Báthori Gábor

A Múltunk wikiből
Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad, 1613. október 27.
erdélyi fejedelem
Wikipédia
Báthori Gábor
1608
február 6. Megegyezés a hajdúk és Báthori Gábor között. (A hajdúk támogatják Báthorit az erdélyi fejedelemség elnyerésében.)
március 5. Rákóczi Zsigmond lemond az erdélyi fejedelemségről.
március 7. Báthori Gábort az erdélyi országgyűlés fejedelemmé választja. (Uralkodik 1613-ig.)
augusztus 20. Mátyás főherceg és Báthori Gábor szövetsége. (A fejedelem kötelezi magát, hogy Erdélyt nem idegeníti el a koronától.)
szeptember 20. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Esküt tesz az augusztus 20-i kassai szerződés megtartására. Követeket választ a pozsonyi országgyűlésre. Kimondja, hogy a jövőben a rovás ne az adózók vagyoni állapota szerint történjék, hanem 10–10 jobbágy alkosson egy portát.)
1610
március 20. Az erdélyi ellenzék eredménytelen kísérlete Báthori Gábor fejedelem meggyilkolására.
október 2. Báthori Gábor fejedelem hajdúszabadságot adományoz Szalonta városának.
december 11. Báthori fejedelem a márciusi összeesküvés megtorlásának ürügyével katonai megszállás alá helyezi Szebent.
december 17. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (Nem hajlandó a fejedelem utasítása szerint eljárni, s a város 147 polgárára fej- és jószágvesztést kimondani; a Báthori követelte pénzbírságokat is a felére szállítja le; kimondja, hogy Szebenben nem csak szászok vehetnek házat.)
december 26. Báthori Gábor fejedelem hadjáratra indul Radu Serban havasalföldi vajda ellen.
1611
január 1. Báthori Gábor fejedelem hadaival Havasalföldre érkezik. (Március közepén tér haza.)
március Báthori Gábor hajdúkat vezényel a Barcaságba, Brassó környékére.
április 21. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (Visszautasítja Báthori fejedelem adóemelésre vonatkozó kérését: hadfelkelést hirdet a moldvai vajdaság ellen.)
június 22. Brassó megtagadja Báthori fejedelem befogadását.
június 29. Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány Báthori Gábor ellen indul.
július 6. Nagy András hajdúgenerális csapataival csatlakozik Forgáchhoz.
július 7. Radu Serban havasalföldi vajda seregével Erdélybe érkezik.
július 8. Báthori Gábor súlyos veresége Brassó mellett.
augusztus Nagy András visszatér Báthori Gábor hűségére.
szeptember eleje Omer pasa boszniai és Zülfikár pasa temesvári török helytartó hadaival megsegíti Báthori Gábort.
szeptember 16. Forgách Zsigmond és Radu Serban ütközet nélkül kimenekül Erdélyből.
szeptember második fele Báthori Gábor súlyosan megsarcolja a szász városokat.
október 10. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (Ghyczy Andrást a Portára küldi, hogy jelentse Báthori hadi sikereit.)
1612
január Brassóban szervezkedik Báthori Gábor fejedelem ellenzéke.
március 23. Báthori Gábor hadával a Barcaságba érkezik. (Néhány hét alatt nagy részét hódoltatja.)
május 15. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (43 személyt hűtlenség vádjával törvényen kívül helyez.)
június 26. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Fejedelmi előterjesztés alapján a portai függés felmondásáról tárgyal, de Bethlen Gábor tanácsára elutasítja a gondolatot.)
szeptember 1. Bethlen Gábor a hódoltságba menekül.
október 14. Báthori Gábor a földvári csatában megveri a brassóiakat.
október második fele Báthori Gábor fejedelem parancsára kegyetlen megtorlás kezdődik a Barcaságban.
november 20. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (A Portától való elszakadás mellett dönt; Ghyczy Andrást és Bethlen Gábort fő- és jószágvesztésre, gyermekeiket jószágvesztésre ítéli.)
1613
május 1. I. Ahmed szultán Báthori Gábor trónfosztása, illetve Bethlen Gábor erdélyi fejedelemsége mellett dönt. Hadat rendel Bethlen mellé.
augusztus Bethlen Gábor, Szkender temesvári pasa szerdársága alatt török csapatokkal megindul a fejedelemségért.
szeptember 19. Bethlen Gábor kiáltványa Erdély rendjeihez: álljanak el Báthori Gábortól, a török had szabadulásukra, nem leigázásukra jön.
október 20. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Október 22-én búcsúlevelet ír Báthori Gábornak. A választás előkészítésére 12 tagú bizottságot állít.)
október 23. Bethlen Gábort az erdélyi országgyűlés Kolozsvárott fejedelemmé választja. (Uralkodik haláláig, 1629-ig.)
október 27. Báthori Gábort Ghyczy András emberei Váradon megölik.
november 22. Bethlen Gábor bevonul Szebenbe, Báthori Gábor volt székhelyére.
1614
február 25. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Feloldja 30 személy Báthori Gábor idején történt, tárgyalás nélküli elítéltetését, eladományozott jószágaik ügyében bírósági döntést rendel el. Az erdélyi hajdúkat mint nemeseket a megyék joghatósága alá rendeli.)
március 3. Báthori Gábor gyilkosait a medgyesi országgyűlés megöleti.

