Az országgyűlés utolsó szakasza és törvényalkotása

A Múltunk wikiből
1835. március 2.
Meghal I. Ferenc király. Trónra lép V. Ferdinánd király.
1835. március 4.
Az erdélyi királyi tábla megidézi Wesselényit.
1835. április 24.
V. Ferdinánd megbízza Reviczky Ádám magyar kancellárt a Wesselényi elleni hűtlenségi per irányításával.
1835. május 5.
A magyarországi királyi tábla felveszi Wesselényi perét. Ellenzéki követek konferenciája elhatározza, hogy az országgyűlésen fellépnek a szólásszabadságot sértő per ellen.
1835. május 25.
V. Ferdinánd jóváhagyja, hogy Reviczky Ádám magyar kancellár bevonja a Wesselényi elleni per irányításába Bartal Györgyöt és Stettner Mátét. Létrejön a titkos felségsértésügyi bizottság magva.
1835. június 9.
A kerületi ülés kimondja, hogy egyedül az V. Ferdinánd címzést fogadja el törvényesnek.
1835. június 16.
A kerületi ülés országos szólásszabadsági sérelemnek nyilvánítja Wesselényi perbe fogatását s elhatározza, hogy feliratban tiltakozik ellene.
1835. június 22.
Az országos ülésen Balogh János barsi követ kijelenti, hogy nem követne el bűnt, ha megismételné Wesselényi beszédének peresített részletét.
1835. június 24.
A királyi tábla kihirdeti a Balogh János barsi követ perbe fogatását elrendelő királyi leiratot.
1835. július 6.
A főrendek elvetik az alsótábla felirati javaslatát a szólásszabadsági sérelemről. Megkezdődik az üzenetváltás.
1835. július 23.
Bars megye újraválasztja perbe fogott követet, Balogh Jánost.
1835. augusztus 5.
József nádor elutasítja a közvetítését a szólásszabadsági sérelem megszüntetése érdekében.
1835. augusztus 12.
V. Ferdinánd felszólítja az országgyűlést, hogy feliratait címzés nélkül, a nádor közvetítésével juttassa el hozzá.
1835. szeptember 1.
A kerületi ülés kimondja, hogy felhagyva a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásával, csak a legfontosabb ügyeket vitatja meg.
1835. szeptember 23.
A kerületi ülés elfogadja a jobbágytelket használó nemesek állami adó alá vetését kimondó törvényjavaslatot.
1835. szeptember 28.
Megkezdődnek a Pesti Magyar Színház építési munkálatai.
1835. október 26.
A főrendek elvileg elfogadják az úrbéres nemesek állami adó alá vetését.
1835. október 29.
Az országgyűlésen ismertetik V. Ferdinánd október 5-i királyi válaszát, melyben elutasítja, hogy a magyar nyelvű törvényszövegek tekintendők egyedül hitelesnek.
Az alsótábla elfogadja a tagosításról szóló törvényjavaslatot.
1835. október 30.
A főrendek elfogadják a tagosításról szóló törvényjavaslatot.
1835. november 7.
A kerületi ülés kimondja a nem nemesek felperesi képességét.
1835. november 14.
A kerületi ülés kidolgozza a pénzbeli adósságok rövid úton való végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot.
1835. november 16.
A kerületi ülés kidolgozza törvényjavaslatát a kisebb ügyekben bevezetendő szóbeli perről.
1835. november 17.
A kerületi ülés kidolgozza törvényjavaslatát, mely a nem nemeseknek egy év börtönt vagy 30 botütést meghaladó büntetés esetén is megengedi a fellebbezést.
1835. november 28.
Kihirdetik V. Ferdinánd királyi válaszát a sérelmekre. Az uralkodó hozzájárul a Részek visszacsatolásához.
1835. december 1–3.
A főrendek elvetik a szóbeli perről, a rövid úton való végrehajtásról és a nem nemesek fellebbezési lehetőségéről szóló törvényjavaslatokat. A nem nemesek felperesi képességét kimondó javaslatot elfogadják.
1835. december 9.
A kerületi ülés elfogadja Széchenyi terveit a Lánchíd építéséről, bérletéről és a hídvámfizetésről.
1835. december 12.
Az országgyűlés két táblája felkéri József nádort, hogy járjon közben a magyar nyelv érdekében.
1835. december 30.
A főrendek elfogadják a szóbeli perről szóló javaslatot.
1836. január 2.
A főrendek elfogadják a pénzbeli adósságok rövid úton való végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot.
1836. február 5.
A kerületi ülés kidolgozza törvényjavaslatát a közhasznú vállalatokról s a létesítésükhöz szükséges kötelező kisajátítás módjáról.
1836. február 10.
A szabad királyi városok követei tiltakoznak szavazatjoguk megsemmisítése, a befolyásuk nélkül hozott törvények kötelező volta ellen.
1836. március 3.
Az országgyűlés felirata az úrbérről, a jobbágytelki nemesek adózásáról, a tagosításról, a szóbeli perekről, a nem nemesek felperesi képességéről és fellebbezési jogáról, a pénzbeli tartozások rövid úton való végrehajtásáról.
1836. március 30.
Az országgyűlésen felolvassák az első, V. Ferdinánd címzéssel ellátott leiratot.
1836. április 23.
Az országgyűlés felirata a Lánchídról és a közhasznú vállalatok létesítési módjáról.
1836. május 2.
V. Ferdinánd szentesíti az 1836. évi törvényeket. Véget ér az országgyűlés.

