Az erdélyi hatalmi központosítás

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 27., 18:48-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
1612
Oppenheimben megjelenik I. Jakab angol király államelméleti munkája Szepsi Korocz György fordításában: Királyi ajándék.
1625
március Bethlen feleségül kéri a brandenburgi választófejedelem húgát, Katalint.
május 1. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (A hét vármegye követei nem jelennek meg. A szászok küldöttei kijelentik: nem támogatják tovább – sem katonával, sem pénzzel – a fejedelem esetleges hadjáratait.)
1626
március 2. Bethlen Gábor Kassán házasságot köt a brandenburgi választófejedelem húgával, Katalinnal.
június 12. Katalint, Bethlen Gábor feleségét az erdélyi országgyűlés férje utódává választja.
Bécsben megjelenik az első teljes katolikus Biblia-fordítás, Káldi György munkája; Bártfán Pataki Füsüs János Lipsius hatása alatt írt műve, a Királyoknak tüköre.
1628
április 9. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Követeli a kincstári birtokokra menekült jobbágyok kiadását.)
június Mihály orosz cár Konstantinápolyon keresztül megbízottat küld Gyulafehérvárra egy Lengyelország ellen irányuló szövetség létrehozása ügyében.
július 23. Gusztáv Adolf a fejedelem lengyel királyságának tervéről tárgyaló követet küld Gyulafehérvárra.
ősze Bethlen Gábor követet küld a Portára, hogy a svéd szövetségre engedélyt kérjen. Elutasító választ kap.

Bethlen gazdaságpolitikáját merkantilistának szokták nevezni, s ha lehetőségeiben elmaradt is a nyugati abszolutizmusok mögött, elveiben valóban korszerű volt ipar- és kereskedelempártolásával. Akár fejedelmi merkantilistának, akár – mint a bécsi pápai nuncius – kereskedő-zsarnoknak nevezzük, tény az, hogy tudatosan törekedett a fejedelmi hatalom anyagi alapjait a feudális földbirtok mellett ipari-kereskedelmi bevételekre helyezni. Az Európa-szerte gyakorolt monopóliumrendszert nem udvaroncai javadalmazására használta, mint Angliában a Sturtok, hanem állami kézbe vett külkereskedelemre, élő marhával, marhabőrrel, viasszal, mézzel, higannyal, sóval, vassal, amit biztosokkal vásároltatott fel, és megbízott hivatásos kereskedőkkel, erdélyiekkel, de nándorfehérvári raguzaiakkal vagy gdanski skótokkal is adatott el Velencében és máshol. Igaz, manufaktúrákat nem alapított – erre a Habsburg-tartományokban is csak egy nemzedékkel később került sor –, de mikor II. Ferdinánd tömeges kivándorlásra kényszerítette városainak protestáns kézműveseit, ő anabaptista német kézműveseket és muranói katolikus üvegfúvókat telepített Erdélybe. Németellenes elfogultság nem volt benne: mikor Habsburg-Magyarországon törvény tiltotta német zsoldosok behozatalát, ő udvari katonaságát külföldi német gyalogosokból toborozta, és német kapitányt állított élükre.

Az már országának gazdasági-társadalmi viszonyaiból következett, hogy e korszerű elveket régies, rendi hivatali apparátussal volt kénytelen lebonyolítani: ezt azonban jól kézben tartotta. Kancelláriáján a korábbinál kevesebb, de jobban képzett személyzetet foglalkoztatott. A rendi országgyűlést is a maga akaratának szentesítésére használta fel. 1617-ig a régi szokásoknak megfelelően évente többször, 1617 és 1622 közt évente kétszer, 1623 után pedig évente csak egyszer hívta össze kétharmad részében általa kinevezett tisztségviselőkből, azokat is alig egyéb céllal, mint az adó megszavaztatására. Külpolitikai kérdéseket nem engedett az országgyűlésen tárgyaltatni, háborúit formálisan nem is jelentette be az erdélyi rendeknek. Erdélyben a rendi politikai szervezet külsőségei mögött valójában korlátlan hatalmat gyakorolt. Igaz, hogy ezt a fejedelmi birtoknak a magánbirtokkal szembeni túlsúlya, a székely, szász és hajdú szabadparasztoknak a föld feudális monopóliumát a nemesség kárára korlátozó nagy száma s nem utolsósorban a fejedelem által a belső lázadók és külső támadások ellen egyaránt igénybe vehető török katonai támogatás biztosította, ami viszont Erdély belső elmaradottságáról és külső függéséről tanúskodott.