Makkai László

Bocskai „gondolkodni kezd”

Az 1603 végén meghalt III. Mehmed utódjának, I. Ahmednek uralmát kellett megerősítenie. Követei, mint láttuk, békét ajánlottak, de ragaszkodtak a Budát biztosító Esztergom visszaadásához, melyért cserébe Kanizsát vagy Egert ígérgették. Nem nyugodtak bele Erdély elvesztésébe sem. A béketapogatózások idején is minden igyekezetük az volt, hogy az erdélyi emigrációnak segítséget nyújtsanak a hazatérésre és a török védnökség alatti fejedelemség helyreállítására.

Megfelelő fejedelemjelölt azonban sem odahaza Erdélyben, sem a török emigrációban nem akadt. A Mihály vajda és Basta elleni felkelések során a legtekintélyesebb családok vezető egyéniségei vagy életüket vesztették, vagy – mint Sennyei Pongrác és Kornis Boldizsár – katolikus vallásuk miatt a Habsburg-oldalon álltak. Báthori Zsigmond Csehországban élt gondos felügyelet alatt, s a fejedelmi család utolsó sarja, Gábor, gyermekifjúként az öreg Ecsedi Báthori István szárnyai alatt nevelkedett; őt még túl korai lett volna jelöltként felléptetni.

A lengyel–magyar unió terve

Szeptember 4-én Robert Cecil angol államminiszter fentebb már idézett gdanski politikai ügynöke arról írt gazdájának, hogy Bocskai készen áll törökkel, tatárral segítségére sietni a lengyel felkelőknek, majd valamivel később arról ír, hogy a magyarok „egyetértve Németország és Törökország ellen, mindkettővel békét akarnak, de egyiktől sem függeni”.[1] S ezt a nagybeteg Bocskai úgy próbálja kivívni, hogy Báthori Gábort utódjául jelölve, a magyar és a lengyel koronát egyaránt megszerzi neki.

A második hajdúfelkelés

  • 1607 októberében Nagy András Debrecenben kitűzte a második hajdúfelkelés lobogóját. Ez az úri mendemonda szerint „juhok pásztorából lett farkasok pásztora”,[2] más változatban kurtanemesi származású hajdúkapitány tanult Lippai példájából, aki alatt már Osgyánnál ott harcolt. Nem adta magát feltétel nélkül úri vezetés alá, hanem önálló hajdúpolitikát folytatott, amiben Foktői Máté kálvinista prédikátor volt a tanácsadója. Tárgyalásokat kezdeményezett Homonnai Bálinttal és Báthori Gáborral, akiket Bocskai örököseinek vélt, s nem indokolatlanul, mert maga Bocskai is bennük szerette volna művének folytatóit látni: Homonnait jelölte erdélyi fejedelemnek, s szívére kötötte, hogy a magyar urak közül Báthorira hallgasson, akit talán a maga helyére Magyarország fejedelmének szánt. A vén ravasz Rákóczi Zsigmond azonban mindkettőjüket kijátszotta, és erdélyi kormányzóságából adódó előnyét felhasználva, még februárban rávette az erdélyieket, hogy őt válasszák fejedelemmé. A Portáról hozott athnáméból a megvesztegetett csausszal kivakartatta Homonnai nevét, és a magáét íratta helyébe. A két kárvallott egyelőre nem mozgolódott nyilvánosan, és Nagy Andrással folyó tárgyalásaikat is tagadták.
  • Homonnai és Báthori vonakodása, hogy a hajdúk kezéből fogadják el a magyar fejedelemséget, végül is beláttatta Nagy Andrással; hogy hiába keres új Bocskait az urak közt. Sőt, egyre inkább gyűlt ellene a sereg, amelynek élén Forgách és Mágochy mellett Homonnai és Báthori is ott forgolódtak. Fegyverre azonban egyik fél sem akarta vinni a dolgot. December 29-én Ináncson tárgyalásra került sor a hajdúk 33 pontba foglalt kívánságai alapján, melyek a Bocskai által adott hajdúkiváltság és a nemzeti király követelése mellett lényegében a bécsi béke kikötéseit (országgyűlés összehívása, nádorválasztás, protestáns vallásszabadság stb.) tartalmazták. Az urak a hajdútelepítést megígérték, a bécsi béke végrehajtásáról kijelentették, hogy a hajdúk törődjenek a maguk privilégiumával, a publikumot hagyják a rendekre, a nemzeti királyválasztást pedig kereken megtagadták, hiába fenyegetőzött Nagy András, hogy ha Homonnai nem vállalja, „bocskorost emelnek” a magyar fejedelemségre.[3] Így azután megegyezést nem, csak 50 napi fegyverszünetet kötöttek, s erre az időre a felső-magyarországi vármegyék vállalták a 14 ezer főnyi hajdúsereg téli elszállásolását.

