben. Inkább csak következményeiben jelentős, hogy a latin keresztesek egyik vezetője, [[Montferrati Bonifác]] őrgróf feleségül vette [[III. Béla király|III. Béla]] leányát, [[Margit bizánci császárné|Margitot]], [[Angelosz Izsák|II. (Angelosz) Izsák császár]] özvegyét. [[Montferrati Bonifác|Bonifác]] tartománya a Balkán déli részén terült el, központja [[Thesszaloniké]] volt. [[Montferrati Bonifác|Bonifác]] és [[Margit bizánci császárné|Margit]] házasságából két fiú született, az egyik, [[Montferrati Demeter|Demeter]], utóbb atyját követve thesszalonikéi király lett. Fontos folyománya a bizánci birodalom összeomlásának Velence megerősödése. Az adriai város közvetlenül is hasznot húzott Bizánc megdöntéséből, közvetve pedig megnövelte befolyását az Adriai-tenger medencéjében. [[Zára]] már 1205-ben Velence hűségére tért. A velencei befolyás ellensúlyozására [[II. Endre király|II. Endre]] sorra érvényesítette a dalmát városok korábbi kiváltságait, s első uralkodói tetteinek egyikeként még 1205-ben [[Nona]] város polgárainak jogait és kiváltságait állapította meg, majd 1207-ben esküvel erősítette meg [[Spalato]] város kiváltságait [[II. Géza király|II. Géza]] 1142. évi, kétes hitelű oklevele alapján, s ugyancsak 1207-ben kiváltságlevelet adott a [[Spalato|spalatói]] érsekség számára. További jelentős fejleménynek számított a Balkánon a bulgáriai uralkodóváltás. Az energikus bolgár uralkodó, [[Kalojan bolgár cár|Kalojan]], aki a pápa jóvoltából nyerte el 1204-ben a koronát, és sikerrel folytatta a bolgár állam határainak kiterjesztését, legyőzte [[Balduin latin császár]]t, s az ellene vívott csatában esett el [[Montferrati Bonifác]]. [[Kalojan bolgár cár|Kalojan]] 1207-ben [[Thesszaloniké]] ostromakor halt meg. Az védelmet egyébként [[Montferrati Bonifác|Bonifác]] özvegye, [[Margit bizánci császárné|Margit]] irányította [[Montferrati Demeter|Demeter]] fia nevében. [[Kalojan bolgár cár|Kalojan]] utóda és rokona, [[Boril bolgár cár|Boril]] (1207&#8211;1217) nem tudta folytatni elődje hódító politikáját. 1208-ban csatát vesztett Philippopolisznál ([[Plovdiv]]) [[Balduin latin császár|Balduin]] utódával, [[Henrik latin császár]]ral (1206&#8211;1216) szemben, s a latinok megkezdték Bulgária területének elfoglalását. Részt kért magának Bulgária területéből Szerbia, ahol [[Nemanja Vukan|Vukan]] 1208. évi halála óta [[István szerb király|István]] egyedül kormányozta az országot. Belső ellenzék is fellépett [[Boril bolgár cár|Boril]] ellen [[Vidin]]ben és környékén. Ebben a helyzetben [[Boril bolgár cár|Boril]] [[II. Endre király|II. Endre]] segítségét kérte, aki 1210-ben [[Iwachin szebeni ispán]]t küldte szász, román, székely és besenyő csapatokkal [[Boril bolgár cár|Boril]] támogatására; az ispán teljesítette megbízását, [[Vidin]]t visszajuttatta [[Boril bolgár cár|Boril]] kezébe. A fegyveres segítséget követően családi kapcsolat kiépítésére is sor került a bolgár és a magyar uralkodóház között. 1213 végén vagy 1214 elején magyar követek jelentek meg [[Boril bolgár cár|Boril]] székhelyén, [[Tirnovo|Tirnovóban]], hogy [[Boril bolgár cár|Boril]] leányát eljegyezzék [[II. Endre király|II. Endre]] fiával, [[IV. Béla király|Bélával]]. [[Boril bolgár cár|Boril]] leányának további sorsáról nincsenek adataink. Minden bizonnyal e leány hozománya volt az Al-Dunától közvetlenül délre elterülő vidék, [[Belgrád]] és [[Barancs]] körzete, amely 1203&#8211;1213/1214 között Bulgáriához tartozott, de amely a későbbi években &#8212; így [[Barancs]] 1217-ben &#8212; már magyar fennhatóság alatti területként tűnt fel.<ref>[[Iwachin ispán|Iwachin]] 1210. évi bulgáriai katonai akciójára lásd [[Karácsonyi János]], [http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=30052 Az erdélyi székelyek első hadjárata 1210-ben] ([http://www.szazadok.hu/index2.htm Századok] 1912. 4). A bolgár és a vele érintkező balkáni viszonyokra nézve nagy részletességgel tájékoztat [[Васил Златарски|V. Zlatarszki]], [http://www.kroraina.com/knigi/vz1a/index.html Isztorija na balgarszkata darzsava prez szrednite Vekove]. III. ([[Szofija]], 1940). Röviden összefoglalja a 13. század első két évtizedének bolgár állapotait [[Érszegi Géza|G. Érszegi]], [http://www.natarch.hu/public/erszegi.htm Eine neue quelle zur Geschichte der bulgarisch-ungarischen Beziehungen während der Herrschaft Borils] ([http://www.ceeol.com/aspx/publicationdetails.aspx?publicationid=e33d3e2f-5e6d-49b0-b360-1061cfa250b9 Bulgarian Historical Review], 1975. 2).</ref>
  
