Az 1644. évi hadjárat

A Múltunk wikiből
1644
február 2. I. Rákóczi György Gyulafehérvárról megindul seregével III. Ferdinánd ellen.
március 12. Rákóczi bevonul Kassára.
április eleje I. Rákóczi György csapatai a Vág völgyéig hatolnak.
április 9. Galgócnál Rákóczi egyik serege vereséget szenved a császári hadaktól.
április vége A császári hadak visszafoglalják Lévát, Füleket és Szendrőt.
május 22. Rákóczi, hadaival visszavonulóban, Sárospatakra érkezik.
augusztus 1. I. Rákóczi György e napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Kassára. (A gyűlés a béke mellett foglal állást. Követeket küld III. Ferdinándhoz.)
október 1. I. Rákóczi György erre a napra gyűlést hirdet a felső-magyarországi vármegyéknek Tokajba. (Megfogalmazza és eljuttatja III. Ferdinándhoz békekötési feltételeit, elsősorban a vallási sérelmekről.)
október 5. A császári csapatok visszavonulnak Gömörig, Rákóczi Hernádnémetiig. (Mindkét seregben lázongásokra és szökésekre kerül sor.)
november 21. A császári sereg újabb ellentámadást indít.
december közepe A császári sereg visszahúzódik Bajmócig, majd Morvaországba rendelik a svédek ellen.
1645
január 22. Megállapodás Nagyszombatban I. Rákóczi György közügyeket illető követeléseiről. (A vallásgyakorlat a templomhasználattal együtt legyen szabad mindenkinek, a parasztoknak is; más sérelmek ügyében döntsön az országgyűlés.)
január 29. I. Rákóczi György fejedelem fogadja XIV. Lajos francia király követét Zborón.
február eleje I. Rákóczi György gyűlést hirdet a felső-magyarországi rendeknek Bártfára. (A békekötés feltételéül a templomok szabad használatának kimondását állítja; a többi ügyben sürgősen országgyűlést kell tartani.)
május 28. Az erdélyi hadak elfoglalják Nagyszombatot.
július 18. Az erdélyi sereg a morvaországi Brünn alatt egyesül a svéd hadakkal.
július 27. I. Rákóczi György holicsi táborában eredményesen lezárulnak a béketárgyalások. (A Korona minden alattvalójának vallásgyakorlata szabad, a templomok használatával együtt, a parasztok vallásgyakorlatát sem szabad háborgatni. Az 1638. évi országgyűlésen visszakövetelt protestáns templomok ügyében a következő országgyűlésnek kell döntenie. A békét is a következő országgyűlésnek kell törvénybe foglalnia. Egy sor nem vallásügyi tételt a következő országgyűlésre utal. A király három hónapon belül hirdessen országgyűlést. A fejedelem személyes kielégítéseként életére megkapja a Bethlen Gábor kezén volt hét felső-magyarországi vármegyét.)
augusztus 16. Az erdélyi hadak I. Rákóczi György utasítására elvonulnak Brünn alól.
szeptember 11. Höflányban meghal Esterházy Miklós nádor.
december 16. I. Rákóczi György biztosai Linzben kicserélik a III. Ferdinánddal kötött béke okmányait.

Rákóczi nem volt jól értesülve a történtekről, és a svédek, készakarva, félre is vezették. Torstensson azt üzente neki, hogy csak téli szállásra vonul Holsteinbe, és tavasszal visszajön, ami azonban csak egy teljes év leforgása után következett be. Így kitette Rákóczit annak, amitől az legjobban félt, annak, hogy a császáriak tönkreverik, még mielőtt a svédekkel egyesülhet, s ha ez nem történik is meg, vállalkozása diverzióvá törpül. Rákóczi, mit sem tudva ezekről a veszélyekről, 1644. január 3-i országgyűlésen meghirdette a háborút, s február 2-án már el is indult a hadaival. Bár hónapok óta híre járt az erdélyi támadásnak, sem a császári udvar, sem a rendi testület nem volt képes bármit is tenni ellene. A nemesség Rákóczival rokonszenvezett, és hallatlanná tette a nádor felkelési parancsait. A csatlakozó hajdúkkal 20 ezer főre gyarapodott, háromnegyed részében ugyan könnyűlovasokból álló, de ostromtüzérséggel jól felszerelt erdélyi haderővel szemben egyelőre semmiféle császári mezei sereg nem állt szemben, s ilyen körülmények között a végvárak helytállására sem lehetett számítani. A várak hosszabb-rövidebb ostrom után sorra kapituláltak, s mikor március 12-én Rákóczi bevonul a magára hagyott Forgách Ádám főkapitány által feladott Kassára, már egész Felső-Magyarország a kezén volt. Ekkor kapott levelet Torstenssontól, hogy továbbra is kénytelen késleltetni érkezését.