A hajdúk szövetkezése Báthori Gáborral

Önálló cikk.

A rendi konföderációk

Bocskai kezdeményezései kezdtek valóra válni. Legfőbb kívánsága is teljesülni látszott: 1608. augusztus 20-án Báthori Gábor követe a Mátyás főherceget képviselő Illésházyval Kassán megkötötte Erdély és a magyar rendek szövetségét a bécsi béke védelmére és kölcsönös katonai segítségadásra, a török elleni háborút kivéve. A közép-kelet-európai országok rendi testületeinek összefogása és a rendi államok konföderációja a megvalósulás küszöbére lépett.

A magyar rendiség országegyesítő törekvései

A magyar rendi politika vezetőinek minden okuk megvolt Erdély katonai elfoglalására. Magyarország újraegyesítésének első lépéseként már Illésházy nádor is ezt követelte Bocskaival szemben, s programját, fenntartásokkal ugyan, utódja, Thurzó is átvette. Minél szélesebb területi bázisra támaszkodhat, annál hatékonyabban védheti önkormányzatát: ez a belátás mozgatta a rendi országegyesítő politikát. De a hajdúveszély is – mely Báthori Gábor és Nagy András szövetségével állandósult, és azzal fenyegetett, hogy a hajdúság hazája, a Tisza-vidék elszakad – cselekvésre ösztönzött.

Hajdúvilág Erdélyben

A teljes cikk.

Katolikus összeesküvés Báthori Gábor ellen

Önálló cikk.

Szeben és Havasalföld elfoglalása

A teljes cikk.

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

Önálló cikk.

Báthori Gábor bukása

Önálló cikk.

A „magyar Machiavelli”

Bethlen Gábor fejedelemmé választásának esztendejében harminchárom éves volt, de egész valója többet mutatott. Szemeinek komoly tekintete, melyben villámló harag és metsző irónia tudott felcsillanni, hatalmas orra, erős vonalú, duzzadt ajkai, melyek körül állandósult egy keserű vonás, sápadt arcát keretező fekete szakálla, jellegzetes, vállai közé húzott fej tartása, mely minden képén szembeötlik – sok szenvedésen átment, nehéz gondoktól terhelt javakorabeli férfi benyomását keltette. Testében két emigráció és harmincnégy csata nyomait, lelkében egy mostoha körülmények közt eltöltött, korai árvasággal sújtott gyermekkor megaláztatásait és két korán elhalt gyermekének gyászát hordozta. Lelki tulajdonságai is ezt a különös kettősséget mutatják. Óvatos, ravasz, sőt néha cinikus, mint a kiábrándult öregek; józan, mintha egy hosszú élet tapasztalatai állanának mögötte, de fiatalosan ruganyos, csüggedést és fáradtságot nem ismer. Mindig kész a támadásra vagy a visszavágásra; elméje csak úgy ontja a gyakorlatias megoldásokat és a merész terveket, de ha valami nem sikerül neki, bámulatos lélekjelenléttel fog azonnal újabb, ha kell, az előbbivel homlokegyenest ellenkező vállalkozásba. A politikai szálak mesteri fonogatásában nyilvánuló szinte játékos kedvű, csalódásokon átsegítő természetes, száraz humora és a dolgokat s az embereket kellő értékükre szállító iróniája – mind elpusztíthatatlan, örökifjú életkedvének minden külső látszatot meghazudtoló bizonyítékai.