1835. március 2-án, 43 évi uralkodás után meghalt I. Ferenc. Utóda minden közjogi fenntartás nélkül vehette át a teljes királyi jogkör gyakorlását. Még atyja életében megkoronázták, a trónváltozáskor összehívandó országgyűlés pedig éppen ülésezett. Az új uralkodó azonban irataiban nemcsak császárként, hanem magyar királyként is I. Ferdinándnak nevezte magát, jóllehet Magyarországon e néven már négy koronás előd is ült a trónon. Az alsótábla egyöntetűen visszautasította az I. Ferdinánd elnevezést, mert észrevette, hogy ezáltal a magyar királyi cím az uralkodó császári jogára alá tartozó címek közé kerül, s ezzel újabb kísérlet történik Magyarország beolvasztására az Osztrák Császárságba. A főrendek viszont elfogadták az I. Ferdinánd címzést, s ezzel újra kiéleződött az ellentét a két tábla között, amit az ebben a kérdésben folytatott tizenhétszeri üzenetváltás sem tudott kiegyenlíteni. A rendek fél évig egyetlen felírást sem voltak hajlandók megcímezni (jóllehet közben számos törvényjavaslat elkészült), s az országgyűlés vége felé a formálisnak látszó, de mégis lényeges közjogi kérdésben az uralkodó volt kénytelen meghátrálni: egy 1836. márciusi leiratot mint „I. Ferdinánd Ausztria császára és Magyarországnak e néven V. apostoli királya” írt alá.

