Bágyon ispán

A Múltunk wikiből
Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme – Az 1150. évi hadjárat
1150
nyár vége: A bizánci csapatok legyőzik a szerbeket segítő, Bágyon ispán vezette magyar sereget. II. Uros behódol I. Mánuelnek.

Kristó Gyula

II. Géza orosz és bizánci háborúi

Tekintettel arra, hogy 1149 végén a beállt tél nem tette lehetővé Mánuel számára a teljes leszámolást a szerb felkelőkkel, ezért a bizánci császár 1150 nyarának végén újból sereget vezetett Szerbiába. Nišben gyűjtötte össze seregét, s itt értesült róla, hogy a magyarok szövetséges csapatok küldésével siettek a szerbek segítségére, ezek egy részét besenyő lovasok és mohamedán vallású kálizok alkották. A bizánci sereg a Száva folyó érintésével, tehát egy eredendően észak felé vezető út megtétele után jutott el a Tara patak vidékére, Belgrádtól délre, ahol szemben találta magát az egyesült magyar–szerb sereggel. Kemény csata támadt, amelynek során maga Mánuel császár is párviadalra kényszerült a magyar csapatok egyik vezetőjével, Bágyon ispánnal. Az összecsapás végül is a bizánciak győzelmével végződött, II. Uroš nagyzsupán engedelmességéről biztosította a császárt, és ígéretet tett arra, hogy mind nyugati, mind keleti hadjárataiban megfelelő számú katonával, 2000, illetve 500 fővel segíteni fogja Bizáncot.