Nem volt nagybirtokos oligarcha, mint Bocskai és Báthori Gábor. A török megszállta Temes-vidékről Erdélybe szakadt családja középbirtokos nemesi színvonalon élt, anyai rokonai székely főemberek voltak.

Fejedelmi elődeinek tett szolgálataival ő maga sem jutott tovább, mint az apja által szerzett, annak halála után nagy nehezen visszakapott szülőhelye, Marosillye mellé – Déva elnyeréséig. Nem annyira a feudális nagybirtokos fejével, mint a fejedelmi tanácsoséval, majd a fejedelemével gondolkozott. Politikai vonala fejedelemmé választásáig teljesen egyértelmű volt: a török védelme alatti önálló Erdély fenntartása. Báthorival is akkor fordult szembe, mikor ezt a vonalat elárulni készült, és a Habsburgok felé tájékozódott.


Politikai nézeteit azonban biztonsággal kikövetkeztethetjük udvari történetírójának, Bojti Veres Gáspárnak A nagy Bethlen Gábor tetteiről című művéből, melynek nemcsak adatanyaga, hanem szemlélete is nyilvánvalóan magától Bethlentől származik. Ez utóbbit legtömörebben akkor foglalja össze, mikor elmondja, hogy a goroszlói csatavesztés után az ifjú Bethlen „Isten, a szükség és a szerencse sugallatára” (quod Deus, quod necessitas, quod fortuna suggerebant)[4] intézte dolgait. Tudvalevő, milyen jelentős kulcsszavai Machiavelli politikai elméletének a necessitas és a fortuna. Mindkettő sűrűn szerepel – nyilván Bethlent visszhangozva – Bojtinál is, mégpedig a Machiavelliéhez igen hasonló értelemben: a szerencse a bátor ember számára kínálkozó alkalom, a szükség pedig az alkalomból szükségszerűen kínálkozó lehetőség felismerése. Mindezt kiegészíti Bojtinál, ugyancsak Machiavelli nyomán, a végzet (fatum), mely a szerencsét vagy a szerencsétlenséget adja. A három pogány fogalom: a végzet, a szerencse és a szükség Bojtinál (és eredetileg Bethlennél) gondolatilag, sőt nemegyszer stílusfordulatokban tükörszerűen felel meg az Isten, az alkalom és az engedelmesség keresztény-kálvinista kifejezésnek, melyek együttesen azt jelentik, hogy Isten, akinek akar, alkalmat ád az előmenetelre, s aki engedelmesen megragadja az alkalmat, az az erényes ember, a reneszánsz "virtuoso"-jának keresztény kiadása. Ebben az összefüggésben helyeselheti Bojti (Bethlen nevében) a törvény és a jog megsértését, ha az a haza javát, a közérdeket szolgálja, különösen a zsarnok eltávolítása esetében, amint azt Bethlen tette Báthorival, de azt is, hogy a nagyobb zűrzavar elkerülése végett néha a zsarnokságot is tűrni kell, mint ahogy eleinte Bethlen is tűrte Báthori önkényét.

Rendteremtő belpolitika

Bethlen kétségtelen s ezért megtagadhatatlan feudális uralkodói jogot gyakorolt, amikor elrendelte az elzálogosítások és adományok 1588-ig visszaható felülvizsgálását, az „érdemtelenül” elidegenített jószágok azonnali visszavételét, a többinek, ha adományról volt szó, záloggá alakítását és a zálogösszeg kifizetését. Lévén az „érdem” gyakorlatilag nem az eredeti birtokszerző , hanem a jelenlegi birtokló hűsége, fejedelem az elkobzás fenyegetésével engedelmességben tarthatta erdélyi urakat, akik a fiskális jószágokból szerzett birtokok nélkül középbirtokosi színvonalra süllyedtek volna sok kézen megoszló családi örökségeiken. Ha pénz híján nem is tudta a fiskális javakat mind visszaváltani és saját kezelésbe venni, mindenesetre pénzt szerzett a zálogösszegek behajtásával, híveket a kiváltás elhalasztásával. Uralma tehát részben a feudális birtok centralizációjának rendszerére épült, s ebben sajátosan észak- és kelet-európai, svéd és orosz példákra emlékeztet.