=== [[A korai avar társadalom]] ===
+
A balkáni politikához kapcsolódik [[II. Endre király|II. Endre]] új házassága. Az 1213 őszén meggyilkolt [[Gertrúd királyné|Gertrúd]] után a magyar király 1215-ben a latin császárság székhelyévé lett Bizáncból hozta új feleségét, [[Jolánta királyné|Jolántát]], aki előkelő család sarja volt. Apja a francia Capet-családba való [[Courtenay Péter]], anyja pedig [[flandriai Jolán]], a latin császárok, [[Balduin latin császár|Balduin]] és [[Henrik latin császár|Henrik]] nővére volt. Az éppen a latin császári trónon ülő [[Henrik latin császár|Henrik,]] aki még 1213-ban [[Boril bolgár cár]] családjával létesített dinasztikus kapcsolatot, most a szerbek felé igyekezett tájékozódni. Alapvető oka ennek az volt, hogy 1214-ben az epiroszi despotaság élére lépő [[Theodórosz Angelosz]] szerb segítséggel támadta meg és győzte le csatában a latin császárság erőit. [[Henrik latin császár|Henrik császárnak]] elemi érdeke volt a szerbek eltántorítása az epiroszi politikától. A császár szerb orientációja a bolgár szövetség felmondását is jelentette volna, de a szerb szövetség nem jött létre, s [[II. Endre király|II. Endre]] sem változtatott a bolgárok irányában barátságos politikáján, összeütközése pedig azzal az [[István szerb király|Istvánnal]] sem támadt, aki [[III. Honorius pápa|III. Honoriustól]] királyi koronát kapott, s akit továbbra is a balkáni politika ügyei kötöttek le.
Az előkelő nemzetségfők és katonai vezetők szállását 600 körülig néhány gazdag magános vagy családi temetkezés ([[Kiszombor]], [[Deszk]], [[Szegvár]], [[Szentendre]], [[Csepel]], [[Törökbálint]]) jelzi, maguk a nemzetségek is csak néhány sírból álló temetőket hagytak maguk után (például [[Várpalota]], [[Mór]]).
+
  
=== [[Avar régészeti lelőhelyek]] ===
+
A latin császárság 1216 nyarán elvesztette uralkodóját, [[Henrik latin császár|Henriket]]. Az egyik párt [[II. Endre király|II. Endre]] apósát, [[Courtenay Péter]]t jelölte császárnak, de nem kevesen &ndash; főleg [[Thesszaloniké]]ben, ahol a gyermek [[Montferrati Demeter|Demeter]] nevében [[II. Endre király|II. Endre]] testvére, [[Margit bizánci császárné|Margit]] kormányzott &ndash; [[II. Endre király|II. Endrére]] gondoltak a konstantinápolyi trón betöltésénél. A pápák, előbb [[III. Ince pápa|III. Ince]], majd pedig [[III. Honorius pápa|III. Honorius]] gyakran intették a magyar királyt két évtizedes fogadalma teljesítésére, a keresztes hadjárat megindítására. A császári trón elnyerésének lehetősége sarkallta [[II. Endre király|Endrét]] a keresztes had megindítására, s úgy tervezte, hogy szárazföldi úton jut el Ázsiába. Ám az a körülmény, hogy [[Courtenay Péter]]t a pápa gyorsan, 1217 áprilisában császárrá koronázta, egy csapásra megváltoztatta a tervét, és a tengeri út mellett döntött.
{| align="center" border="1"
+
|-
+
! rowspan="2"|település
+
! korai
+
! késői
+
! rowspan="2"|megjegyzés
+
|-
+
! colspan="2"|avar kor
+
|-
+
| colspan="4" align="left"|MAGYARORSZÁG
+
|-
+
| [[Szegvár]]&ndash;Oromdűlő
+
| X
+
|
+
|
+
|-
+
| [[Szegvár]]&ndash;Sápoldal
+
| X
+
|  
+
|  
+
|}
+
  
== [[Kristó Gyula]] ==
+
A keresztes hadjáratra készülő [[II. Endre király|II. Endrének]] érzékelnie kellett, hogy növekednek és erősödnek az új berendezkedéssel szemben álló erők. Ennek a felismerésnek a nyomai tükröződnek 1217. évi okleveleiben: a király immár komolyan számolt azzal a lehetőséggel, hogy fel kell hagynia ezzel a politikával. Ez évben hozzájárult, hogy [[Turul comes]] a tőle adományul nyert zalai várföldet lakóival együtt a veszprémi egyháznak hagyhassa pénztartozás fejében, s a felek közti megállapodást a jövőre nézve is érvényesnek tekinti, ''&bdquo;ha az ország javaiban történt általános osztozkodás ''[generalis in nostro regno facta distributio]'' a régi rendre ''[ad priorem statum]'' térne is vissza.&rdquo;<ref group="jegyzet">[[Szentpétery Imre|Szentpétery]], Regesta Arpadiensis I. 105.</ref>'' Ugyancsak 1217. évi dátumra mutat [[II. Endre király|II. Endre]] ama oklevele, amely szerint az [[Esztergom|esztergomi]] egyház újra [[Tardos]] falu birtokába jutott. A diploma már múlt időben szól az új berendezkedés politikájáról, s a király olyan intézkedését helyezte hatályon kívül, amelyet az új rend időszakában foganatosított, s az a [[János esztergomi érsek|János érsek]] nyerte vissza egyháza korábbi tulajdonjogát, aki az új rend miatti heves ellenállása miatt vesztette el azt. Az [[Esztergom|esztergomi]] egyház javára szóló döntését az uralkodó nem alkalmilag hozta, hiszen 1217-ben oklevél révén kárpótolta pozsonyi várfölddel azokat a birtokosokat, akik a [[János esztergomi érsek|János érseket]] sújtó birtokelvétel után jutottak [[Tardos]] falu tulajdonába. Mielőtt tehát [[II. Endre király|II. Endre]] elindult volna szentföldi hadjáratára, felhagyott az új renddel, vagy legalábbis megkezdte a visszavonulást az új berendezkedés gyakorlatától. A politikai irányváltásból hasznot egyelőre az új rend ellenzékének előkelői húztak.
  
=== [[Jelentősebb Árpád-kori régészeti feltárások]] ===
+
A keresztes hadba induló [[II. Endre király|II. Endre]] távolléte idejére az ország kormányzását korábbi ellenfelére, [[János esztergomi érsek|János érsekre]] bízta. Maga velencei hajókat bérelt, s a bérleti díj fejében Velence javára lemondott [[Zára|Záráról]]. Olyannyira híján volt a pénznek, hogy elindulásához kölcsönöket kellett felvennie magyarországi egyházaktól és világiaktól. Néhány püspök, a [[Pannonhalma|pannonhalmi]] apát, továbbá számos világi előkelő kísérte a magyar királyt, aki [[Spalato|Spalatóban]] szállt hajóra. [[II. Endre király|II. Endre]] mellett [[VI. Lipót osztrák herceg]], továbbá német egyházi és világi méltóságok indultak útnak a Szentföldre.
{| border="1"
+
 
