Az interregnum

A Múltunk wikiből
472–474
Olybrius, Glycerius, Julius Nepos nyugatrómai császárok uralma.
474–491
Zeno keletrómai császár uralkodása.
475–476
Romulus Augustulus nyugatrómai császár uralkodása; a nyugatrómai birodalom bukása.
476–493
Odoaker itáliai királysága.
476-488
Pannonia nyugati fele és Dalmatia Odoaker itáliai királyságához tartozik.
488
Az Itália felé vonuló keleti gótok és királyuk, Theoderik nagy csatája a Drávától délre az Dica-mocsár átjáróit védő gepidákkal.
491–518
I. Anastasius keletrómai császár uralkodása.
504
I. (Nagy) Theoderik Itáliához csatolja a Dráva–Száva közét és Dalmáciát, Pannonia Secundából elűzik a gepidákat.
505
Keletrómai–gót összecsapás Moesia területén.

Az elpusztított Pannonia megszabadult a gótoktól. Helyükbe egyre nagyobb számban a Rómával századokon át szomszédságban élő szvébek költöztek a Dunántúl északi felébe. A megmaradt provinciális lakosságot ugyan szolgának tekintették, de szívesen tanultak tőle, felhasználták kézműveseiket, később rendszeresen összeházasodtak velük. Egyik székhelyük, egy később elrejtett kincs tanúsága szerint, az aquincumi katonai amphitheatrum várszerű épülete lehetett.

Nyugat- és Délnyugat-Pannonia 476 után Odoaker itáliai királyságához tartozott a két Noricummal együtt. A közlekedés ismét helyreállt az egykori Borostyánúton. Odoaker nem háborgatta a lakosságot, a parasztok és kézművesek újra dolgozhattak. A Dunántúl területén kisszámú, Odoakerhez hű germán élt, többnyire birtokosok. Az udvarházaik közelében talált, általában magányos sírjukból előkerült aranyozott ezüst ékszereik az Odoaker-korszak ötvösremekei, a késő római és germán stíluselemek olyan összefonódásai, mint amilyen Odoaker államrendszere volt. (Domolospuszta, Répcelak, Dombóvár stb.).

Zeno keletrómai császár (másodszor: 476–491) lépéseket tett arra, hogy leszámoljon nagy hatalmú patríciusával, régi személyes ellenségével, Odoakerrel. E célból barbár szövetségeseit kívánta felhasználni. 486-ban megbízta a rugiakat Odoaker hátbatámadásával; szvéb területen talált pénzei szerint alighanem a szvébeket is megkísérelte megvásárolni, de sikertelenül. A rugiak 487 nyarán támadásra készültek, de elkéstek. Odoaker értesült terveikről, és ugyanazon év késő őszén Nyugat-Pannonián át ellenük vonult szkírekből, herulokból és alánokból álló seregével. Kiszorította a rugiakat Noricumból, majd átkelt a Dunán, és az év utolsó hónapjában, véres csatában, saját országukban is vereséget mért rájuk. Egy évvel később Odoaker jobb keze, bátyja, Hunvulf elrendeli a Partmenti Noricum és feltehetőleg Nyugat-Pannonia római lakosságának kitelepítését. A pannon-noricumi dunai határvidék római élete ezzel az eseménnyel ért véget (488).

Ugyanezen év őszén és telén Nagy Theoderik és gótjai az Al-Duna menti Novae-ből (a mai Szvistov Bulgáriában) kiindulva átverekedték magukat Dél-Pannonián. Theoderik közel négyéves háborúban megdöntötte Odoaker királyságát (489–493).

Az Odoaker utáni második interregnum idejéből keveset tudunk Pannonia sorsáról. A rugiak bukása után tűntek fel a Morvamezőn, majd a Morva és a Vág között(?), még később a Duna déli oldalán levő Kisalföldön a keleti germán herulok.

504-ben Nagy Theoderik, Itália királya sereget küldött Pannonia Sirmiensis, a gótok egykori hazája visszafoglalására. Saját hadjárata tanulságait levonva, váratlan keletrómai támadás esetére, kezében akarta tartani az Itália felé vezető utakat. A Pitzia vezette gót sereg elűzte Szerémségből a gepida megszálló erőket, Itáliához csatolta a Dráva–Száva közét és Dalmáciát.[1] A régi római kormányzati beosztást megőrzik, katonai parancsnokok (saiones) kormányozták a tartományokat comes rangban (comes Saviae, vir illustrissimus comes Pannoniae). Mindkét saiónak törzskari főnöke (domesticus) is volt. Saviában a polgári kormányzat is helyreállt, élén a iudexszel, aki mind a gót és más barbár, mindpedig a római(!) birtokosokat (possessores) adóztatta.[2] 509-ben Theoderik kénytelen volt átengedni Anastasius császárnak (491–518) Bassiana városát és a körülötte fekvő Kelet-Pannoniát (Pannonia Bassiensis), vagyis Singidunum előterét, Sirmiumtól nyugatra azonban a gót uralom érintetlen maradt. Pannonia Sirmiensis vegyes, barbár és római lakosságú határtartományban polgári kormányzatról nem tudunk.

Duna vidéki hódításai után csakhamar Theoderik szövetségesei közt találjuk a herulokat, királyukat, Rodulfot fegyveres fiává fogadja (507 előtt).[3] Az 536-ig terjedő gót korszak népi, politikai és gazdasági viszonyairól alig tudunk többet, egyelőre a régészeti leletek is csak kevéssé világítják meg a hiányos pontokat. A Dráva fölötti Pannoniában a langobard hódítást megelőző időben szvéb eredetű birtokosok és telepesek terjeszkedtek, dél és nyugat felé szorítva a helyenként még megbúvó római maradvány lakosságot.

Irodalom

A további eseményekhez ma is haszonnal forgató: Schmidt, Ostgermanen 97–99, 119–125, 262. skk.; Ensslin, Theoderich 128. skk.

  1. Pannonia 504. évi visszafoglalásáról: Cassiodorus variae III. 23 (MGR Auctores antiquissimi XII. 91): Colosseo V. I. comiti Theodericus rex. "ad Sirmiensem Pannoniam, quondam sedem Gothorum" – amiből korántsem lehet kiolvasni, hogy Pannonia Secunda már 454 előtt is a gótok szállásterülete lett volna.
  2. A Pannoniába és Saviába küldött királyi rendeletekből is maradtak ránk: Cassiodorus variae III. 24: "Universis barbaris et romanis per Pannoniam constitutis Theodericus rex"; V. 15: "Universis Possessoribus in Savia Provincia" (Cassiodorus variae III. 23 (MGR Auctores antiquissimi XII. 91. és 149).
  3. Ismerjük a Rodulf herul királyhoz és más germán királyokhoz írott "körlevelet" is, Cassiodorus variae III. 3: "Epistolae uniformis talis ad Erulorum regem etc. Theodericus rex" a. 507. (MGR Auctores antiquissimi XII. 79).
Pannonia osztrogót korszaka
Nedao után Tartalomjegyzék