Az erdélyi igazságszolgáltatás

A Múltunk wikiből

Erdélyben az igazságszolgáltatás, különösen alsó és középfokon, még inkább összeolvadt a közigazgatással, mint a szűkebb Magyarországon. Az erdélyi bírósági szervezetben nagyrészt azokat a szerveket találjuk, amelyekről már a közigazgatás ismertetésében is szó volt, de országos szinten már voltak olyan hatóságok, amelyek csak bíráskodtak, közigazgatási feladatokkal nem foglalkoztak. Ilyen volt elsősorban a királyi tábla.

Az erdélyi királyi tábla (tabula regia in Transylvania judiciaria) a nemzeti fejedelmek fejedelmi táblájának volt az örököse. Ez az országos törvényszék nem szűnt meg, amikor a Habsburgok kerültek Erdély trónjára, hosszú ideig azonban rendszertelenül működött, évek is elteltek anélkül, hogy ülésezett volna. Reformjára csak 1737-ben került sor, ekkor lett oktavális bíróságból a törvénykezési szünetek kivételével folyamatosan ítélkező törvényszék. Székhelye ekkor Nagyszeben lett, majd többször változtatta helyét, míg végül 1790-ben Marosvásárhelyre került.

Személyzete az elnökből, tizenkét rendes és nyolc létszám feletti ülnökből, három ítélőmesterből és a szükséges segédszemélyzetből állott. Ülésein részt vett a kincstári igazgató (fiscalis director) is, aki a magyarországi királyi jogügyigazgatónak felelt meg. A bírákat az uralkodó nevezte ki, az ítélőmestereket az országgyűlés választotta. Ügyeltek arra, hogy közöttük a magyar és a székely nemzet, valamint a katolikus, református és unitárius vallás megfelelő arányban képviselve legyen. Szász és evangélikus tagjai nem voltak a táblának, mert a szászok perei – kevés kivétellel - nem tartoztak a hatáskörébe.

A királyi táblától a királyi főkormányszékhez, a Guberniumhoz lehetett fellebbezni. Ide vezetett a fellebbezés útja a szász egyetem ítéletei ellen is.

A Gubernium, amint már ismertettük, a magyarországi Helytartótanácstól eltérően nem csupán közigazgatással, hanem igazságszolgáltatással is foglalkozott. Külön jogszolgáltató részlege azonban, a gubernium judiciale, csak 1786-ban alakult ki.

Két olyan bírósága volt Erdélynek, amelynek ítéletei ellen a Gubernium kikerülésével egyenesen az uralkodóhoz lehetett fellebbezni, amely tehát a Guberniummal azonos szinten ítélkezett: a produkcionális és a kincstári szék.

A produkcionális szék (forum productionale) hatáskörébe az elidegenített kincstári birtokok visszaszerzése érdekében a kincstár által indított perek tartoztak. Erdélyben különös jelentőségük volt az ilyen pereknek, mert a nemzeti fejedelmek sok kincstári birtokot eladományoztak. E bíróság fontosságát tanúsítja, hogy elnöke maga a gubernátor volt, bírái a Gubernium tanácsosai, a királyi tábla ülnökei és a törvényhatóságok főtisztjei közül kerültek ki, az ügyeket a táblái ítélőmesterek referálták, az ítéletek ellen közvetlenül az uralkodóhoz fellebbeztek.

A kincstári szék kincstári, köztük a bányaügyekben bíráskodott. Elnöke a kincstárnok volt, bírái kincstári tanácsosok, egyikük a kincstári igazgató. E bíróság a bányatörvényszékek fellebbviteli hatósága volt, ítéletei ellen bányaügyekben a bécsi udvarban működő bányaügyi főhatósághoz, egyéb kincstári ügyekben közvetlenül az uralkodóhoz lehetett fellebbezni.

Az uralkodó elé kerülő erdélyi peres ügyeket az Erdélyi Udvari Kancellária referálta, a Magyar Udvari Kancelláriához hasonlóan. Ezek az ügyek általában kegyelmi folyamodványok voltak, bírósági tárgyalásra az udvarban nem került sor.

*

A tágabb értelemben vett Magyarország további részeiben – a Horvát-szlovén-dalmát Királyságban és a Bánságban – működő igazságszolgáltatási szervezetről, tekintve annak szoros összefüggését a közigazgatási szervezettel, e fejezetnek a közigazgatást tárgyaló részében szólottam, még abban a kivételes esetben is, amikor kifejezetten bírósági hatóságról tettem említést, amilyen a horvát-szlavón-dalmát ítélőtábla volt. Nem láttam ugyanis értelmét, hogy kiszakítva a háromegy királyság kormányzati szervezetének egészéből, külön helyen ismertessem ezt az egyetlen, bár nem jelentéktelen bíróságot.

Összefoglalva az igazságszolgáltatási szervezetről megállapítható jellegzetességeket, e szervezetnek a közigazgatásival való szoros összefonódottságát, alsó és középfokon szinte teljes azonosságát kell mindenekelőtt megállapítanunk. Ebből az összefonódottságból, illetve azonosságból következett az igazságszolgáltatási szervezetnek a közigazgatásihoz hasonló kettő: uralkodói és rendi, tehát dualisztikus alapjellege. S a rendi vonások itt még erősebbek voltak, mint a közigazgatás esetében. Az igazságszolgáltatási szervezet az uralkodó osztálynak még keményebb, irgalmatlanabb hatalmi eszköze volt az elnyomott, kizsákmányolt osztályok fékentartásában, felemelkedésük megakadályozásában, gazdasági és társadalmi fejlődésük megnehezítésében, mint a kormányzat másik két ágában, a törvényhozásban és a közigazgatásban rendelkezésre álló fegyvertár.

Az uralkodói abszolutizmus részéről történtek lépések az igazságszolgáltatás megjavítására, nem is maradtak minden eredmény nélkül, az elnyomott osztályok helyzetében hoztak bizonyos javulást, alapjában azonban ezt a helyzetet megváltoztatni nem tudták.

Irodalom

Az erdélyi igazságszolgáltatásról: J. Benkő, Transilvania sive magnus Transilvaniae principatus. I–II. (Claudiopoli, 18342).


A kormányzati szervezet
A magyarországi igazságszolgáltatás Tartalomjegyzék