Az 1751. évi országgyűlés

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 31., 14:20-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Mária Terézia, mielőtt elszánta magát arra, hogy országgyűlés nélkül kormányoz, még kétszer hívta össze a rendeket, 1751-ben és 1764-ben. Mindkét alkalommal elsősorban azt akarta az országgyűlésen elérni, hogy a rendek nagyobb terheket vállaljanak. Ennek legegyszerűbb módja az volt, hogy nagyobb összegű hadiadót vállalnak, amit úgysem ők fizetnek, hanem jobbágyaik.

1751. április 18-ra szóltak az országgyűlési meghívók, amelyeket az uralkodó nevében a Magyar Kancellária küldött szét. Még a megnyitás előtt meghalt a nádor, a nyolcvannyolc éves Pálffy János gróf, aki negyven évvel azelőtt az uralkodó részéről a szatmári békét megkötötte. Az országgyűlésre így az a feladat is várt, hogy az uralkodó jelöltjei közül az új nádort megválassza.

A hadiadó évi összege 2,5 millió forint volt. Ennek 1,2 millió forinttal való megemelését kérte az uralkodói előterjesztés. Mielőtt ennek tárgyalását megkezdték, Mária Terézia leküldte Pozsonyba jelöltjeinek névsorát, akik közül a rendek gróf Batthyány Lajos kancellárt választották meg az ország nádorává. Ezután megkezdődtek az alkudozó tárgyalások, amelyek azzal zárultak, hogy a rendek 700 ezer forinttal emelték meg az évi hadiadót, amelynek összege így 3,2 millió forintra nőtt.

Mária Terézia csak az országgyűlés utolsó hónapjában, augusztusban jött be az országba. Pozsonyon kívül Pestet is meglátogatta, valamint Grassalkovich Antalt, a Magyar Kamara grófi rangra emelt elnökét, aki gödöllői kastélyában pazar vendéglátásban részesítette.

Az országgyűlés utolsó szakaszában az alsóházban heves viták zajlottak le négy város: Győr, Komárom, Zombor és Újvidék ügyében. Mária Terézia szabad királyi városi rangra emelte őket, a rendek azonban vonakodtak törvényesíteni az uralkodói elhatározást, mert nem akarták a kormánypárti szavazatok számát – a városok mindig az uralkodó oldalán állottak – négy újjal növelni. Ezek a viták Mária Teréziát nagyon elkeserítették, tekintélyének sérelmét látta bennük, és augusztus 27-én szentesítvén a törvényeket, szemrehányó szavakkal bocsátotta el a nála tisztelkedésre megjelent rendeket.

Mária Terézia országgyűlései közül az 1751. évin alkották a legkevesebb törvényt, csak 41-et, szemben az 1741-ben alkotott 70-nel. De nem csupán számban, hanem tartalomban is hanyatlást mutatott a törvényalkotás. Szemben a tíz évvel korábbi országgyűléssel, amelyen az állami függetlenség, a kormányzati önállóság kérdései domináltak, 1751-ben már kevés ilyen tárgyú törvény született.

Az 1751. évi országgyűlésen is a főnemesség játszotta a vezető szerepet. A főnemesség ekkor még csillapítani igyekezett a köznemesi ellenzéket, és sikerült az országgyűlés felbomlását, amivel a köznemesség fenyegetett, megakadályoznia. A következő országgyűlésen azonban, az utolsón, amelyet Mária Terézia összehívott, már a főnemességet is az ellenzék oldalán, sőt annak élén találjuk.

Irodalom

Az 1751. évi országgyűlésről:Padányi Bíró Márton, Comitia, azaz ország gyűlése amelyben Magyarországon… békesség és igazság hirdettetik (Pozsony, év nélkül); Horváth Mihály, Magyarország történelme. VII. (Budapest, 1873);


Mária Terézia országgyűlései
Az 1741. évi országgyűlés Tartalomjegyzék Az 1764–1765. évi országgyűlés