|+ Az 1960&ndash;1981 között Magyarországon végzett jelentősebb Árpád-kori feltárások lelőhelyei
+
A magyar király Ciprus érintésével 1217 októberében érte el [[Akkon]]t, útközben a ciprusi, [[Akkon]]ban pedig a jeruzsálemi király csatlakozott a keresztesekhez. Első ízben november elején fordultak volna a mohamedánok ellen, de ellenséggel nem találkoztak, így a biblikus helyeket keresték fel. A keresztesek második akciója december elején indult, egy közeli, a mohamedánok által épített erős várat akartak bevenni, de akciójuk nem járt sikerrel. Csak foglyokat ejtettek, a várat nem tudták elfoglalni. [[II. Endre király|II. Endre]] már ezen a támadáson sem vett részt, ezt követően pedig a trípoliszi grófságot kereste fel. Közben ereklyéket vásárolt, csekély pénzét felélte, végül már [[Gizella királyné]]nak a [[Veszprém|veszprémi]] egyháztól kölcsönkért koronáját is el kellett adnia 140 márkáért. A szentföldi útjain őt szívélyesen fogadó johannitákat is csak úgy tudta megjutalmazni mohamedánokkal szembeni derekas helytállásukért, hogy magyarországi javakkal látta el őket; odaadta az ispotályosoknak a Babót nevű soproni kapu vámját, a királyi pásztorok Dráva menti földjét, szabad sóárusítást biztosított nekik, s egyéb kiváltságokat kaptak. Bőven juttatott [[II. Endre király|Endre]] a szalacsi királyi királyi sójövedelmekből is. [[II. Endre király|II. Endre]] trípoliszi kirándulása idején, december közepén a keresztesek egy harmadik akcióra is rászánták magukat, de nemhogy eredményt nem értek el, hanem még a sereg java része is odaveszett a hegyi lakók támadásai következtében. [[II. Endre király|II. Endre]] 1218 januárjában hazaindult a Szentföldről, anélkül, hogy a mohamedánokkal szemben bármiféle eredményt fel tudott volna mutatni.
 +
 
 +
Visszaútjában már ötletszerű és alkalom szülte dinasztikus terveit szövögette. A Kisázsia déli részén levő örmény királyságban harmadszülött fiát, [[Endre halicsi fejedelem|Endrét]] jegyezte el [[II. Leó örmény király]] leányával abban a reményben, hogy jegyese révén [[Endre halicsi fejedelem|Endre]] Örményország trónjára léphet. A bizánci birodalom tradícióit ápoló kisázsiai nikaiai császárságban [[Laszkarisz Theodórosz|I. (Laszkarisz) Theodórosz császár]] leányát, [[Laszkarisz Mária|Máriát]] nyerte meg elsőszülött fia, [[IV. Béla király|Béla]] jegyeséül. [[Laszkarisz Theodórosz|Theodórosz]] más szálon is rokonságban állott [[II. Endre király|Endrével:]] mivel felesége [[Courtenay Péter]] egyik leánya volt, a nikaiai császárt és a magyar királyt sógorság kötötte össze. [[II. Endre király|Endre]] [[Laszkarisz Mária|Laszkarisz Máriát]] Magyarországra hozta. [[Nicea|Nikaiában]] egyébként kellemetlen afférban volt része a magyar uralkodónak: nagybátyjának, a görög földön otthonra lelt [[Géza herceg|Géza]]&#8211;Jóannésznak a fiai támadtak rá. [[II. Endre király|Endre]] Bulgáriában fejezte be házasságokat kovácsoló politikáját, ahol [[Boril bolgár cár|Boril]] félreállításával [[II. Iván bolgár cár|II. (Aszen) Iván]] uralkodott 1217 óta; ő [[II. Endre király|II. Endre]] legidősebb, tizenhárom év körüli leányát, [[Mária bolgár cárné|Máriát]] jegyezte el.
 +
 
 +
== Lábjegyzetek ==
 +
<references group="jegyzet" />
 +
 
 +
== Irodalom ==
 +
<references />
 +
 
 +
 
 +
{| align="center" border="1"
 
|-
 
|-
! név
+
| align="center" colspan="3"|[[Politikai viszonyok]]
! köznépi jellegű temető
+
 
|-
 
|-
| [[Szegvár]]&ndash;Szőlőkalja
+
| align="left"|[[Az új berendezkedés ellenfelei]]
| align="center"|X
+
| align="center"|[[Tartalomjegyzék]]
 +
| align="right"|[[Az új berendezkedés tetszhalála és feléledése]]
 
|}
 
|}
 
== Irodalom ==
 
* A [[Szegvár|szeg­vár]]-tűzkövesi ásatásokról eddig csak az ásató, [[Csalog József]] előzetes beszámo­lói láttak napvilágot ([http://akkrt.hu/11/journals/products/archaeology/acta_archaeologica_academiae_scientiarum_hungaricae_eng Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae] 8. 1958. 95&ndash;114;
 
* [http://akkrt.hu/11/journals/products/archaeology/acta_archaeologica_academiae_scientiarum_hungaricae_eng Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae] 11. 1959. 7&ndash;38);
 
* A [[Szegvár|szegvár]]&ndash;tűzkövesi férfiisten ikonográfiai és vallástörténeti hátteréhez alap­vető [[Makkay János]] [http://publikationen.ub.uni-frankfurt.de/frontdoor/index/index/year/2010/docId/14712 Early Near Eastern and South-East European Gods] című dol­gozata ([http://akkrt.hu/11/journals/products/archaeology/acta_archaeologica_academiae_scientiarum_hungaricae_eng Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae] 16. 1964. 3&ndash;64).
 

