Báthori Gábor bukása

A Múltunk wikiből
1611
október 10. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (Ghyczy Andrást a Portára küldi, hogy jelentse Báthori hadi sikereit.)
1612
január Brassóban szervezkedik Báthori Gábor fejedelem ellenzéke.
március 23. Báthori Gábor hadával a Barcaságba érkezik. (Néhány hét alatt nagy részét hódoltatja.)
május 15. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (43 személyt hűtlenség vádjával törvényen kívül helyez.)
június 26. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Fejedelmi előterjesztés alapján a portai függés felmondásáról tárgyal, de Bethlen Gábor tanácsára elutasítja a gondolatot.)
szeptember 1. Bethlen Gábor a hódoltságba menekül.
október 14. Báthori Gábor a földvári csatában megveri a brassóiakat.
október második fele Báthori Gábor fejedelem parancsára kegyetlen megtorlás kezdődik a Barcaságban.
november 20. Erdélyi országgyűlés Szebenben. (A Portától való elszakadás mellett dönt; Ghyczy Andrást és Bethlen Gábort fő- és jószágvesztésre, gyermekeiket jószágvesztésre ítéli.)
1613
május 1. I. Ahmed szultán Báthori Gábor trónfosztása, illetve Bethlen Gábor erdélyi fejedelemsége mellett dönt. Hadat rendel Bethlen mellé.
augusztus Bethlen Gábor, Szkender temesvári pasa szerdársága alatt török csapatokkal megindul a fejedelemségért.
szeptember 19. Bethlen Gábor kiáltványa Erdély rendjeihez: álljanak el Báthori Gábortól, a török had szabadulásukra, nem leigázásukra jön.
október 20. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. (Október 22-én búcsúlevelet ír Báthori Gábornak. A választás előkészítésére 12 tagú bizottságot állít.)
október 23. Bethlen Gábort az erdélyi országgyűlés Kolozsvárott fejedelemmé választja. (Uralkodik haláláig, 1629-ig.)
október 27. Báthori Gábort Ghyczy András emberei Váradon megölik.
A Bethlennel jött török csapatok, 6 ezer főnyi őrség hátrahagyásával, megkezdik az elvonulást.
november 22. Bethlen Gábor bevonul Szebenbe, Báthori Gábor volt székhelyére.

A fejedelem a vidám, hangos ivócimborákat szerette, s nemcsak dorbézolásai megrendezését bízta rájuk, hanem most már politikai terveit is. Zabolázhatatlan ösztönei egyre lejjebb sodorták a lejtőn. Botrányos életmódját már nem is rejtegette, nyilvánosan mutatkozott szeretőivel, s a felszarvazott férjeket nagy birtokadományokkal engesztelte ki. Így kapta meg Kamuthy Farkas Gyalut, Dengelegi Mihály Hunyad várát. Báthori gyöngeségeit természetesen sok lelkiismeretlen ember kihasználta; köztük is a leghitványabb volt Ghyczy András, aki Magyarországról szökött hozzá egy közönséges gaztett törvényes következményei elől. Jó beszédű, jó kiállású ember volt, Báthori őt bízta meg a legfontosabb diplomáciai feladattal. A Portára küldte, hogy előkészítse újra tervbe vett, de Bethlen helyeslésével nem találkozó havasalföldi-moldvai hódító hadjáratát. Ghyczy Brassó felé vette útját, s találkozott az idemenekült háromszéki székely főemberekkel, akik annak idején elsietve Radu Şerban mellé állottak, s most a büntetéstől félve Weiss oltalma alá húzódtak. Számukra igazán nem volt más kiút, mint Báthori bukásán munkálkodni. Ezért patrónusukkal, Weiss-szel egyetértve megbízták a szerencséjétől megszédült szélhámost, hogy nevükben, mintha az egész erdélyi nemességet képviselné, kérje a szultántól Báthori letételét, s a maga kinevezését. Báthorinak eszébe se jutott Konstantinápolyban ellenőriztetni Ghyczyt, aki így akadálytalanul tárgyalhatott, ígérgethetett, állítólagos megbízói, az erdélyi rendek nevében. A császári követet Weiss jó előre értesítette az intrikáról, aki összeköttetéseit így felhasználhatta Báthori ellen.