Időközben az udvarnak fontolóra kellett vennie az országgyűlés feloszlatását. A rendek, mint láttuk, az uralkodói cím kérdésében nem voltak hajlandók engedményre. Több kormánypárti követet (Császár Sándort Temes, Aczél Antalt Arad, Ocskay Ignácot Nyitra, Andrássy Józsefet Esztergom, Péchy Ferencet Pest megyéből) megyéje visszahívott vagy kinevezése miatt lemondatott. Fejér, Gömör, Ugocsa szabadelvű utasításokat adott. Az alsótábla napirendre tűzte a Wesselényi elleni perindítás ügyét mint a szólásszabadság sérelmét. A kormány erőszakos intézkedései következtében (ekkor történtek kísérletek a vármegyék megrendszabályozására is) az országgyűlés határozottabbá vált. A sérelmi jelleg a reformkérdések rovására előtérbe került. Az udvar mégsem merte megkockáztatni az országgyűlés feloszlatását, amelytől egyébként – látva az országgyűlés reformmunkájának eredménytelenségét – a haladó követek egy része sem idegenkedett. Ehelyett az elkészült úrbéri törvények felterjesztését sürgette, és határidőt tűzött ki az országgyűlés berekesztésére. Ekkorra már mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a munkálatok rendszeres megvitatása évtizedeket venne igénybe. Ezért az utolsó hónapokban soron kívül láttak hozzá a legsürgetőbb, részben az úrbérrel is kapcsolatos kérdések rendezéséhez. Az „excerpta”, tehát az operátumok rendszerezett anyagából fontosságuk miatt „kiragadott” kérdések tárgyalás során az országgyűlés munkája felgyorsult. Volt olyan nap (1835. november 23), amikor 33 – három hét alatt elkészült – üzenetet, feliratot, törvénycikket mutattak be. Intézkedtek a kisebb összegű adósságok rövid úton történő végrehajtásáról, néhány, a törvényhozás által meghatározott irányban építendő vasútvonal kedvezményeiről, a Buda és Pest közötti állandó híd építéséről, megkísérelték ipariskolák és egy pesti műegyetem alapítását, a Ludovika Akadémia működésének elindítását, megszavazták az adót. A visszautasított javaslatok tucatjai roppant elkeseredést szültek. A hosszú országgyűlés nem a hagyományos, ünnepélyes és békés hangulattal ért véget, hanem a szólásszabadság védelméhez készített és a főrendek által annyiszor visszautasított felirattervezet tizenhetedik alsótáblai üzenetével, amely „a nemzet és egész Európa előtt” ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy a kormány erre vonatkozó ítéletei „törvénytelenek, önkényből eredők és egyedül az erőszak szüleményei”.

Az országgyűlés magyar és latin nyelven hozott törvényei (kétes esetekben immár a magyar nyelvű szöveg volt az irányadó) elsősorban az úrbéri szolgáltatásokról intézkedtek. Meghatározták az egy egész telekhez tartozó illetőséget, amely egy magyar holdnyi beltelekből, továbbá megyénként változóan 16–40 „osztályozott” (a föld minőségétől függően 1100, 1200 vagy 1300 négyszögöles) hold szántóból, 5–12 „kaszáló” (amennyit egy kaszás egy nap alatt levág, körülbelül 800–1200 négyszögöl) rétből és a közös legelőből állott. Utóbbiból elkülönítése esetén egy egész telekre a helyi körülményektől függően 4–22 holdat kellett számítani. A legelő elkülönözését (a földesúri és a községi legelő szétválasztását) és tagosítását (kinek-kinek illetősége kihasítását) a földesúr vagy a jobbágyok többsége kérhette, ami szabad egyezés vagy úrbéri per útján mehetett végbe. (A közlegelő használata megillette a házas zselléreket is, ezért tagosítása esetén nyolc házas zsellérnek járt egy egész telki illetőség, vagyis egy zsellér számára 0,5–2,75 hold.) A telki haszonvételek közé tartozott még a faizás (tűzi- és épületfagyűjtés) joga, a bormérés (ha a községben szőlőhegy volt, Szent Mihály napjától – szeptember 29. – Szent György napjáig – április 24. –, ha nem volt, akkor karácsonyig); a terményeivel való szabad kereskedés, a borkereskedés, illetve a pálinkafőzés és a boltnyitás lehetősége (utóbbiak bizonyos illeték ellenében). A jobbágyok által végzett irtásokat, amelyek nem tartoztak a szorosan vett telkiállományba – a jobbágyság által használt föld tekintélyes része volt ilyen jellegű –, úrbéri per útján, a befektetett munka és a költségek megtérítésével visszaválthatta az uraság, kivéve, ha az irtásföld saját élelmezésük biztosítását szolgálta.

Egységesen rögzítették a földesúri tartozásokat is. Könnyítés volt a korábbi helyzethez képest, hogy a kilenced behajtására csak három nap állott a földesúr rendelkezésére. Megváltását is lehetővé tették „egy vagy több esztendőkre”. Az „ugar” termését és a másodtermést – amelynek jelentősége a nyomásos gazdálkodás bomlásával, a kapásnövények terjedésével egyre nőtt – dézsmamentessé tették. Eltörölték a méhrajok, bárányok stb. dézsmáját, a földesurat illető kisebb „ajándékokat”, csökkentették az úgynevezett hosszúfuvart. A robot törvényes mennyisége változatlan maradt, s csak abban az esetben volt megváltható, ha a földesúr bérbe adta jobbágyai robotmunkaerejét. A résztelkek terhe arányosan kisebb volt, egynegyednél kisebb telkek kialakítását azonban nem engedték meg. Lehetővé tették a telki haszonvétel szabad adásvételét; megszerezhető volt minden „országlakos”, tehát a nem nemesek számára is.