A lap jelenlegi, 2016. december 26., 12:41-kori változata

1205
május 29. János kalocsai érsek megkoronázza II. Endrét. (Uralkodik 1235-ig.)
II. Endre beavatkozik a halicsi belviszályokba, és felveszi a Halics és Lodoméria királya címet.
Zára átáll Velencéhez.
1206
Roman Igorjevics zvenyigorodi fejedelem magyar segítséggel megszerzi Halics trónját.
1207
december 24. III. Ince pápa hosszas huzavona után megerősíti Bertoldot, Gertrúd királyné öccsét a kalocsai érseki székben.
1208
II. Endre befogadja Gertrúd két testvérét, Eckbert bambergi püspököt és Henrik isztriai őrgrófot.
Endre fegyveresen beavatkozik a halicsi belviszályokba, és a magyar csapatok vezetője, Benedek erdélyi vajda veszi át Halics kormányzását.
1209
Benedek kormányzót elkergetik Halicsból, Vologyimer lesz a fejedelem.
1210
A főurak egy csoportjának sikertelen összeesküvése II. Endre ellen. Iwachin szebeni ispán vezeti a Boril bolgár cárt segítő csapatot, melyben szász, román, székely és besenyő egységek is vannak.
II. Endre nagy katonai erővel hatalomra segíti Danyilo Romanovicsot.
A magyar király a Barcaságba telepíti a Német Lovagrendet az ország védelme és a kunok megtérítése céljából.
II. Endre Erzsébet nevű lányát eljegyzi I. Hermann türingiai őrgróf fia, Lajos. Gertrúd testvérei, Henrik és Eckbert elhagyják az országot.
1212
II. Endre sereget vezet Halicsba. Msztyiszlav szerzi meg a halicsi trónt, Danyilo és anyja Magyarországra menekül.
1213
nyár: Magyar seregek segítik II. Frigyes szicíliai királyt IV. Ottó német-római császár ellen.
szeptember 28. Összeesküvők a pilisi erdőben megölik Gertrúd királynét, míg II. Endre útban van Halics felé. Gertrúdot Pilisszentkereszten temetik el.
vége: II. Endre visszatér, Péter ispánt kivégezteti, más összeesküvők birtokait pedig elkobozza.
1213–1214
Boril bolgár cár lányát eljegyzik II. Endre fiával, Bélával. Nándorfehérvár, Barancs és környéke magyar kézbe kerül.
1214
Királlyá koronázzák a gyermek Bélát.
Leszek krakkói fejedelem és II. Endre szepesi találkozója a halicsi kérdésről. Ennek nyomán lengyel–magyar hadjárat Halics ellen. Kálmán herceg kerül Halics trónjára, Leszek szintén megszerez egy halicsi területet.
1215
Lengyel–magyar ellentét Halicsban, amit Msztyiszlav kihasznál, és elűzi Kálmánt.
II. Endre feleségül veszi Jolántát.
1216
vége Lengyel–magyar katonai akció nyomán Kálmán visszaszerzi a halicsi trónt.
1217
nyár: II. Endre keresztes hadjáratra indul, katonái elszállításának fejében Velence javára lemond Záráról. Távollétében János esztergomi érsekre bízza az ország irányítását.
Első ízben történik említés a rendkívüli adóról.

Endre uralkodásának első éveit át- meg átszőtték a halicsi hadjáratok, a kijevi Oroszország romjain létrejött nyugati orosz részfejedelemség ügyeibe történő gyakori és hódító jellegű magyar beavatkozások. Halicshoz szubjektív szálak is fűzték Endrét, mivel gyermekkorában egy rövid ideig, az 1180-as évek végén Halics élén állt. A gyermek Endre ellen győztes és III. Béla fiát Halicsból kiszorító Vologyimer (Vlagyimir) Jaroszlavics 1198-ban meghalt. Halics élére az a Roman került, aki Vlagyimir fejedelemségét, a magyar források Lodomériáját is bírta. Roman tehát egy kézben egyesíttette Halics és Vlagyimir, azaz Volhínia kormányzását. Amikor a lengyelekkel vívott csatában 1205 nyarán elesett, két fiút hagyott maga után, a kisgyermek Danyilót (Danyiil) és a csecsemő Vaszilkót (Vaszilij). Roman halálának hírére politikai ellenfele, Rurik Rosztiszlavics, akit Roman kolostorba kényszerített, levetette a szerzetesi öltözéket, kun és orosz csapatokkal Halicsra támadt. A halicsiak Endre magyar királyt hívták segítségül, aki 1205 végén megjelent orosz földön, Szanokban találkozott Roman özvegyével, Danyilót kedves fiaként fogadta, és őrséget hagyott Danyilo védelmére Halicsban. Az őrségnek tagja, illetve bizonnyal vezetője volt az a Mok (Mog), aki III. Béla uralkodásának utolsó éveiben, majd pedig Imre alatt 1198–1199-ben nádorként szolgált. 1206-ban II. Endre is nádorává emelte. Endre király halicsi útja eredményeképpen felvette uralkodói címei közé a Halics és Lodoméria királya (rex Galicie et Lodomerie) titulust.[1]

A magyar őrség, bár számát tekintve elég tekintélyes lehetett, csak ideig-óráig vetett gátat a halicsi bojárok más irányú orientációjának. A Roman fiai iránt ellenséges bojárok rövidesen annak az Igornak a két fiát hívták magukhoz, akinek XII. század végi polovec hadjáratát az Ének Igor haláláról emelte be a világirodalomba. Vologyimer (Vlagyimir) Igorjevicset Halicsba, Roman Igorjevicset pedig Zvenyigorodba ültették. Vlagyimiri Roman özvegyét és kisgyermekeit a magyar őrség sem tudta megvédeni. Vlagyimirbe menekültek. A halicsi bojárok azonban Roman családjának kiadását követelték Vlagyimir városától, mire Roman felesége és fiai továbbfutottak a lengyelekhez, akik Romant csatában megölték. Leszek krakkói fejedelem szívesen fogadta a száműzötteket, követe társaságában Danyilót Magyarországra küldte. Emlékeztette Endrét, hogy Romannal kölcsönös támogatást ígértek egymás családjának, és hogy barátok voltak. Leszek azt ajánlotta a magyar királynak, hogy mivel Roman családját megtámadták és elűzték, keljenek hadra, és adják vissza nekik atyai örökségüket. Katonai akcióra azonban 1206-ban nem került sor, mivel Vologyimer Igorjevics arannyal mind Endrét, mind Leszeket megvesztegette, így azok elálltak eredeti tervüktől. Danyilo Magyarországon, az özvegy és Vaszilko pedig Lengyelországban várt a jobb időkre. Hamarosan ellentét támadt azonban a halicsi fejedelemségben uralkodó két Igorjevics között, Roman Igorjevics a magyarokhoz menekült, majd visszatérve fejedelemségébe fegyveresen legyőzte testvérét, Vologyimert, s maga ült be Halicsba.