Egyébként a személyi keret, amelyből kormányát összeválogathatta, adva volt. A legtekintélyesebb urakat – akik még Báthori Zsigmond ellenreformációja idején unitáriusból katolikusnak áttért családokból származtak, és Báthori Gábor bosszúját átélték –, Kornis Zsigmondot, Haller Istvánt, Kendy Istvánt, Sarmasági Zsigmondot, Cserényi Farkast, Kamuthy Farkast és Balázst nem mellőzhette a fejedelmi tanácsból, már azért sem, mert ezzel maga támasztotta volna alá a Habsburg-udvar ellenpropagandáját. Uralmának megbízható támaszai voltak az akkor már egyre kisebb számban unitárius, nagyrészt kálvinista, törzsökös előkelő erdélyi családok, az Allia, Apafi, Béldi, Bethlen, Gyerőffy, Kapy, Keresztesi, Kemény, Mikola, Serédy, Szilvási, Toldalagi, Wesselényi famíliák tagjai, akik a tanácsosi, főispáni, kincstartói, ítélőtábla-bírói tisztségeket töltötték be. Bizalmas embereit azonban elsősorban Basta-kori bujdosó társai közül vette. Sógorára, Rhédey Ferencre bízta a váradi kapitányságot, kancellárrá a Báthori Gábor idején mellőzött Péchi Simont, főlovászmesterré Balassa Ferencet tette. Legközvetlenebb munkatársa a már ifjúkorában hozzája csatlakozott és mindvégig különös kegyének örvendő Mikó Ferenc főkomornyik, később kincstárnok volt. Az utóbbi három a törvényesen tiltott szombatos szektához tartozott. Péchi kivételével az egész garnitúra már Báthori Gábor alatt is vezető állásokat töltött be, és csak a feladatok megosztása, de nem a személyi összetétel változott. Még Báthori portai követét, a szintén szombatos Borsos Tamást sem ejtette végleg, 1613-ban ugyan visszahívta, és Toldalagi Mihállyal cserélte fel, de később újra Konstantinápolyba küldte.

Védekező külpolitika

Báthori Gábor csak fejedelemsége megszilárdításáért harcolt, s ha voltak is birodalomalapítási tervei, azok a Báthori-hagyományt folytatva, a két román fejedelemség és Lengyelország felé tekintettek, de sohasem nyugatra.

Homonnai György támadásai

Homonnai pedig tovább szervezkedett, és ha III. Zsigmond több pénzt már nem tudott is neki adni, levelet írt érdekében III. Fülöp spanyol királyhoz. Homonnai maga is oda folyamodott, hajmeresztő bűnlistát nyújtva be az Erdélyt török csapatokkal megszálló, tűzzel-vassal elpusztító, Báthorit meggyilkoltató, a katolikusokkal kegyetlenkedő, Lippa után Váradot is a töröknek átadni készülő Bethlenről.

Bethlen társadalompolitikája

Bethlen valláspolitikájában – Báthori Gábornak hol a katolicizmussal, hogy a kálvinizmussal kacérkodó ingadozásaitól eltérően – a kálvinista államegyház kiépítésén munkálkodott.

A század legnagyobb birtokszerzője

Bethlen Gábor is hasznot húzott – a kincstárat gyarapította – a nem általa kezdeményezett, hanem papi túlbuzgóságból, nagyrészt pedig a Báthori Gábor romlását szeretői ördögi rontásának tulajdonító erdélyi közvélemény nyomására főúri özvegyek ellen indított boszorkányperekből, de az özvegyek kifosztását nem tette rendszerré, mint Rákóczi, aki az így szerzett fiskális vagy magánjószágokból Erdélyben sok száz faluból álló családi birtokkomplexumot épített ki.

