Bányászat, kohászat

A Múltunk wikiből
1609
augusztus 24. Sztrájkolnak a selmeci bányamunkások.

A nagyarányú fémeszközimportellenére is számottevő vastermelés folyt az országban,túlnyomórészt a Gömör-Szepesi-érchegységben, ahol a 16. század végén a kohók száma megközelítette a százat. Termékeik minősége azonban meglehetősen alacsony színvonalon állt: elsősorban a mezővárosi és falusi kovácsokat látták el a legalapvetőbb házieszközök készítésére alkalmas vassal.

Az országban a rozsnyói vasbányászat és vasfeldolgozás volt a legszámottevőbb, ahol ez az iparág, illetve bányászati ág akkor is jelentős maradt a 17. század első felében, amikor a város arany-, ezüst- és rézbányászata már lehanyatlott. Noha a város vashámorainak száma tetemesen csökkent a 16. századi állapotokhoz képest, Rozsnyó, Dobsina és Csetnek hámoraiban és kovácsműhelyeiben az 1555—1631 közötti évek számadásai szerint igen nagy mennyiségű vasat dolgoztak fel, és tömegesen szállították a füleki törököknek a szöget, rostélyt, üstöt, láncot, ásót, kapát, bográcsot, vasajtót, kalapácsot, fűrészt és baltát. Rozsnyón egész sor új céh keletkezett. A 17. század első felében a város bányász- és iparoslakossága mégis csökkent, s egyre nagyobb mértékben tértek át mezőgazdasági foglalkozásokra, így kertművelésre, komló termesztésre; számottevővé vált méz- és viaszkivitelük is.

A besztercebányai rézbányavállalat a 16—17. század fordulóján ráfizetésessé vált, nem kis részben a hadi események következtében. l607-ben, majd a későbbi években új, kedvezőbb szerződést kötöttek a bányabérlőkkel,akik között ott találjuk Henckel Lázárt is. A rézárak ismét jelentősen felszöktek a világpiacon; Antwerpen szerepét azonban elsősorban Hamburg vette át a rézkereskedelemben. Henckel ide, valamint Bécsbe és Velencébe irányította szállítmányait. Bethlen Gábor első hadjáratakor elfoglalta Besztercebányát, és Henckeltől több mint 100 ezer forintos kölcsönt szerzett, az ott talált ércet pedig lefoglalta saját magának. Tárgyalásokat kezdett Gusztáv Adolf svéd királlyal, hogy megegyezésükkel olyan kiemelkedő helyet vívjanak ki a rézpiacon, amilyet a spanyolok értek el a világpiacon az ezüsttel. Az 1620-as évek második felében azonban, amikor Európa-szerte feltöltődtek a raktárak rézzel, megszűnt a konjunktúra. Max Rehlinger és Henckel örökösei 1626-ban felhagytak a bányaműveléssel. 1642-ben azután a bécsi Joanelli család bérelte ki a bányát. E külföldi vállalkozók – miként a 16. században is – meglehetős rablógazdálkodást folytattak a bányákban, mint a kereskedőtőkések általában, és nagy hasznot vittek ki az országból.

A selmeci ezüstbányákban a 17. század első felében többszöri fellendülés és hanyatlás váltakozott. Víztelenítés céljából 1604-ben használtak itt először szivattyúkat az addigi vödrök helyett, 1619-ben lóerejű szivattyúkat, majd 1626-ban fölszíni rudas vízemelő kereket alkalmaztak. Bányabeli robbantásra is itt került sor először. Mégsem tudtak megbirkózni a vízzel, elsősorban az ésszerűtlen, rossz szervezés és a kevés beruházás miatt. A kis bányarészvényesek kimerültek; 1640-ben a kistulajdonosok legjelentősebb egyesülése, a Brenner-szövetkezet is csődbe ment. A kohóüzemeket a század elején még igen kezdetlegesen kezelték, minden bánya termékeit külön olvasztották. Új rendelkezések egységesítették a beváltást, de hanyatlást jelentett a 16. századhoz képest, hogy Selmecen többé nem tudtak ólmot előállítani az ólomércekből, és így kizárólag a lengyel ólomimportra voltak utalva.

Béla-, Baka- és Újbánya meglehetős hanyatlás képét mutatta. Körmöcbányán ismételten akadozott a termelés, többször veszteségessé is vált, noha 1607-ben elrendelték a bányamérést és térképek készítését, valamint azt, hogy a beváltás súly szerint történjék. A város jelentőségét a pénzverő tartotta fenn. – Sóvár sóbányászata a 16. század végétől a királyi kincstár kezébe került. Erdélyben a sóbányák a 17. század első felében is jól működtek, s ugyanígy a székelyföldi vas- és rézbányák is. Bethlen Gábor 1615-ben jogosítványokat adott vállalkozóknak régi bányák helyreállítására és újak nyitására, hadjáratai alkalmával pedig mintegy száz jól képzett bányászt telepített át Erdélybe családostól. E bányák jelentősége azonban nem volt a magyarországiakéhoz mérhető.

Irodalom

Bányászatra, kohászatra a 16. századnál említetteken kívül: Mikulik József, Magyar kisvárosi élet, 1526–1715. (Rozsnyó, 1885); Faller Jenő, Adatok a bányabeli robbantás fejlődéstörténetéhez (Bányászati Lapok 1961. 6–7); Heckenast GusztávKiszely Gyula, Adatok a magyarországi öntészet történetéhez. A vasöntészet kezdete Magyarországon. Öntöttvas táblák a XVI-XIX. századból (Bányászati és Kohászati Lapok 1973. 10).


Az ipar helyzete
A külföldi iparcikkek beáramlása Tartalomjegyzék Fiskális törekvések a kereskedelmi haszon megcsapolására. Adózás.