Bárczy István

A Múltunk wikiből
Pest, 1866. október 3. – Budapest, 1943. június 1.
jogász, politikus, Budapest polgármestere, majd főpolgármestere
Wikipédia
Bárczy István Budapest polgármestere, majd főpolgármestere
Bárczy István Budapest polgármestere, majd főpolgármestere

Mucsi Ferenc

A polgári radikalizmus és a szociáldemokrácia

1906 tavaszán Kristóffy engedélyével a munkástanfolyamok önálló intézménnyé bővültek: megalakult a Társadalomtudományok Szabad Iskolája. Elnöke Somló Bódog, igazgatója Jászi Oszkár lett, választmányában elsősorban az iskola oktatói kaptak helyet, a már említetteken kívül Bárczi István, Diner-Dénes József, Rácz Gyula, Szabó Ervin, Veigelsberg Hugó (Ignotus) stb.

Szabó Miklós

A nagyváros arculatának átalakulása: az eklektikától a funkcionalista építészetig

Az eklektikus építészet század eleji utolsó korszakát a Bárczy István polgármesteri tevékenysége során emelt középületek, elsősorban az iskolák stílusa uralja. Az olasz nagygótika, a padovai
Padova, basilica del santo.JPG
Padova, basilica del santo
Szent Antal-katedrális vöröstéglás falburkolási módjától ellesett vöröstéglás épületek stílusát akár Bárczyról nevezhették volna el. Mint iskolák, kerületi elöljáróságok, sőt gyárépületek építési stílusa máig rányomja bélyegét a budapesti külvárosok építészeti arculatára. Mestere, Pecz Samu keze alól került ki a stílus néhány reprezentatív és nem kizárólag praktikus célzatú épülete: a
SzilagyiRefFotoThalerTamas1.jpg
SzilagyiRefFotoThalerTamas1
Szilágyi Dezső téri református templom és a Műegyetem könyvtárépülete.

Galántai József

A Tisza-kormány bukása és a Választójogi Blokk

A június 8-i városházi gyűlés választójogi követeléseit a polgármester vitte fel a budai Várban tartózkodó királyhoz.

A kormányválság és a felül levők tehetetlensége

A Gödöllőn tartózkodó uralkodó várószobájában és dolgozószobájában folytak a kormányalakítási tárgyalások. A szálak Andrássy kezébe futottak össze, akit október 24-én az uralkodó Burián helyébe közös külügyminiszterré nevezett ki. Jellemzően mutatja elképzeléseiket a Bárczy István elnökletével alakítandó magyar kormány terve. Ez a kombináció az Andrássy köréhez tartozó politikusakra épített, de ezekben a napokban már Andrássy és Tisza nyíltan összefogtak. A Bárczy kormány e tábort képviselte volna azzal a hátsó gondolattal, hogy liberális frázisokkal leplezi a szélső reakció uralmat, és részben kisajátítja Károlyi programját. A terv irrealitását maguk a kombinációba vett személyek is látták. A Bárczy-kormány pénzügyminiszterének szánt Krausz Simon írja: „Vagy jönnie kell Hadiknak a »vaskezű«-nek, Lukachich tábornokkal (a fegyveressel) vagy pedig jöjjön a megegyezés a szocialistákkal, Károlyiékkal, a radikálisokkal.”[1] Bárczy maga sem vállalta a kormányalakítást.

L. Nagy Zsuzsa

Az erőviszonyok 1919 őszén

Politikailag, társadalmi bázisát tekintve gyenge, szervezetileg szétforgácsolt volt a liberális polgári ellenzék, amely Vázsonyi Vilmos emigrációja idején Bárczy István, Ugron Gábor, Pakots József, illetve Lovászy Márton vezetésével szervezkedett. Elfogadva az ellenforradalmat a Tanácsköztársaság reakciójaként, a politikai berendezkedésben liberális, bizonyos fokig polgári demokratikus módszerek alkalmazását szerették volna elérni. Ebben a vonatkozásban együtt léphettek fel az Magyarországi Szociáldemokrata Párttal, s egy ilyen minden liberális, demokrata erőt tömörítő összefogást az ellenforradalmi rendszer konzervativizmusával, fasiszta tendenciáival szemben a Garami vezette szociáldemokrata emigráció is elengedhetetlenül szükségesnek tartott.

A Clerk-misszió

A koalíciós kormány megalakulására azonban csak november 23-án került sor, mivel a pártok képviselői csupán Clerk erélyes beavatkozására egyeztek meg a miniszterelnök személyében és a tárcák elosztásában. A miniszterelnöki tiszt a jelentéktelen, szürke Huszár Károly keresztény párti politikusnak jutott. A koalíció mindössze annyit jelentett, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja politikusaiból álló kormányban az igazságügyi tárcát a liberális Bárczy István, a munkaügyit és a népjólétit pedig Peyer Károly kapta.

Lábjegyzet

  1. Krausz Simon, Életem. Budapest, 1937, 273.

Műve

Bárczy István, A Rákóczi-szabadságharc angol-holland diplomáciája (Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980).