Örökös főrendiség

Az erdélyi arisztokrácia az óriási fejedelmi birtok árnyékában viszonylag szegény volt, s a vagyoni helyzetet tekintve még legelőkelőbb családjai sem igen szárnyalták túl a királyi Magyarország jómódú nemeseit, így aztán nem tarthattak nemesi familiárisokat, magánhadsereget pedig a fejedelem még akkor se engedett volna nekik, ha fogadhattak volna. Sőt, tulajdonképpen ők voltak a fejedelem familiárisai. Bethlen tekintélye és I. Rákóczi György reverzálisai még erősebben kötötték az erdélyi tanácsurakat az uralkodó személyéhez, mint a familiárisi kapcsolat a királyságbeli nemességet a mágnásokhoz. Báthori Gábor, majd a személyes tehetségével felemelkedett Bethlen Gábor után I. Rákóczi György személyében újra a királyi Magyarország leggazdagabb protestáns mágnása foglalta el az erdélyi trónt, úgyhogy egyaránt beszélhetünk Erdély függéséről a királyságbeli pártharcoktól, mint fordítva, a királyságbeli rendiség függéséről Erdélytől. A leghatalmasabb protestáns mágnás és az erdélyi fejedelem személyének szükségszerű egybeesése a két országot nemcsak politikailag, hanem társadalmilag is szorosan összekapcsolta, ami az uralkodó osztályok sűrű összeházasodása mellett előkelő családok ide-oda költözésében is megnyilvánult. Végeredményben tehát az erdélyi feudális uralkodó osztály csak látszólag fejlődött a magyarországitól eltérően, a valóságban kelet-magyarországi nagyúr fejedelmén keresztül, mint annak familiárisi gárdája, a királyság uralkodó osztályának is része volt.

R. Várkonyi Ágnes

A vitézlő rend

A század közepére a Báthori Gábor telepítette hajdúkkal együtt hozzávetőlegesen 40 ezer főre növekedhetett a Bocskai fejedelem kiváltságait élvező, letelepített hajdúcsaládok mintegy 10 ezer főnyi csoportja.

Makkai László

Magyarok, románok, szászok Erdélyben

A szász autonóm terület, a Szászvárostól Barótig tartó Altland, központjával, Nagyszebennel, továbbá Medgyes és Segesvár, Brassó és Beszterce vidéke féltékenyen őrizte, s Báthori Gábor jogfosztó támadásának átmeneti sikerét leszámítva, meg is tartotta az etnikai identitást is biztosító rendi különállását.

Az együtt élő népek nyelvfejlődése

A németországi egyetemekkel állandóan fenntartott kapcsolat nemcsak az egyházi értelmiséget, hanem a városi patriciátust is növekvő nyelvi és kulturális német öntudattal töltötte el, amihez Erdélyben Báthori Gábornak a szászokkal való összeütközése után rendi-politikai jellegű magyarellenesség is járult.

Udvari iskola

  • A rossz közérzetet még fokozta az erkölcsök általános leromlása a tizenöt éves háború nyomorúságai során, ami alsó szinten a rablóvilág eláradásában s vele szemben a parasztvármegye önvédelmi szervezkedésében nyilvánult, a csúcsokon pedig olyan kilengésekre vezetett, mint az utolsói Báthoriak (Gábor, Erzsébet, Anna) botrányos életmódja vagy a század közepén egy Liszty László bűnhalmazata.
  • Rákóczi Zsigmond ellen Báthori Gábor Ecseden szervezte meg dáridózó és ajándékosztó udvarát.

Lábjegyzet

  1. Ugyanott, 17.
  2. Ugyanott, 66.
  3. Ugyanott, 79.
  4. Casparis Böjthini Pannonii de rebus gestis magni Gabrielis Bethlen ... libri tres. Monumenta Ungríca. Ed. J. Chr. Engel. Viennae, 1809.242.

Irodalom

Báthori Gábor fejedelemségére a főbb források: Mikó Ferenc (Monumenta Hungariae Historica II. Scriptores, Írók VII); Nagy Szabó Ferenc (Erdélyi történelmi adatok I); Krauss György (Fontes rerum Austriacarum. Oesterreiehische Geschichtsquellen Seriptores III–IV); Szepsi Laczkó Máté (Erdélyi történelmi adatok III); Segesvári Bálint (Erdélyi történelmi adatok IV); Weiss Mihály (Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens III); Borsos Tamás emlékiratai. Kiadta Kocziány László, Vásárhelytől a Fényes Portáig (Bukarest, 1972); Szabó Károly, Báthory Gábor és a hajdúk, 1608–1611. (Történelmi Tár 1880). — Irodalom: főleg Szilágyi Sándor, Báthory Gábor fejedelem története (Pest, 1867) és Angyal Dávid, Báthory Gábor uralkodása (Századok 1896) alapján Makkai László, Erdély története (Budapest, 1944) megfelelő fejezete.