Rendszere programszerű abszolutizmus volt, amit alattvalóival is el akart fogadtatni. Ha valójában Machiavellit követte is, az ő „fejedelmét” nyíltan nem vallhatta eszményképének, hanem angol példára nézett. I. Jakab, a kálvinista király műve, a Királyi ajándék már 1612-ben megjelent magyarul Szepsi Korocz György fordításában, s ebben az áll, hogy „az kegyetlen és istentelen fejedelem pedig arról megismértetik, ha ki minden törvényen kívül nyargalván, nem magát az községnek, de az közönséges községet néki adottnak tartja lenni.”[1] Mintegy ezt visszhangozza Bethlen egy 1618-ban írott levelében: „Nem lehet oly hatalmas fejedelem, ha életében valamely magánál erőtlenebb hatalmat vehet is, de végre-végre az igazság győzedelmeskedik, met az törvény soha meg nem hal, azt szokták mondani.”[2] Így vélekedett Bethlennek ugyancsak Jakab királyból merítő papja, Pataki Füsüs János is Királyoknak tüköre című, a fejedelemnek dedikált művében: Az igaz király „amaz hízelkedőknek agyoktúl nem igazán kikoholtatott, kegyetlenökhöz illendő éktelen vélekedést pediglen kirekeszti elméjéből: az fejedelem szabados az törvénytől … Holott mindenek az törvények alá vannak vettetvén, csak egyedül az törvénynek szerzője, az Isten [van] az törvények felett.” Mindazonáltal „úgy éljen az király az tanácsosokkal, miképpen a fő hajómester az sok evedzősökkel; noha sokan vonsszák a hajót, de azért az egész hajónak főképen való gondját csak az hajómester viseli. Így kell az királynak az egész országnak és polgári társaságnak kiváltképpen való gondját egyedül viselni.”[3] Vagy mint a fejedelem udvari papja, Milotai Nyilas István írta a XX. zsoltár magyarázataként megfogalmazott királytükrében: „Mert valami az fő az testben a tagoknak, azon az felső méltóságbéli embert az emberi társaságnak … az miképpen isten nélkül soha senki el nem lehet, el kell veszni, az képpen az emberi társaság földi isten nélkül csak zűrzavar, elegy-belegy veszettség, sokfejű vad, kik csak mindenkoron vesző félben vadnak.” Nem hiányzik ebből az Erdélyre szabott gondolatmenetből a népjóléti színezet sem: „Az mely király avagy fejedelem az népet szereti és azoktól ő is szerettetik, nem különben tündöklik birodalmában, mint az jó házi gazda az népe között, fő hajósmester hajójában az evezősök között, az embernek szíve az többi tagok között, sőt az Isten személyét viselő király az itt ez földön, az mi Isten az égben.”[4] A korabeli abszolutista elméleteknek ez az erdélyi változata Jakab király gondolatai mellett a rendekkel szemben a széles néprétegek támogatását kereső hollandi oranista monarchizmus propagandájára hasonlít leginkább, de nem egyszerűen külföldi eszméket tolmácsol, hanem a hazai kálvinista prédikátoroknak már Bocskai óta egy népbarát királyról táplált vágyálmait is tükrözi. Ezért tudta Bethlen a templomi szószéket megnyerni az abszolutizmus hirdetésére – amint azt a fejedelem iránit engedelmességet tanító korabeli prédikációk tanúsítják.

Bethlen külsőségekben is igyekezett egy abszolutista fejedelem tekintélyét biztosítani. Késő reneszánszt stílusban újjáépített gyulafehérvári palotájában olasz zenekart, balettet, színházat, spanyol táncmestert, német gitárost, orvost, orgonistát, testőrséget alkalmazó, nyugati és keleti műkincsekkel pompázó udvartartása nem mérhet ugyan össze Madriddal, Londonnal, Párizzsal vagy Béccsel, de megközelítette az olasz vagy német kisfejedelmekét. Angoulème herceg csodálkozva állapította meg róla, hogy „rien de barbare”,[5] nem barbár keleti despota, mint ellenségei terjesztették, bár luxuskiadásai túlhaladták a nyugati uralkodók fényűzését is. 1624. után, mikor katonai kiadásai csökkentek, az állami jövedelmek több int felét fényűzési cikkekre fordította, de ez közép-kelet-európai viszonyok közt nemcsak a fejedelmi reprezentálást, hanem a takarékosság egy sajátos helyi módját, a tezaurálást is szolgálta. Bethlen központosítása végeredményben odasorolható a korabeli német fejedelemségek abszolutizmusa mellé, azoknak alig parlagiasabb, népjóléti színezetével meg éppen modernebbnek mondható változata. Már ezért is kézenfekvő volt Bethlen politikai tájékozódása ezek felé, különösen lengyel hűbéressége révén Közép-Kelet-Európában leginkább begyökeresedett brandenburgi választófejedelem felé, akinek lányát, Katalint Habsburg-házassági tervének meghiúsulása után, 1625-ben feleségül kérte.

Lábjegyzetek

  1. Magyar gondolkodók. 17. század. Válogatta Tarnóc Márton. Budapest, 1979. 59.
  2. Szilágyi Sándor, Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879. 103.
  3. Magyar gondolkodók. 17. század. Válogatta Tarnóc Márton. Budapest, 1979. 71, 85.
  4. Milotai Nyilas István, Sz. Dávidnak huszadik zsoltárának … magyarázattya … melyben mind az istenfélő igaz jó fejedelemnek, mind az keresztyén községnek tisztek meg ábrázoltatik … Kassa, 1620. 17, 41.
  5. Idézi: Szekfű Gyula, Bethlen Gábor, Budapest, 1929. 172.

Irodalom

A fejedelem alig korlátozott hatalmára: Bíró Vencel, Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése (Kolozsvár, 1917); újabban: Trócsányi Zsolt, Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései (Budapest, 1976); ugyanő, Bethlen Gábor erdélyi állama (Jogtudományi Közlöny, 1980).


Bethlen erdélyi állama
Bethlen társadalompolitikája Tartalomjegyzék