A halicsiak két év múltával, 1208-ban összezördültek fejedelmükkel, s ez a belső viszálykodás újra lehetőséget adott Endrének, hogy beavatkozzék Halics ügyeibe. Hadsereget küldött Halicsba, amelynek élén az a Korlát fia Benedek állt, aki az Imre király feleségével Aragóniából bejött udvarhölgynek, Totának volt a férje, s éppen az erdélyi vajdai tisztet töltötte be. Benedeknek sikerült elfognia Roman Igorjevicset, és fogolyként Magyarországra küldte. Halicsban maga Benedek kezdett el kormányozni. II. Endrének egy 1221. évi oklevele Benedeket elég szokatlan módon a herceg (dux) címmel illette. Benedek halicsi uralma igen népszerűtlen volt. Hatalmaskodott a bojárokon és a városlakókon, erkölcstelen élete közmegbontránkozást váltott ki. A halicsiak szabadulni akartak Benedektől, Pereszopnyicából Msztyiszlavot hívták meg a halicsi trónra, ám ő nem tudta elfoglalni azt. Roman 1209-ben megszökött Magyarországról, s halicsiak mind őt, mind fivérét, Vologyimert kérték, hogy mentsék meg őket kínzójuktól. Az Igorjevicsek összefogásával kiűzték Halicsból Benedeket, aki hazamenekült Magyarországra. A győzelem után Vologyimer ült be Halicsba, Roman Zvenyigorodba, a harmadik testvér, Szvjatoszlav pedig Przemyślbe. Vologyimer egyik fia Tyerebovl élére került, másik fiát pedig az apa ajándékokkal Magyarországra küldte, hogy a magyar uralkodó adja ki a már évek óta nála levő Danyilo Romanovicsot. Az Igorjevicsek nem ok nélkül tartottak attól, hogy a magyar király támogatását és vendégszeretetét élvező Danyilo bármelyik alkalmas pillanatban beavatkozási lehetőséget biztosít II. Endrének Halics belügyeibe. A király azonban nem hajolt az ajánlatra, kedvelte Danyilót, s azt fontolgatta, hogy a gyermek Danyilót hasonlóan gyermekkorú leányával házasítja össze.

Az Igorjevicsek halicsi uralmuk megszilárdítása érdekében fegyveres pogromot szerveztek a halicsi bojárok ellen. Az orosz hagyomány szerint ötszáz hatalmas bojárt meg is öltek, a többiek, Vologyiszlav, Szugyiszlav és Filip azonban a magyar királyhoz futottak, kérve őt, adja oda nekik Halics fejedelméül Danyilo Romanovicsot. A magyar uralkodó kapva kapott az újabb beavatkozási alkalmon, és 1211-ben igen erős sereget küldött orosz földre. A sereg élén II. Endre vezető világi méltóságai álltak: Győr nembeli Pot nádor és mosoni ispán, Bár-Kalán nembeli Bánk királynéi udvarispán és bihari ispán, Tétény nembeli Marcell udvarispán és kevei ispán, Péter bácsi ispán, továbbá a szakállas Mika és Tiborc, akik a korábbi években töltöttek be magas tisztségeket, valamint mások. A magyar seregben vonult Halics ellen a tíz éves Danyilo is. Przemyślt még Vologyiszlav bojár rábeszélésére lakói megnyitották a magyarok előtt, s fejedelmüket, Szvjatoszlavot pedig Danyilo kezére adták, de Zvenyigorod keményen ellenállt. A magyar sereget Danyilo testvére, a Belzben uralkodó Vaszilko, pereszopnyicai Msztyiszlav, vlagyimiri Alekszandr, valamint Leszek lengyel fejedelem támogatta, Romant ezzel szemben a kunok segítették, továbbá unokaöccse, Izjaszlav Vologyimerics. A Zvenyigorod közelében vívott csata kezdetben a védők sikerét hozta, a magyarok érzékeny veszteségeket szenvedtek, de Roman meggondolatlansága, hogy tudniillik az orosz fejedelmek segítségét keresve kijött a városból és fogságba esett, eldöntötte a csata sorsát, Zvenyigorod elesett. Halics városát Vologyimer és fia, Izjaszlav feladták, az utóvédharcot folytató Izjaszlav nem tudott sikereket elérni a magyar és szövetséges csapatok ellen. Halics trónjára Danyilo Romanovics, II. Endre magyar király pártfogoltja került. Az Igorjevicsek közül kettőt, Romant és Szvjatoszlavot a halicsiak felakasztottak.

A gyermek Danyilo mellett osztozott az uralomban anyja is. A viszálykodó halicsiak aligha nézték jó szemmel az energikus asszony uralmát, meggyűlölték és Belzbe űzték az özvegyet. A fiatal Danyilo így csak névleg állt Halics élén, a tényleges hatalom a bojárok, mindenekelőtt Vologyiszlav kezén volt. Orosz forrásunk nyíltan meg is mondja, hogy „a hűtlen halicsiak [vagyis a halicsi bojárok] …maguk akartak uralkodni”[jegyzet 1] Ez újabb beavatkozási lehetőséget biztosított II. Endrének. A király 1212-ben személyesen ment Halicsba, visszahívta Danyilo anyját, s a vele és a vlagyimiri bojárokkal tartott tanácskozás eredményeképpen meggyőződött arról, hogy Halicsban ténylegesen Vologyiszlav és azok a bojárok uralkodnak, akik alig egy-két évvel korábban még éppen a magyar uralkodó segítségét kérték az Igorjevicsek ellen, s akik a gyermek Danyilo halicsi fejedelemségének hívei voltak. Az események azonban megmutatták, hogy e bojárok csak azért ragaszkodtak Danyilóhoz, mert annak révén vélték a maguk számára biztosítani a tényleges hatalmat. II. Endre elfogta hát Vologyiszlavot, Szugyiszlavot, Filipet, és megkínoztatta őket. Szugyiszlav pénzen megváltotta magát, de Vologyiszlavot fogolyként Magyarországra vitette az uralkodó. Vologyiszlav testvérei segítséget kértek a pereszopnyicai Msztyiszlavtól, felajánlva neki a halicsi trónt. Msztyiszlav más orosz fejedelmekkel együtt vonult Halics alá Danyilo és a magyarok ellen. A halicsiak Msztyiszlav oldalára álltak. Danyilo nem tudott ellenállást kifejteni, anyjával együtt Magyarországon keresett és talált menedéket, Vaszilko pedig Belzbe futott. Halics fejedelme Msztyiszlav lett.

A Romanovicsok ügye 1213-ban még rosszabbra fordult. Danyilo halicsi trónfosztása után Vaszilko is elvesztette Belzet. II. Endre ez évben szintén halicsi hadjáratra készülődött, aminek előjátékaként szabadon bocsátotta Vologyiszlavot, majd nagy sereggel elindult Halics felé. Még magyar területen, az északkeleti országrészben, a leleszi monostornál kapta a hírt, hogy Gertrúdot megölték. II. Endrének tehát vissza kellett fordulnia. Vologyiszlav azonban halicsi híveivel együtt továbbvonult, Msztyiszlav feladta Halicsot, amelyet Vologyiszlav a maga uralma alá hajtott. Halicsban formálisan is bojáruralom jött létre, Vologyiszlav bojár létére a fejedelmi trónra lépett. Közben Danyilo és anyja, nyilván mert II. Endrétől felesége halála miatt nem várhattak segítséget, Lengyelországba mentek Leszekhez.

