Az 1830. évi országgyűlés

A Múltunk wikiből
1830. június 7.
I. Ferenc jóváhagyja az Akadémia alapszabályait.
1830. június 11.
Megalakul az Állattenyésztő Társaság.
1830. július 15.
I. Ferenc összehívja a magyar országgyűlést.
1830. július 28.
Kirobban Párizsban a forradalom.
1830. augusztus 25.
Kirobban a brüsszeli forradalom.
1830. szeptember 4.
Megteszi próbaútját Bécs és Pest között a Franz I., az Első Dunai Gőzhajózási Társaság első gőzhajója.
1830. szeptember 11.
Megkezdődik a magyar országgyűlés.
1830. szeptember 28.
V. Ferdinándot magyar királlyá koronázzák Pozsonyban.
1830. szeptember 29.
Az országgyűlés kerületi ülése elfogadja törvényjavaslatát a magyar nyelv ügyében. Kívánja, hogy az országgyűlés csak magyar feliratot küldjön, magyar királyi választ kapjon, a Magyar Királyi Helytartótanács magyarul levelezzen, lehessen magyarul indítani pereket, s a felsőbb bíróságok így hozzák ítéleteiket; aki nem tud magyarul, hivatalt ne vállalhasson.
1830. október 8.
Az országgyűlés feliratban kéri, hogy a király 1831. október 2-ra hívja össze a reformmunkálatokat megvitató országgyűlést.
1830. október 14.
Belgium kikiáltja függetlenségét.
1830. október 17.
Az országgyűlés felterjeszti feliratát a sérelmekről. Ez tartalmazza a magyar nyelvről szóló törvényjavaslatot.
1830. október 24–27.
Az országgyűlés és a király képviselői konferenciát tartanak a katonai helyzetről.
1830. október 29.
A kerületi ülés az uralkodó által kért 50 ezer helyett megajánl 28 ezer újoncot, s szükség esetén további 20 ezret ígér.
1830. október 30.
A kerületi ülés 10 évben korlátozza a katonaidőt.
1830. november 15.
Az országgyűlés felirata a megajánlott 48 ezer újoncról.
1830. november 17.
Az Akadémia megtartja első ülését.
1830. november 24.
I. Ferenc elfogadja az országgyűlés által megajánlott újoncokat.
1830. november 29.
Kirobban a varsói felkelés.
1830. december 4.
I. Ferenc elfogadja, hogy a Magyar Királyi Helytartótanács a magyarul író törvényhatóságoknak így válaszoljon, minden magyarországi bíróság ítéljen magyarul, s a nyelv tudása nélkül senki se vállalhasson hivatalt, 1834 után ne tehessen ügyvédi vizsgát.
1830. december 19.
Az országgyűlés felterjeszti a törvényeket.
1830. december 20.
I. Ferenc szentesíti az 1830. évi törvényeket.
Befejeződik az országgyűlés.

Joggal írhatta az 1830. évi országgyűlés egyik történetírója, Mailáth János gróf, hogy az ez évi összes európai országgyűlés közt a magyarországi volt az egyetlen, amely miniszterek buktatása, forradalom és kormányzati változtatások nélkül, a kormány és a rendek közötti egyetértéssel kezdődött, folytatódott és végződött. A kormány az összetartás bizonyításának szándékával kész volt bizonyos engedményekre, s a rendek ennek tudatában maguk is hajlottak erre. Az üléseken azonban, ahol még az 1825–1827. évi országgyűlés követei és elvei voltak túlsúlyban, feltűntek már a következő, az 1832–1836. évi reformországgyűlés liberális gárdájának egyes tagjai is: Széchenyi István mellett meghívót kapott a főrendi táblára Wesselényi Miklós. Az alsótáblán Tolnából Bezerédj István, Biharból Beöthy Ödön – a következő országgyűlés vezető liberális politikusai – képviselték már az új eszméket.