A község beligazgatását illetően a jobbágyok – a helyi szokásoktól függően a lakosok összessége vagy az ingatlantulajdonosok – bírót a földesúr által ajánlott három jelölt közül választhattak, jegyzőt pedig szabadon fogadhattak. A jobbágy „perlekedési tehetséget” kapott, vagyis immár saját személyében is lehetett felperes, szerzett vagyonáról szabadon végrendelkezhetett; továbbra is első fokon az úriszék joghatósága alá tartozott ugyan, de a földesúr vagy tisztje nem lehetett az úriszék tagja akkor, ha maga állt perben jobbágyaival. Korlátozták a földesúr büntető jogkörét, a társadalmi szerkezet bomlásának világos jeleként külön is kitérve a „nemes jobbágyok” és „nemes cselédek” esetében követendő eljárásra.

E törvények által meghatározott viszonyok között élte életét a magyarországi jobbágyság utolsó nemzedéke. Az úrbéri viszonyok felszámolásakor, 1848 után pedig e törvényeket vették alapul a jobbágyi és zselléri illetőségek kihasítására.

Az 1832–1836. évi országgyűlés további törvényei egyes részletkérdésekben intézkedtek. A hiteltörvény pótlékaként törvény mondta ki, hogy bírói elmarasztalás után (éppen ennek elérésére viszont az adott jogviszonyok között kevés remény volt) a hitelezőt nem haszonvétellel, hanem készpénzzel kell kielégíteni, s ennek érdekében rövid úton árverést kell foganatosítani. Vásárok idejére ”vásári bíróságokat” szerveztek, amelyek vitás kereskedelmi ügyletekben rövid úton ítélhettek. Hatvan forint értékhatár alatti polgári perekben az angol békebíróságok mintájára ingyenes szóbeli eljárást vezettek be. (Természetesen nemesnek és nem nemesnek itt is más fóruma volt.)

A törvényhozás által kijelölt irányokban épülő vasutakra és csatornákra az adómentességet és a kisajátítás biztosítását iktatták törvénybe. A Buda és Pest közötti, részvénytársaság által építendő állandó hídra pedig az előbbi kedvezmények mellett kimondták, hogy „egyedül ezen esetben és minden innen vonható következések nélkül … hídvámot kivétel nélkül mindenki fizetni tartozik”. Nemesi felajánlás útján biztosítottak még félmillió forintot a Nemzeti Múzeum épületére, s közadakozást hirdettek a Nemzeti Színház építésére. (A Nemzeti Múzeum építésére felügyelő bizottságba beválasztották – a távollevő főrendek követei közül – Kossuth Lajost is.) A nemesi adómentesség rendi válaszfalán hármas rést nyitott a törvényhozás: a nemesség magára vállalta az országgyűlés költségeit; óriási vitatások után elfogadták Széchenyi javaslatát, az egyenlő hídpénzfizetés elvét; a jobbágytelken élő nemeseket pedig állami adó alá vetették. Jogos elégedetlenséggel: nagy, több éves reformmunka romjaival tértek haza a reformpárti követek. Kevés vigasztalót láttak a közvetlen jövendőben. Küzdelmük, amelyről követi jelentésükben számoltak be küldőiknek, bizonyság rá: nem rajtuk múlott, hogy csak ennyi vált törvénnyé a vágyakból. Sejthették, hogy még e törvényekből sem válik minden valóra.

Irodalom

Az országgyűlés utolsó szakaszának eseményeiről Wirkner Lajos emlékirata számol be. Újabb feldolgozások: Barta István, Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány (Századok, 1963. 4); Révész László könyve a megyei harcokról számol be.


Az 1832–1836. évi országgyűlés
A reformellenzék formálódása Tartalomjegyzék