Danyilóék jól számítottak, a Halics egy részére szintén igényt tartó Leszek 1214-ben hadjáratot indított Halics, illetve Vologyiszlav ellen. A csata a lengyel-orosz szövetséges sereg győzelmével végződött, de Leszek Halicsot nem tudta bevenni. A Romanovicsoknak Leszek segítségével mindössze két, csekély jelentőségű vlagyimiri várost sikerült uralmuk alá vetniük. A krakkói fejedelem beavatkozása II. Endre rosszallását váltotta ki. Lengyel követség kereste fel Endrét azzal a javaslattal, hogy vessenek véget Halicsban a bojáruralomnak, Endre másodszülött fia, az akkor hatéves Kálmán vegye feleségül Leszek hároméves leányát, Salomét, s Halics trónját Kálmán foglalja el. A két uralkodó a Szepességben találkozott, s megerősítette ezt a megegyezést. Ekkortájt, mindenesetre 1214-ben íródott II. Endre ama levele III. Ince pápához, amelyben úgy tüntette fel a dolgot, mintha Halics (Galícia) főemberei és népe kezdeményezték volna Kálmán halicsi királyságát, s kérte a pápát, utasítsa János érseket Kálmán rutén (orosz) királlyá történő megkoronázására. Endre csak keveset bízott a diplomáciára, annál többet a katonai erőre. A lengyel-magyar szövetséges sereg még 1214-ben Halics ellen vonult, Vologyiszlavot börtönbe zárták, ahol hamarosan meg is halt. Nem volt akadálya, hogy Kálmán, akit közben János érsek királlyá koronázott, elfoglalja Halics trónját. Halics Kálmáné lett, egy részét, Przemyślt Leszek kapta meg, míg Leszek a magyar király ellenére Vlagyimirt a Romanovicsokra bízta.

A krakkói fejedelem önkényes cselekedete miatt II. Endre haragra lobbant, s elvette Leszektől Przemyślt. A megszégyenített lengyel uralkodó a novgorodi Msztyiszlavtól kért segítséget, neki ajánlva fel Kálmán halicsi trónját. A magyar uralmat terhesnek érző halicsiak viszont Danyilót hívták meg Halics élére. A versenyfutás 1215-ben Msztyiszlav győzelmével végződött, elűzte Halicsból Kálmánt, aki híveivel, köztük Szugyiszlav bojárral Magyarországra menekült. A halicsi fejedelmi széket Msztyiszlav foglalta el, Danyilo pedig Msztyiszlav leányát vette feleségül. Danyilo szemet vetett az előző évben a lengyel uralkodó tulajdonába jutott nyugat-halicsi területre, Przemyślre, s apósa tiltakozása ellenére hozzákezdett a maga számára történő meghódításához. 1216 tavaszán Leszek sereget küldött Danyilo ellen, de az kevés sikert tudott felmutatni. Ekkor Leszek újra szövetséget ajánlott II. Endrének, lemondva halicsi területi igényeiről veje, Kálmán javára. A lengyel és a magyar sereg Przemyśl bevételével kezdte meg a halicsi hadjáratot, majd nyílt csatában vereséget mért Msztyiszlav erőire. Ezt követően a Danyilo által védett Halics ellen fordultak. A Kálmán vezette magyar sereg és a lengyelek egészen az első hó leeséséig, októberig kísérleteztek az ostrommal. Táboruk lebontása után azonban váratlan sikert mondhattak magukénak. Legyőzték és a fejedelemségből kiűzték Msztyiszlavot. Ez tarthatatlanná tette Danyilo helyzetét is. Így 1216 végén helyreállt Halicsban Kálmán rutén királysága, az orosz fejedelemség újra magyar uralom alá került.

Az egymást követő halicsi hadjáratok a II. Endre-féle új berendezkedés politikájának időszakára estek. Jó alkalmat biztosítottak az uralkodó osztály különböző tagjainak, hogy a harcok során a király iránti hűségüket bizonyítsák, haditetteikkel vagy éppen halálukkal magukat vagy családjukat királyi adományokra érdemesítsék. 1212-ben az uralkodó három testvér hű szolgálatát figyelembe véve, akik közül kettőt – mint az oklevél mondja – „az egész ország hasznáért Oroszországban”[jegyzet 2] megöltek, a túlélő harmadik testvérnek erdőt adományozott. 1224-ben a szerémségi Lőrinc a különböző oroszországi hadjáratokban szerzett érdemeiért jutott Endre adománya folytán királyi népek földjéhez. Persze a vég nélküli halicsi háborúk nem az egész ország, hanem csak egy szűk réteg, a hadjáratokból közvetlenül hasznot húzó előkelők érdekeit szolgálták. A hadjáratokban részt vevő, szabadon zsákmányoló, esetleg a halicsi magyar uralom fenntartásában szerephez jutó arisztokraták megannyi lehetőséget kaptak további meggazdagodásukhoz. Érdekében állt a halicsi politika a királynak is, hiszen a megrendült államháztartás bizonyos stabilizálódását várta a halicsi berendezkedéstől, ugyanakkor alkalmas volt arra is, hogy elterelje a figyelmet a tornyosuló belső bajokról és nehézségekről. Az ország számára valójában a fentiekből következően volt káros a magyar uralkodó osztály halicsi feudális expanziója. Komoly anyagi terheket rótt az alávetett népességre, a rendszeressé váló rendkívüli adók egy része bizonnyal a halicsi kalandok folytatásához biztosított pénzügyi fedezetet, s nem elhanyagolható személyi veszteségekkel is jártak a meg-megújuló háborúk.

Nem folytatott aktív külpolitikát II. Endre a nyugati országok felé. A német birodalomból származó felesége révén érdekeltté vált a német ügyek iránt. A pápai irányvonalnak megfelelően szemben állt IV. Ottó császárral. A IV. Ottó által birodalmi átokkal sújtott sógorait, Henrik isztriai őrgrófot és Eckbert bambergi püspököt befogadta Magyarországra, és szívén viselte sorsukat. 1213-ban II. Endre magyar sereget küldött II. Frigyes és I. Ottokár megsegítésére, akik Szászországban IV. Ottóval harcoltak.