Az uralkodói indítványok a koronázás mellett mindössze az adó- és újoncmegajánlás megszavazását indítványozták, az oly sürgető reformok, a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalását pedig a jövő évi országgyűlésre ígérték. A koronázás közjogi aktusa, a hitlevél megfogalmazása körüli vita tette lehetővé, hogy a rendek egy része többek között a kormányzati felelősség elvének elfogadását és a közvetlen mellett a közvetett adók (sóár) országgyűlési meghatározását is követelje. Be kellett azonban érniük a hitlevél megváltoztatása jogának elvi leszögezésével. Az újoncmegajánlás vitája során sikerült elérniük, hogy a kormány felvilágosítással szolgáljon az újoncállítás szükségességéről. Jogaik hangsúlyozásaképpen a kért 30 ezer újonc helyett csak 28 ezret ajánlottak fel, ezen felül további 20 ezret háború esetére. A sorozás, a „kötéllel fogás” helyére a sorshúzás igazságosabb rendszerét ajánlották, amelyet a megyék egy része követett is. Első ízben korlátozták a katonáskodás idejét, tíz esztendőre.

A legnagyobb – noha a követelésekhez képest csak részleges – sikert a magyar nyelv hivatali használatának kiterjesztésében érte el az országgyűlés. A törvényhozásban a két tábla közötti üzenetek magyar nyelvűek. A helytartótanács a magyarul felíró törvényhatóságoknak magyarul válaszol, sőt körrendeleteit is magyar nyelven bocsátja ki. A bíróságoknál a perek magyar nyelven folytathatók, és ilyenkor magyar nyelven hoznak ítéletet. A közhivatalokban csak magyarul is tudók alkalmazhatók. 1834-től az ügyvédi képesítés egyik feltétele a magyar nyelv tudása.

Az országgyűlés bezárása után Bécsben elégedettek lehettek. A változatlansághoz ragaszkodó udvar és a változást követelő rendek ellentétei nem éleződtek ki. Kompromisszumra azonban – 1825–1827-től eltérően – ezúttal már nem került sor. Csak elhalasztották az évek óta érlelődő, s a látszólagos politikai szélcsend idejében mind több progresszív elemmel gazdagodó rendi követelések és a feudális konzervativizmus szembesítését. Végeredményben az Európa számára sorsfordulót jelentő 1830. esztendő Magyarország történetében is korszakos változások elindítója lett. Országgyűlési határozat alapján kinyomtatták az operátumokat, és megkezdték megyei vitatásukat. A felélénkült közéletben számos értékes reformjavaslat hangzott el, amelyeket már nemcsak tudatosítani, hanem itt-ott elfogadtatni is sikerült. Az operátumok tárgyalására 1831 októberére kitűzött országgyűlést azonban el kellett halasztani. Szörnyű fertőző betegség, a kolera söpört végig az országon, a végső elhatározáshoz döntő lökést adva a változtatások kérdésében még mindig ingadozó birtokosok és értelmiségiek számára. Ugyanakkor a kolera terjedése volt az a szikra, amely a társadalom elnyomott osztályát, annak is a legkedvezőtlenebb természeti körülmények és társadalmi feltételek között, Északkelet-Magyarországon élő csoportját – majdani életét megtervezni még mindig képtelenül, de a fennálló elutasítását annál határozottabban adva tudtul – arra indította, hogy fellobbantsa a felkelés lángját, s ennek tüzében próbáljon leszámolni uraival és az úri renddel.

Irodalom

Az 1830. évi országgyűlésről: Bertha Sándor, Országgyűlési tárcza 1830-ról (Pesten, 1843); Vaszary Kolos, Adatok az 1830-iki országgyűlés történetéhez (Győr, 1885); Johann Mailáth, Der ungarische Reichstag im Jahre 1830 (LeipzigPest, 1831).


A korszakváltó évek
Európa, 1830 Tartalomjegyzék A kolerafelkelés