Bánffyhunyad

A Múltunk wikiből

románul Huedin, a mócok nyelvjárásában Hogyínu, németül Heynod, jiddisül הוניאד, cigányul Ohodino

város Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében
Wikipédia
Bánffyhunyad címere

Péter Katalin

Iskolák

Ahogy a bánffyhunyadi Biróságról való constitutio írja: a bírónak „legyen gondja az iskolának építésére”.[1]

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

A fenti példák egyéb forrásokból még más községekkel is szaporíthatók, de általános tájékoztatást nyújt a kortárs, mikor megjelöli a pusztulás fő helyeit: „E romlást szenvedék a helyek: Kolosvár, Deés tartomány vidéki, Gyalu, Bánffihunyad, Kalotabeliek, Görgény, Beszterce vidéke és nagy sok többen.”[2]

Vörös Károly

A konfliktusok: a parasztmozgalmak

A kapuvári egykor szabad – de már lassan a jobbágysor felé hajlított – hajdúk elkeseredett mozgalmat 1828-ban utolsó megmaradt privilégiumuk: vámkedvezményük korlátozása és a robotterhek rájuk vetése robbantja ki. Ugyanakkor Erdélyben Bánffyhunyadon telekcsonkítás; Diódon földrablás, erdőtilalmazás, a robotterhek növelése; Rováson földrablás viszi szívós és gyilkos lázadásba a parasztokat.

Siklós András

„Rendcsinálás” és megtorlás

Urmánczy Nándor erdélyi földbirtokos és függetlenségi párti képviselő a család nagy kiterjedésű birtokának védelmére Budapestről küldött karhatalmat. A Bánffyhunyadra érkező nemzetőrök a Kolozs megyei Jósikafalván és más környező községekben 40 embert lőttek agyon, a halottak egy részét máglyán elégették.

Erdély és a magyarországi románok

A román hadsereg január közepén, nem véve figyelembe a semleges övezetet, bevonult előbb Nagybányára, majd Zsibóra, Bánffyhunyadra, Zilahra és Máramarosszigetre.

Lábjegyzet

  1. Idézi: Sebestyén Károly, Kalotaszegi népoktatás a XV. századtól 1848·ig. Művelődéstörténeti tanulmányok. Bucureşti. 1979. 138.
  2. ETA I. 187.