Imre uralkodásával összevetve kevéssé volt aktív II. Endre külpolitikája a Balkánon. Itt a legjelentősebb változást a XIII. század elején a bizánci birodalom bukása és a latin császárság megszületése jelentette 1204-ben. Inkább csak következményeiben jelentős, hogy a latin keresztesek egyik vezetője, Montferrati Bonifác őrgróf feleségül vette III. Béla leányát, Margitot, II. (Angelosz) Izsák császár özvegyét. Bonifác tartománya a Balkán déli részén terült el, központja Thesszaloniké volt. Bonifác és Margit házasságából két fiú született, az egyik, Demeter, utóbb atyját követve thesszalonikéi király lett. Fontos folyománya a bizánci birodalom összeomlásának Velence megerősödése. Az adriai város közvetlenül is hasznot húzott Bizánc megdöntéséből, közvetve pedig megnövelte befolyását az Adriai-tenger medencéjében. Zára már 1205-ben Velence hűségére tért. A velencei befolyás ellensúlyozására II. Endre sorra érvényesítette a dalmát városok korábbi kiváltságait, s első uralkodói tetteinek egyikeként még 1205-ben Nona város polgárainak jogait és kiváltságait állapította meg, majd 1207-ben esküvel erősítette meg Spalato város kiváltságait II. Géza 1142. évi, kétes hitelű oklevele alapján, s ugyancsak 1207-ben kiváltságlevelet adott a spalatói érsekség számára. További jelentős fejleménynek számított a Balkánon a bulgáriai uralkodóváltás. Az energikus bolgár uralkodó, Kalojan, aki a pápa jóvoltából nyerte el 1204-ben a koronát, és sikerrel folytatta a bolgár állam határainak kiterjesztését, legyőzte Balduin latin császárt, s az ellene vívott csatában esett el Montferrati Bonifác. Kalojan 1207-ben Thesszaloniké ostromakor halt meg. Az védelmet egyébként Bonifác özvegye, Margit irányította Demeter fia nevében. Kalojan utóda és rokona, Boril (1207–1217) nem tudta folytatni elődje hódító politikáját. 1208-ban csatát vesztett Philippopolisznál (Plovdiv) Balduin utódával, Henrik latin császárral (1206–1216) szemben, s a latinok megkezdték Bulgária területének elfoglalását. Részt kért magának Bulgária területéből Szerbia, ahol Vukan 1208. évi halála óta István egyedül kormányozta az országot. Belső ellenzék is fellépett Boril ellen Vidinben és környékén. Ebben a helyzetben Boril II. Endre segítségét kérte, aki 1210-ben Iwachin szebeni ispánt küldte szász, román, székely és besenyő csapatokkal Boril támogatására; az ispán teljesítette megbízását, Vidint visszajuttatta Boril kezébe. A fegyveres segítséget követően családi kapcsolat kiépítésére is sor került a bolgár és a magyar uralkodóház között. 1213 végén vagy 1214 elején magyar követek jelentek meg Boril székhelyén, Tirnovóban, hogy Boril leányát eljegyezzék II. Endre fiával, Bélával. Boril leányának további sorsáról nincsenek adataink. Minden bizonnyal e leány hozománya volt az Al-Dunától közvetlenül délre elterülő vidék, Belgrád és Barancs körzete, amely 1203–1213/1214 között Bulgáriához tartozott, de amely a későbbi években — így Barancs 1217-ben — már magyar fennhatóság alatti területként tűnt fel.[2]

A balkáni politikához kapcsolódik II. Endre új házassága. Az 1213 őszén meggyilkolt Gertrúd után a magyar király 1215-ben a latin császárság székhelyévé lett Bizáncból hozta új feleségét, Jolántát, aki előkelő család sarja volt. Apja a francia Capet-családba való Courtenay Péter, anyja pedig flandriai Jolán, a latin császárok, Balduin és Henrik nővére volt. Az éppen a latin császári trónon ülő Henrik, aki még 1213-ban Boril bolgár cár családjával létesített dinasztikus kapcsolatot, most a szerbek felé igyekezett tájékozódni. Alapvető oka ennek az volt, hogy 1214-ben az epiroszi despotaság élére lépő Theodórosz Angelosz szerb segítséggel támadta meg és győzte le csatában a latin császárság erőit. Henrik császárnak elemi érdeke volt a szerbek eltántorítása az epiroszi politikától. A császár szerb orientációja a bolgár szövetség felmondását is jelentette volna, de a szerb szövetség nem jött létre, s II. Endre sem változtatott a bolgárok irányában barátságos politikáján, összeütközése pedig azzal az Istvánnal sem támadt, aki III. Honoriustól királyi koronát kapott, s akit továbbra is a balkáni politika ügyei kötöttek le.

A latin császárság 1216 nyarán elvesztette uralkodóját, Henriket. Az egyik párt II. Endre apósát, Courtenay Pétert jelölte császárnak, de nem kevesen – főleg Thesszalonikében, ahol a gyermek Demeter nevében II. Endre testvére, Margit kormányzott – II. Endrére gondoltak a konstantinápolyi trón betöltésénél. A pápák, előbb III. Ince, majd pedig III. Honorius gyakran intették a magyar királyt két évtizedes fogadalma teljesítésére, a keresztes hadjárat megindítására. A császári trón elnyerésének lehetősége sarkallta Endrét a keresztes had megindítására, s úgy tervezte, hogy szárazföldi úton jut el Ázsiába. Ám az a körülmény, hogy Courtenay Pétert a pápa gyorsan, 1217 áprilisában császárrá koronázta, egy csapásra megváltoztatta a tervét, és a tengeri út mellett döntött.