Pedig a háború tulajdonképpen csak ekkor kezdődött. III. Ferdinánd március közepén küldte Magyarországra 10 ezer válogatott emberét Götz marsall és Pucheim tábornok vezetése alatt. A meghirdetett felkelésre az alsó-magyarországi és dunántúli nemesség nem mozdult, illetőleg a török veszélyre hivatkozva, az ellen fegyverkezett. A török portyázások valóban megkezdődtek a magyar határ mentén, s a Haditanács kénytelen volt belenyugodni, hogy a magyar katonaságot a török ellen vessék be. A császáriak galgóci táborához így csak Esterházy 1200 főnyi nádori csapata csatlakozott. Az ő katonáit küldték elsőként a három oszlopban előrenyomuló erdélyiek ellen, akikkel április 9-én a Vág völgyében találkoztak. Az erdélyi had svédeket várt, és császári magyarokkal akadt össze. Az első meglepetés csatavesztéssel járt. Ekkor a sok újsütetű, tapasztalatlan alvezér közt a Bethlen hadi iskoláját egyedül járt Kemény János vette át a derékhad vezetését, azzal a feladattal, hogy megakadályozza a császáriak átkelését a Garam barsi hídján. Ez azonban nem sikerült, s az április 30-án Balassagyarmaton tartott haditanácson Kemény a Bethlentől tanult „offenzív visszavonulást” javasolta: hátrálva, portyázással fogyatni az ellenséget. A svéd megbízott, Rebenstok alezredes ütközetet követelt, bár alighanem tudta, hogy Rákóczi veszíteni fog, de neki az volt a feladata, hogy ébren tartsa az erdélyiekben a svéd hadsereg közeledésének reményét. Végül is Kemény álláspontja győzött, s az erdélyi főhad a Tisza mögé húzódott vissza, előcsapatokat hagyva Felső-Magyarországon a császáriak zaklatására, Kassát, Eperjest, Tokajt és Sárospatakot jól megerősítve az ellenállásra.

A császári táborban egyáltalán nem úsztak diadalmámorban, jól ismerték az ilyen hadjáratok kockázatait. Egyedül Esterházy sürgette az előnyomulást. De Bécsből hamarosan azt parancsolták neki, hogy kezdjen béketárgyalásokat Rákóczival, mutasson engedékenységet, Erdélybe pedig még győzelem esetén se törjön be. Az alkudozások, melyeket Esterházy és Rákóczi kölcsönös szemrehányásokkal teli levélváltása kísért, ettől kezdve a háború végéig állandósultak. A nádor kassai sikerekkel akart szavainak nyomatékot adni, s rávette a császári hadvezéreket, hogy Kassa ostromára induljanak.

Kassát 2 ezer erdélyi katonával Rőthy Orbán, a fejedelem öreg sárospataki és kővári várnagya, most felső-magyarországi főkapitánya védelmezte, akinek a legnagyobb segítséget a környékbeli parasztság adta. A császári sereget, alighogy Felső-Magyarország földjére lépett, szervezett paraszti ellenállás fogadta. A már május folyamán az erdőkbe húzódott parasztok, alighanem a parasztvármegye kereteiben, szüntelenül támadták a császáriakat, öldösték az elmaradókat, megrohanták éjjel a táborhelyeiket, akadályozták a rekvirálást. Június 3-án Götz éhes, tépett sereget vezetett Kassa alá, ott meg a védők támadtak ki rájuk. Valósággal két tűz közé szorulva, elsáncolták magukat; rendszeres ostromra nem is vállalkoztak. Esterházy kétségbeesetten látta, hogy a parasztok fogják felmorzsolni a sereget, s megpróbálta a vármegyei nemességet rábírni, hogy lépjen fel saját jobbágyai ellen. A paraszt „nemcsak hogy magát oltalmazza – vádol – de az úton járókra rá ütnek, s ölik, fosztják, kergetik”.[1] Nincs is császári katona Szepesben, Sárosban, Tornában, Gömörben, s lám, ott is fegyverkeznek a parasztok. Ha ennek nem lesz vége, fenyegetőzik, „muskétásokat is reájuk küldünk, falujokat porrá tétetjük, magukat felvadásztatjuk az erdőkben és hegyekben, vagy nyársra vonatjuk, vagy más érdemlett halállal öletjük meg, ha meg nem szűnnek gonosz elkezdett cselekedetektül. Példát statuálunk belőlük, másoknak is ki hogy legyen.”[2] Meg is kezdte az elrettentést, a felmentő sereggel közeledő Kemény emlékirataiban emlegeti a felégetett falvakat, a császáriak által elkövetett „sok éktelen fertelmeskedéseket”,[3] amelyeket még a Habsburg-párti magyar urak is helytelenítettek. De ez sem segített. Június 14-én már a kassai védősereg vette ostrom alá az ostromlók sáncát, s mikor Kemény János előörsei megjelentek, június 16-nak éjszakáján az egész császári tábor elmenekült. Mint annak idején Belgiojoso, úgy vonultak végig Felső-Magyarországon, hogy sem Eperjes, sem Lőcse nem engedte be őket, s az üldöző erdélyiektől és az állandóan rájuk csapó parasztoktól fogyasztva, fele számra csökkenve érkeztek július 29-én Bajmócra, ahol tábort ütöttek. Ugyanebben az időben verték szét azokat a lengyel zsoldosokat, akiket Homonnai János fogadott Rákóczi ellen. Nem tudta megismételni apjának Bethlen elleni sakkhúzását, s maga is lengyel földre menekült.

Lábjegyzetek

  1. Cseh-Szombathy László, I. Rákóczi György 1644-es hadjárata. HK 1956. 73.
  2. Ugyanott, 73.
  3. Kemény János önéletírása. Kiadta Szalay László, Pest, 1856. 346.


Erdély utolsó beavatkozása a harmincéves háborúba
A svéd szövetség Tartalomjegyzék A tizenhárom vármegye Rákóczi kezén