Bács

A Múltunk wikiből

szerbül Бач, németül Batsch

falu és község Szerbiában, a Vajdaságban, a délbácskai körzetben
Wikipédia
Catholic church in Bač, Vojvodina, Serbia
1164
március után: IV. István bizánci támogatással betör Magyarországra, I. Mánuel Bácsig nyomul előre. III. Istvánt osztrák-cseh és halicsi katonák is támogatják. Mánuel cseh közvetítéssel békét köt III. Istvánnal. Eszerint III. István átadja Béla herceg örökségét, Mánuel pedig lemond IV. István támogatásáról. A Szerémség bizánci kézen marad.

Györffy György

A vezérek szállásrendje és a törzsek

A törzsnévi helynevekből a törzsi szállásterületre való visszakövetkeztetés alapja az az elgondolás, hogy a törzsneves falut az idegen környezet nevezte le, tehát ahol egy bizonyos törzsnév előfordul, ott éppen a szóban forgó törzs nem lakhatott. Ebből az elgondolásból kiindulva már többen megkísérelték a magyar törzsek telephelyét megállapítani, de más-más eredményre jutottak. Egy vármegyényi területen ugyanis ritka esetben fordul elő egy kivételével minden törzsnév. Egyetlen ilyen eset a régi Bács megye, ahol Bács környékén a Jenő törzsnév kivételével minden magyar törzsnév megtalálható, tehát az alapnépesség Jenő törzsbeli lehetett.

Az erőviszonyok átrendeződése

Azáltal, hogy a Dunántúl veszélyeztetett zónává vált, és hogy Tolna megye Apor vezér uralma alá került, indokolt lett a Tarhos ágbeli hercegnek a Dunától keletre szállásbirtokot kijelölni. Így nyerhette el Zerind a Bács melletti szállását, Szeréndet.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

Mivel a szerémi végvár veszélyeztetett ponton feküdt, püspökségét 1085 előtt áttelepítették Bácsra. Kinnanosz a XII. században említi, hogy Bácson székel a szerémi püspökség, a szicíliai arab Idríszi földrajzából pedig megtudjuk, hogy még a XII. század első felében is görög egyháztudósok (káptalani tagok) éltek Bácson.

A szerém-bácsi püspökség helyzete a magyar egyházszervezetben azért volt kritikus, mert 1054-ben létrejött az egyházszakadás (schizma) a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka között, és ilyenformán egy eretnek góc került Magyarországra. A szakadás bekövetkeztét a kortársak még nem ismerték fel akkor, amikor IX. Leó pápa legátusa, Humbert kardinális 1054. július 16-án a konstantinápolyi Hagia Sophia-templom oltárára helyezte a Kerullariosz pátriárkát kiközösítő bullát. De amikor ez a hatvanas évektől köztudottá vált, újból és újból kísérletek történtek az unióra. Dukász Mihály császár segítséget remélve Rómától az előnyomuló szeldzsuk törökök ellen 1076-ban felajánlotta VII. Gergelynek az egyházuniót, és a pápa lelkesen is fogadta a gondolatot, de Gergelyt az invesztitúraharc, Dukász Mihályt pedig belső ellenzéke bénította, s így lekerült a napirendről. 1089-ben II. Orbán tűzte az uniót az amalfi zsinat napirendjére, de ez akkor Komnénosz Elekben nem talált megfelelő visszhangra. Ilyen légkörben került sor a kalocsai latin érsekség és a bácsi görög püspökség apostoli levéllel történt kánoni egyesítésére. Fábián fehérvári prépost 1083 után elnyerte a bácsi püspökséget, és amikor Dezső kalocsai érsek meghalt, a nyolcvanas évek második felében, Fábián lett az első bács-kalocsai érsek. Az egyesítés révén a kalocsai érsekség bekebelezte a szerémi esperességet és a szávaszentdemeteri monostort, amivel évszázados küzdelem indult el a kalocsai érsek és a pécsi püspök között afelett, ki alá tartozik a gazdag görög apátság.

Kristó Gyula

Kereskedelem

  • Idriszi 1154-ben leírja, hogy Bács városában az árak mindig alacsonyak a gabona sokasága miatt. Bács és Keve virágzó városok nagy behozatallal és kivitellel. Ezek bővelkednek leginkább falusi termékekben.
  • Bácsról Idriszi jegyezte fel, hogy „vannak benne piacok és vásárok, iparosok és görög tudósok”, Csongrádról pedig, hogy „vásárok és mindenfajta természeti javak” találhatók ott.[1]
  • Idriszi a XII. század közepén megadja Csanád és a környező megyék székhelyei közti távolságot. Eszerint Csanád Kevétől és Temesvártól 4–4 napi, Csongrádtól pedig 3 napi útra feküdt, Bács és Keve távolságát pedig 60 mérföldnyire teszi.

Város

  • Idriszi szicíliai arab utazó a XII. század közepén számos magyar városról hagyott ránk viszonylag részletes leírást, ezek a városok többségükben megyeszékhelyek. Bácsról szólva piacait, vásárjait, iparosait, görög tudósait, megművelt földjeit, népes vidékeit és a gabona sokasága miatti alacsony árait emeli ki. Sopronnak szerinte megművelt és termékeny a környéke, látogatottak vásárai, magasak a házai, Csongrádot nagy és népes városnak mondja, amelyben vásárok és mindenfajta természeti javak vannak. Csanádot virágzó, szép és népes városnak minősíti. Részletes leírást ad Idriszi Nyitráról és Kevéről is. A püspökségi székhelyek jó része megyei központ is volt, mint az Idriszi által említett Bács, Csanád és Nyitra; a görög tudósok említése nyilván utalás a bácsi érsekségre.
  • Lehet, hogy csak a forrásanyag egyoldalúságának a következménye, de mindenesetre a XII. században népes piacokkal rendelkező, jelentős alföldi ispánsági és főpapi központok, mind Bács, Csanád, továbbá Keve és Csongrád fokozatosan veszítettek jelentőségükből.