A keresztes hadjáratra készülő II. Endrének érzékelnie kellett, hogy növekednek és erősödnek az új berendezkedéssel szemben álló erők. Ennek a felismerésnek a nyomai tükröződnek 1217. évi okleveleiben: a király immár komolyan számolt azzal a lehetőséggel, hogy fel kell hagynia ezzel a politikával. Ez évben hozzájárult, hogy Turul comes a tőle adományul nyert zalai várföldet lakóival együtt a veszprémi egyháznak hagyhassa pénztartozás fejében, s a felek közti megállapodást a jövőre nézve is érvényesnek tekinti, „ha az ország javaiban történt általános osztozkodás [generalis in nostro regno facta distributio] a régi rendre [ad priorem statum] térne is vissza.”[jegyzet 3] Ugyancsak 1217. évi dátumra mutat II. Endre ama oklevele, amely szerint az esztergomi egyház újra Tardos falu birtokába jutott. A diploma már múlt időben szól az új berendezkedés politikájáról, s a király olyan intézkedését helyezte hatályon kívül, amelyet az új rend időszakában foganatosított, s az a János érsek nyerte vissza egyháza korábbi tulajdonjogát, aki az új rend miatti heves ellenállása miatt vesztette el azt. Az esztergomi egyház javára szóló döntését az uralkodó nem alkalmilag hozta, hiszen 1217-ben oklevél révén kárpótolta pozsonyi várfölddel azokat a birtokosokat, akik a János érseket sújtó birtokelvétel után jutottak Tardos falu tulajdonába. Mielőtt tehát II. Endre elindult volna szentföldi hadjáratára, felhagyott az új renddel, vagy legalábbis megkezdte a visszavonulást az új berendezkedés gyakorlatától. A politikai irányváltásból hasznot egyelőre az új rend ellenzékének előkelői húztak.

A keresztes hadba induló II. Endre távolléte idejére az ország kormányzását korábbi ellenfelére, János érsekre bízta. Maga velencei hajókat bérelt, s a bérleti díj fejében Velence javára lemondott Záráról. Olyannyira híján volt a pénznek, hogy elindulásához kölcsönöket kellett felvennie magyarországi egyházaktól és világiaktól. Néhány püspök, a pannonhalmi apát, továbbá számos világi előkelő kísérte a magyar királyt, aki Spalatóban szállt hajóra. II. Endre mellett VI. Lipót osztrák herceg, továbbá német egyházi és világi méltóságok indultak útnak a Szentföldre.

A magyar király Ciprus érintésével 1217 októberében érte el Akkont, útközben a ciprusi, Akkonban pedig a jeruzsálemi király csatlakozott a keresztesekhez. Első ízben november elején fordultak volna a mohamedánok ellen, de ellenséggel nem találkoztak, így a biblikus helyeket keresték fel. A keresztesek második akciója december elején indult, egy közeli, a mohamedánok által épített erős várat akartak bevenni, de akciójuk nem járt sikerrel. Csak foglyokat ejtettek, a várat nem tudták elfoglalni. II. Endre már ezen a támadáson sem vett részt, ezt követően pedig a trípoliszi grófságot kereste fel. Közben ereklyéket vásárolt, csekély pénzét felélte, végül már Gizella királynénak a veszprémi egyháztól kölcsönkért koronáját is el kellett adnia 140 márkáért. A szentföldi útjain őt szívélyesen fogadó johannitákat is csak úgy tudta megjutalmazni mohamedánokkal szembeni derekas helytállásukért, hogy magyarországi javakkal látta el őket; odaadta az ispotályosoknak a Babót nevű soproni kapu vámját, a királyi pásztorok Dráva menti földjét, szabad sóárusítást biztosított nekik, s egyéb kiváltságokat kaptak. Bőven juttatott Endre a szalacsi királyi királyi sójövedelmekből is. II. Endre trípoliszi kirándulása idején, december közepén a keresztesek egy harmadik akcióra is rászánták magukat, de nemhogy eredményt nem értek el, hanem még a sereg java része is odaveszett a hegyi lakók támadásai következtében. II. Endre 1218 januárjában hazaindult a Szentföldről, anélkül, hogy a mohamedánokkal szemben bármiféle eredményt fel tudott volna mutatni.

Visszaútjában már ötletszerű és alkalom szülte dinasztikus terveit szövögette. A Kisázsia déli részén levő örmény királyságban harmadszülött fiát, Endrét jegyezte el II. Leó örmény király leányával abban a reményben, hogy jegyese révén Endre Örményország trónjára léphet. A bizánci birodalom tradícióit ápoló kisázsiai nikaiai császárságban I. (Laszkarisz) Theodórosz császár leányát, Máriát nyerte meg elsőszülött fia, Béla jegyeséül. Theodórosz más szálon is rokonságban állott Endrével: mivel felesége Courtenay Péter egyik leánya volt, a nikaiai császárt és a magyar királyt sógorság kötötte össze. Endre Laszkarisz Máriát Magyarországra hozta. Nikaiában egyébként kellemetlen afférban volt része a magyar uralkodónak: nagybátyjának, a görög földön otthonra lelt Géza–Jóannésznak a fiai támadtak rá. Endre Bulgáriában fejezte be házasságokat kovácsoló politikáját, ahol Boril félreállításával II. (Aszen) Iván uralkodott 1217 óta; ő II. Endre legidősebb, tizenhárom év körüli leányát, Máriát jegyezte el.

Lábjegyzetek

  1. Hodinka, Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai 325.
  2. Szentpétery, Regesta Arpadiensis I. 89.
  3. Szentpétery, Regesta Arpadiensis I. 105.

Irodalom

  1. Az új berendezkedés külpolitikájára vonatkozó irodalom: Halics 13. századi történetét V. T. Pasuto Ocserki po isztorii Galicko-Volinszkoj Ruszi (Moszkva, 1950) című könyvében dolgozta fel. A korszak magyar-orosz kapcsolatainak összegzését adja Pasuto, Vnyesnyaja polityika drevnyej Ruszi. Magyar részről még várat magára a gazdag Árpád-kori magyar-orosz viszony monografikus áttekintése. Lovcsányi Gyula Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez a mohácsi vész előtt (Századok 1886. 4-5) című tanulmánya, valamint Kállay Ubul Mikor koronázták Kálmánt, Halics felkent királyát, a pápától küldött koronával? (Századok 1903. 7) című cikke csak részletkérdésekre szorítkozik.
  2. Iwachin 1210. évi bulgáriai katonai akciójára lásd Karácsonyi János, Az erdélyi székelyek első hadjárata 1210-ben (Századok 1912. 4). A bolgár és a vele érintkező balkáni viszonyokra nézve nagy részletességgel tájékoztat V. Zlatarszki, Isztorija na balgarszkata darzsava prez szrednite Vekove. III. (Szofija, 1940). Röviden összefoglalja a 13. század első két évtizedének bolgár állapotait G. Érszegi, Eine neue quelle zur Geschichte der bulgarisch-ungarischen Beziehungen während der Herrschaft Borils (Bulgarian Historical Review, 1975. 2).


Politikai viszonyok
Az új berendezkedés ellenfelei Tartalomjegyzék Az új berendezkedés tetszhalála és feléledése