A Portán már régóta nehezteltek a fejedelemre, mert a havasalföldi hadjárat sikertelensége miatt duzzogva elhanyagolta török kapcsolatait, s az adót sem küldte be pontosan. Báthori – minthogy Ghyczy árulásáról nem tudott – nem is igazolhatta magát, s így Ghyczy könnyű sikert ért el, melynek azonban nagy ára volt. Kinevezéséért cserében oda kellett ígérnie Lippa és Jenő várait, melyek visszaszolgáltatására még Bocskait kötelezték, de átadásukat a fejedelmek sikerrel halogatták. Ezenkívül felemelt adót és segélycsapatokat ígért a török hadjáratokra. Ezek a feltételek, teljesülésük esetén, Erdélyt a két román vajdaság alárendelt helyzetébe juttatták volna. Ghyczy mint fejedelem vonult be Brassóba, s Weiss sietett a diplomáciai eredményt katonailag is kihasználni. Zsoldoscsapataival kimerészkedett a város falai közül, abban a hiú reményben, hogy Báthorit a török kegy elvesztése elcsüggeszti, s nem mer majd ellenállani. Valóban sürgősen kellett cselekednie, mert Radu Mihnea – ahelyett, hogy a kapott rendeletnek megfelelően Ghyczyt fegyveresen támogatta volna – Báthori iránti hálából igyekezett a Portát a fondorlatról felvilágosítani. De sem a brassói bíró, sem Ghyczy nem voltak hadvezérek; 1612. október 14-én a barcasági Földvár mellett egy kisebb fejedelmi seregrész könnyen végzett velük. Weiss maga is elesett.

Ám Báthori sem tudott élni győzelmével, annak ellenére, hogy Konstantinápolyban Ghyczyt elejtették. Teljesen elvesztette fejét, borgőzös állapotban zsarnokoskodott környezetén, egymásnak is ellentmondó, fantasztikus terveket kovácsolt. Nagy Andrást kivégeztette, s ezzel a hajdúkat is elidegenítette magától, de a legsúlyosabb hibát akkor követte el, mikor uralmának legfőbb támaszát, Bethlen Gábort tette ellenségévé, aki pedig török kapcsolatait is rendbe hozhatta volna. Bethlen kétségkívül szerette a fejedelmet – ahogy egész Erdély rajongott érte, s még ellenségei sem tagadták soha egyéniségének lenyűgöző varázsát –, de Báthori felhőkben járó tervezgetései és fegyelmezetlen kapkodása miatt az utolsó időkben heves jelenetekre került sor közöttük. A fejedelem érezte, hogy Bethlen helyteleníti életmódját is. Már puszta jelenléte is ingerelte, s a végén vetélytársat látott benne. Egy ízben, nem tudván magán uralkodni, kardot rántott rá, máskor meg égő gyertyát nyomott szakállába – végül elhatározta, hogy elteszi láb alól. Bethlen régi barátjához, a temesvári pasához menekült, s várta, hogy a vihar elmúljék a feje felől.

Báthori rájött, hogy magára maradt, Bethlen nélkül a törököt meg nem nyerheti, ezért feladva eddigi terveit, a kegyeibe visszafogadott Ghyczy útján a királyi Magyarországgal vette fel az érintkezést. Annak fejében, hogy a még mindig ellenálló brassóiakkal kibékítik, kötelezte magát mindarra, amit annak idején, Thurzóval történt találkozásakor gőgösen visszautasított. Megfogadta, hogy Erdélyt a Magyar Koronától el nem idegeníti, segítséget ad a török ellen, s biztosítja az erdélyi katolikusok szabad vallásgyakorlatát. Forgách kudarca után ez a Habsburgok váratlan győzelmét jelentette. 1613. június 3-án végre létrejött a béke a brassóiakkal is, ami viszont Báthori teljes vereségét pecsételte meg: kegyelmet kellett adnia az összes lázadónak, vissza kellett helyeznie Brassót minden területi és politikai jogába.

A nyugalom azonban ezután sem állt helyre, mert Szebenről Báthori továbbra sem akart lemondani. A szászok most már a Portától várták a segítséget, ahol Bethlen a fejedelem Habsburg-párti pálfordulásának hírére, s hogy valamely Ghyczy-féle szélhámos kísérletét megelőzze, maga jelentkezett a trónért. Báthori későn szánta rá magát, hogy követeket küldjön a Portára: Szkender és Magyar Ogli pasák már elindultak seregeikkel, hogy Bethlent Erdélybe kísérjék.

Kiderült, mint már annyiszor, mit ér a Habsburg-segítség. Forgách 2 ezer embere már Váradon találkozott a menekülő fejedelemmel. Vezérük összejátszott Ghyczyvel, aki – talán, hogy Bethlen kegyeit megnyerje – a Nagy Andrásért bosszút álló hajdúkkal 1613. október 27-én meggyilkoltatta a töröknek és a Habsburgoknak egyaránt kényelmetlenné vált, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan fejedelmet. Néhány nappal korábban a kolozsvári országgyűlés, melynek többsége szívében Báthori pártján volt, formálisan ugyan „szabadon”, de valójában a Tordánál táborozó török sereg jelenlétének nyomása alatt fejedelemmé választotta Bethlen Gábort.[1]

Lábjegyzet

  1. Nagy Szabó Ferenc memoriáléja. ETA I. 115. Az eredeti szöveg: „féltekben libere eligálták”.


A királyi Magyarország támadása Erdély különállása ellen
Báthori Gábor megvédi Erdélyt Tartalomjegyzék