A Bizáncból támogatott ellenkirályok

IV. István egyetlen ránk maradt oklevele érdekes tanúnévsort tartalmaz. A bácsi érsek mellett, aki koronázója volt Istvánnak, a pécsi, a váradi és a csanádi püspökkel, a megyésispánok közül pedig a bodrogi és a csanádi ispánnal találkozunk ebben. István hatalmának súlypontja tehát az ország déli, Bizánccal közvetlenül határos területére esett, tisztségviselői az itteni egyházi és világi méltóságok közül kerültek ki.

III. István harcai Bizánccal

Mánuelt már a Szerémségben görög rítusú egyháziak és közemberek fogadták szívesen, s miután átkelt a Dunán, Bács vidékén ütött tábort, ahol szintén görög vallású lakosok ajánlkoztak kísérőnek.

Közben István király is Bács vidékére érkezett magyarországi és külföldi seregeivel. Csatára azonban nem került sor. Mánuel kockázatosnak tarthatta, hogy távol a biztonságot adó bizánci határoktól, mélyen bent Magyarországon, hadat viseljen III. István és szövetségesei erős hadereje ellen. Ezért II. Vladiszlav királyhoz fordult követek révén, hogy eltántorítsa a cseh uralkodót az ellene vívandó harctól. Többszöri követváltás után cseh közvetítéssel megegyezés jött létre Mánuel és III. István között. A magyar király megigérte Béla örökségének kiadását; lemondott továbbá a Szerémségről, amely ekkor ténylegesen bizánci fennhatóság alá jutott. A bizánci császár arra tett igéretet, hogy nem engedi többé IV. Istvánt Magyarország ellen támadni.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

A jövedelem-összeírás kitér a Magyarország területén levő két érsekség és tíz püspökség, valamint a dalmáciai két érsekség jövedelmére is. Eszerint a leggazdagabbak Esztergom, Eger és Bács-Kalocsa voltak 6000, 3000, illetve 2500 márka bevétellel, míg a legszegényebbek jövedelme, a nyitrai püspöké, a zárai és a spalatói érseké, nem emelkedtek 500 márka fölé.

Stílusirányzatok

A pécsi műhely ugyanúgy felső-itáliai, közelebbről talán paviai minták alapján dolgozott, mint azon kőfaragványok alkotói, ame­lyek Bácsról, Szegedről, Halmágyról, a gyulafehérvári második székesegyház egyik ornamentális kész­letéből, továbbá Vésztőről és Pusztaszerről ismertek, s amelyek a lombardiai ere­detű díszítőstílus egyidejű, széles körű elterjedése mellett tanús­kodnak.

Sinkovics István

Országos pusztulás, helyi ellenállás

A szultáni fősereg előőrsei Bács városánál találtak ellenállásra. A lakosok egy kolostorba zárkózva védekeztek reg­geltől estig, végül is alulmaradtak a túlerővel szemben. Az ellenség kifosz­totta, majd minden oldalról felgyújtotta a várost. Bács és Pétervárad között egy mocsarakkal is védett szekértábor ellen újabb nehéz harcot vívtak a török csapatok. A védők még akkor sem adták fel a küzdelmet, amikor az ellenség már behatolt a táborba. Még a gyaurokról megvetéssel író török krónikás sem hall­gatta el, hogy a táborbeliek „elszántan harcol­tak feleségükért és gyermekeikért”, s a támadók nemcsak közkatonákat vesz­tet­tek, hanem elesett a janicsáraga, több tiszt és szpáhi is. A harcok­ról készült szűkszavú török krónikás feljegyzések is sejtetik, hogy a visszavonulás során a török hadsereget nagyobb veszteségek érték, mint Mohácsnál.

Makkai László

Balkáni menekültek és hódítók

  • 1649-ben Benlich belgrádi katolikus püspök Bács-Bodrog vármegye területén Martonoson, Bajmokon, Jánoshalmán, Mélykúton, Hercegszántón, Zomboron, Bácson, Bökényben 2975 katolikust bérmált, ugyanakkor Gyöngyös, Jászberény, Szeged és Kecskemét környékén 2515-öt, tehát magyar (bár nagyrészt református) északi Duna–Tisza közén sem több katolikus, mint a délin.
  • A fenti eset egyrészt arra mutat, hogy a szláv bevándorlás tengerében, mélyen délen is marad]tak magyar szigetek, amelyek majd csak a 17. század végi felszabadító háborúban tűnnek el, másrészt arra, hogy a bosnyák ferenceseknek szegedi, bajai, pesti, kalocsai, bácsi rendházaikból folytatott tevékenysége legfeljebb az ortodox szerbekbe való beolvadástól, de nem anyanyelvük feladásától óvta meg a török megszállás alatti magyarokat, sőt néha egyenesen elszlávosodásukat munkálta.

Lábjegyzetek

  1. T. Lewicki, Polska i kraje sąsiednie w świetle „księgi Rogera” geografa arabskiego z XII. w. Al-Idrisi'ego I. Kraków, 1945. 129, 136.

Irodalom

A szerémi, illetve bácsi görög püspökség és kalocsai latin érsekség egyesítésére az adatokat lásd Gy. Városi, Schematismus cleri archidioecesis Colocensis et Bachiensis (1885). VII—XXVII. és Györffy György, Magyar Tudományos Akadémia II. Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Értesítője 2. 1952. 337. kk.